Annak ellenére, hogy Oroszország alapvetően klasszikus területszerző háborút indított Ukrajna ellen, a felek közötti hadakozás nem áll meg a megtámadott ország határán belül, hanem diplomáciai, gazdasági és kommunikációs vetülete is van. Putyin pedig újabb területet talált, ahol szintén elnyomná Ukrajnát, ez pedig Afrika.
Július 27-én kezdődik az Oroszország–Afrika csúcstalálkozó Szentpétervárott, aminek célja a csúcstalálkozó hivatalos oldala szerint az orosz és afrikai kapcsolatok fejlesztése, leginkább politikai, védelmi, gazdasági és technológiai kérdésekkel, illetve a kulturális és humanitárius együttműködéssel kapcsolatban.
A kétnapos csúcstalálkozón – amit először még 2019-ben rendeztek meg Szocsiban – politikusok mellett üzletemberek és szakértők is részt vesznek, ugyanakkor a rendezvény legfontosabb témája nyilvánvalóan az Afrika és Oroszország közötti politikai és politikailag motivált gazdasági kapcsolatok lesznek.
Emiatt azon nem kizárólag szakértők vesznek részt, hanem állam- és kormányfők mellett miniszterek is. Témák pedig a meghirdetett kerekasztal-beszélgetések és fórumok mellett akadnak bőven a több mint 1,2 milliárd lélekszámú fekete kontinens vezetői és a Kreml között.
Afrika ugyanis amellett, hogy már csak nyersanyagkészletei miatt is felkeltette a külföldi tőke figyelmét, politikailag egyszerre számít nyugati és keleti befolyási övezetnek. Ráadásul mióta Oroszország 2022. február 24-én teljes körű inváziót indított Ukrajnában, rendkívül kitett lett az élelmiszer-biztonsága. Így a kontinens mintegy 50 meghívott országa és az Oroszország közötti gazdasági és diplomáciai kapcsolatok mellett
a legfőbb téma a gabonakérdés és az ukrajnai háború lesz.
Afrikában már régóta próbálja megvetni a lábát mind a nyugati, mind a keleti tőke, aminek célja a kontinens fejlesztése mellett adott esetben a különböző beruházások által az ENSZ Közgyűlésben legtöbb szavazattal rendelkező kontinens politikai lekenyerezése.
Kína mellett ezért jelen van Oroszország, az Egyesült Államok, ahogy az Európai Unió tagállamai is aktívak a térségben, ráadásul utóbbi esetén még a gyarmatosítás miatt közös történelmi kapocs is van.
A fejlődő kontinens ezért fontos geopolitikai színtér lett: Kína az Egy övezet, egy út kezdeményezése kapcsán az 54 afrikai országból 52-vel kötött már kétoldalú szerződést, az Európai Unió pedig még 2007-ben kötött stratégiai megállapodást az Afrikai Unióval.
Oroszország így egy kicsit lemaradt az Európai Uniótól és Kínától ebben a versenyben – de még az Egyesült Államoktól is, amelynek akkori vezetője, Barack Obama 2014-ben tartotta az első csúcstalálkozót. Az első orosz–afrikai csúcsot 2019-ben rendezték meg, miközben Kína 2000 óta már nyolcszor rendezte meg a háromévente megtartott Kína–Afrika Együttműködési Fórumot, míg Európai Unió–Afrikai Unió-csúcstalálkozó legutóbb tavaly februárban volt, immáron hatodik alkalommal.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az évek folyamán nem sűrűsödtek volna az orosz befolyási kísérletek a kontinensen: a lényegében Kreml geopolitikai érdekei folyamán különböző országokba telepített, egy hónappal ezelőtt épp Moszkvával szemben fellázadó Wagner-csoport régóta lát el biztonságpolitikai feladatokat a kontinensen. Sőt, mint azt korábban bemutattuk, a Putyin séfjének is nevezett Jevgenyij Prigozsin egész céghálót üzemeltet Afrikában, és a Wagnerre a Kreml diplomáciai eszközként tekint.
De nemcsak a Wagner, hanem orosz állami cégek is megpróbálják megvetni a lábukat a nyersanyagokban gazdag kontinensen – többek között a Roszatomnak és a Rosznyeftnek is vannak érdekeltségei különböző afrikai államokban.
Ugyanakkor az utóbbi időben az afrikai országok nem ezen kitettségek és befolyásolási kísérletek miatt aggódhatnak leginkább, hanem azon, hogy
az orosz–ukrán gabonamegállapodás felmondásával akár az éhínség is megjelenhet az amúgy is élelmiszer-behozatalra szoruló kontinensen.
Gazdaságilag az ukrajnai háború ugyanis nemcsak Európában indított el inflációt, hanem a világ legtöbb országára hatással volt. Azonban míg Európában leginkább az orosz energiáról való gyors leválás – illetve az Oroszország által visszatartott energia – miatt kialakult energiaválságnak köszönhetően nőttek az árak, addig Afrikában az ukrán gabona hiányából.
Afrikának ezért is volt fontos a Törökország és az ENSZ közvetítésével létrejött orosz–ukrán gabonamegállapodás, hiszen ezzel nemcsak hozzájutottak a fontos élelmiszer-alapanyaghoz, hanem a világpiacon is csökkent az ára. Mint arra a Politico emlékeztet, a háború elindításához képest a gabonamegállapodás tető alá hozása után 20 százalékkal csökkent az élelmiszerek világpiaci ára.
Emiatt a legtöbb afrikai ország ellenezte megállapodásból való orosz kilépést. A legélesebben talán Korir Sing'Oei kenyai külügyi államtitkár fogalmazott, aki úgy értékelte Putyin lépését, hogy hátba szúrta őket, miközben Kenyában már jó ideje heves tüntetések vannak a folyamatosan emelkedő árak miatt.
Mint arra a Politico felhívja a figyelmet, a gabonamegállapodás felmondása ugyan nem hoz olyan drasztikus áremelkedést, mint a háború kitörése, hiszen azóta Ukrajna alternatív útvonalakat is kidolgozott, azonban az Európán keresztül a világpiacra juttatott ukrán gabonának már csak a szállítás miatt is magasabb az ára, ami
néhány északkelet-afrikai országnak már megfizethetetlenné teszi az élelmiszer-alapanyag beszerzését.
Ráadásul szintén nehezítő körülmény az ukrán gabona eljuttatásában, hogy Európában – köztük Lengyelország és Magyarország vezetésével – több állam sem szeretné, hogy ukrán gabona érkezzen az országába, így próbálják védeni saját mezőgazdaságukat.
Így a csúcstalálkozón az afrikai vezetőknek fontos lenne, hogy Putyinékat rávegyék a megállapodásba való visszalépésre. Ugyanakkor az orosz külpolitikai vonalvezetés és az orosz gabonának való kitettségük alapján ennek kapcsán nem számíthatnak sok sikerre, ha egyáltalán megpróbálnak is konfrontálódni az orosz elnökkel.
Egyrészt Oroszország a megállapodás kapcsán régóta hangoztatja, hogy élelmiszer-biztonsági okokból ugyan az Oroszországra kivetett nyugati szankciók az orosz trágyára és egyéb mezőgazdasági vegyszerekre nem vonatkoznak, de különböző orosz állampolgárokra és vállalatokra kivetett szankciók miatt az nem is valósul meg teljesen – addig pedig Oroszország nem hajlandó meghosszabbítani a gabonamegállapodást, amíg ez a vélt vagy valós feltétel nem teljesül.
Másrészről a gabonamegállapodásból való kilépés után Oroszország többször is ukrán kikötőket és gabonaszállításhoz szükséges infrastruktúrát támadott,
amiből feltételezhetjük, Oroszországnak nem célja, hogy megkönnyítse az ukrán gabona világpiacra való kijutását.
Ennek oka egyrészt az ukrán gazdaság gyengítése mellett az Afrikába áramló orosz gabonaexport felpörgetése lehet. Utóbbi kapcsán maga Vlagyimir Putyin beszélt arról, hogy a szegényebb afrikai országoknak ingyen is felajánlanak gabonát, és még azt is hozzátette, hogy szerinte országa képes lehet felváltani az ukrán gabonát a térségben. (Az AP szerint 2023 első félévében összesen 10 millió tonna orosz gabona jutott a kontinensre.)
Az Afrikában újjáéledő orosz befolyásolási kísérletről könyvet író tudós, az oxfordi Samuel Ramani a Politicónak arról beszélt, szerinte jelenleg gabonadiplomáciáról beszélhetünk, és Oroszország részéről vélhetően politikai döntés lesz, hogy mely afrikai országoknak fog akár ingyen, akár kedvezményes áron több orosz gabonát exportálni. Az pedig egy másik kérdés, hogy ezért cserébe milyen ellentételezést vár el.
(Borítókép: Vlagyimir Putyin 2017. június 15-én. Fotó: Mikhail Svetlov / Getty Images)