A migráció miatti növekvő aggodalom a jövő évi választások előtt a flamand függetlenségi pártok malmára hajtja a vizet. Ezek egyike, a legerősebb, szétválást követel.
Belgium inkább előbb, mint utóbb megszűnhet létezni – véli a Politico elemzésében. Az EU és a NATO székhelyének otthont adó kis nyugat-európai állam nemzeti politikai élete már régóta romokban hever. A kormányalakításhoz nélkülözhetetlen koalíciós tárgyalások több mint ötszáz napig húzódtak el, és ezzel az ország világcsúcsot döntött.
Most az északi, flamandot/hollandot beszélő Flandria és a déli, a vallon/francia nyelvű Vallónia közötti feszültségek sokkal súlyosabb válsággal fenyegetnek. A kimenetel a jövő júniusi választásokon dől el.
Jelenleg a legerősebb politikai erő a szélsőjobboldali Vlaams Belang, a Flamand Érdek párt, amely már négy éve megháromszorozta erejét a belga törvényhozásban. Feltett szándéka, hogy kihirdeti Flandria függetlenségét.
Az önállóság szószólója Tom Van Grieken, aki mindössze 28 évesen lett a Vlaams Belang elnöke, és aki kulcsszerepet játszik a párt sikereiben.
Belgium egy kényszerházasság
– nyilatkozta, majd magyarázatképpen hozzátette, ha valaki a „házastársak” közül válni akar, akkor ezt felnőttként viselkedve kell megtenni, rendezett körülmények között. „Ha nem akarnak velünk tárgyalóasztalhoz ülni, akkor egyoldalúan tesszük meg a szükséges lépéseket” – figyelmeztetett Van Grieken.
Az ország 12,6 millió lakosa közül sokakat meglepetésként érhet a közelgő vég. A flamand–vallon csatározások ugyanis az elmúlt években lecsillapodtak. A népességben alulmaradt flamandok megkapták mindazokat a nyelvhasználati jogokat és politikai hatásköröket, amelyekre régóta áhítoztak.
Az elmúlt hónapokban EU-szerte erősödött a szélsőjobboldal, miközben az unió a bevándorlással, a lassú gazdasági növekedéssel és a magas inflációval küszködik. A friss kivétel talán a spanyol parlamenti választások kimenetele. Az sem kizárt, hogy az Ibériai-félszigeten a konzervatívok győzelme ellenére nagykoalíció fog létrejönni.
Belgium ezzel szemben egyike azoknak az európai országoknak, amely a menedékkérők jelentős beáramlásával szembesül. Az érkezők száma a 2015-ös migrációs válsághoz hasonló. A migrációt tekintik a választók első számú aggodalmának Flandriában a legutóbbi kutatások szerint.
A Vlaams Belang kisajátította a migrációs témát, ami nagyon fontos sok flamand szavazó számára
– emlékeztetett a Genti Egyetem docense. „Ez a sikerük magyarázata” – fejtette ki Nicolas Bouteca.
„A nyugtalanság hulláma söpör végig” a polgárok körében, akik úgy érzik, hogy „az elit gazdaságilag magára hagyta őket” – véli az N-VA flamand nacionalista párt elnöke. Bart De Wever szerint „ugyanez a tendencia tapasztalható egész Európában”, és ebből – bármennyire is igazságtalan – a szélsőjobboldal kovácsol tőkét. A felmérések szerint az N-VA jelenleg Flandriában a második legerősebb tömörülés a Flamand Érdek mögött.
A Vlaams Belang potenciális szavazói a migrációt tartják a legfontosabb politikai kérdésnek, amit az adóztatás és a gazdaság követ. A belga állam reformja sokkal kevésbé fontos számukra.
Belgiumot kaotikus, nem tervezett módon hozták létre – brüsszeli kifejezéssel élve: en stoemelings, azaz a nyilvánosság elől eltitkolva. Nem kizárt, hogy az ország pusztulása is véletlenül fog bekövetkezni, mert a választók egyszerűen csak meg akarnak szabadulni a migráció okozta problémáktól.
Van Grieken elismerte: nem biztos, hogy minden szavazója fontosnak tartja Flandria függetlenségét, de akinek ez nem szívügye, „nem fog pártjára vagy az N-VA-ra szavazni”.
A stratégiája, hogy a jövő júniusi választáson az élre törjön, és ezzel megszerezze a koalíciós partner kiválasztásának jogát. Eszményi partner az N-VA lenne. A flamand kormány ezt követően szuverenitási nyilatkozat kiadásával kényszerítené a vallonokat arra, hogy Belgium jelenlegi formájában történő megszüntetéséről tárgyaljanak. A terv hátulütője, hogy az N-VA-ban egyesek ódzkodnak a koalíciótól.
Mindenesetre a Flamand Érdek győzelme újra politikai instabilitást váltana ki Belgiumban, ami önmagában is elősegíthetné a függetlenség ügyének előmozdítását.
Alexander De Croo belga miniszterelnök, aki jelenleg egy szövevényes hétpárti koalíciót vezet, a 2019-es választások után került hatalomra. De nem azonnal. Csaknem másfél évig tartottak a gyötrelmes koalíciós tárgyalások.
A belga kormányfő azóta is azért küzd, hogy a kormánypártok legalább a legfontosabb kérdésekben azonos álláspontot képviseljenek. A centrumpártok hanyatlása a jövő évi választásokon megnehezítené egy nemzeti koalíciós kormány megalakítását.
Belgium nem azért omlik össze, mert van egy flamand nemzeti párt
– hangoztatja Van Grieken, aki szerint a flamand nemzeti párt azért jött létre, „mert Belgium nem működik”.
(Borítókép: Rendőrök egy tüntetésen Belgiumban 2019-ben. Fotó: Ana Fernandez / SOPA Images / Getty Images)