Négy nigériai két hétig vergődött egy teherhajó kormánylapátja felett, hogy elmeneküljön hazájából. A potyautasok megkönnyebbültek, amikor célba értek, de megdöbbentek, amikor kiderült, hol vannak.
Azt remélték, hogy Európába jutnak, ehelyett megdöbbenve tapasztalták, hogy voltaképpen az Atlanti-óceán túloldalán értek földet, de legalább biztonságban.
A négy nigériai potyautas a kormánylapát feletti apró zugban rejtőzött el. Így keltek útra, de a tengeren töltött tizedik napon kifogytak az ételből és az italból. A következő négy napot úgy élték túl, hogy tengervizet merítettek, és azt kortyolgatták.
A halált megvető, több mint 5600 kilométeres utazásuk az óceánon át bizonyítja, hogy a migránsok milyen kockázatot hajlandók vállalni a jobb élet reményében – írta az NBC News.
Szörnyű élmény volt
– ismerte el a négy nigériai egyike, a beszédes nevű Thankgod Opemipo Matthew Yeye, miután befogadták egy São Pauló-i egyházi menedékhelyen. „Remegtem, annyira féltem. De itt vagyok” – mondta a 38 éves férfi.
Veszélyes kalandjuk végén a brazil szövetségi rendőrség mentette őket ki a délkeleti Vitória kikötőjében.
A megmenekülés után megkönnyebbültek, de csak rövid időre. Pofonként érte őket a felismerés, hogy a tehergőzös Európa helyett Dél-Amerikában kötött ki.
Azt remélték, hogy az ígéret földjére, Európába jutnak, aztán sokkolta őket, hogy valójában az Atlanti-óceán túlpartján, Brazíliában horgonyzott le a hajó. Két potyautast – saját kérésükre – visszatoloncoltak Nigériába, a másik kettő – Yeye és egy 35 éves földműves, Roman Ebimene Friday – menedékjogot kért Brazíliában.
Imádkozom, hogy a brazil kormány megkönyörüljön rajtam
– reménykedik Friday, aki korábban egyszer már megpróbált hajóval elmenekülni Nigériából, de a helyi hatóságok letartóztatták.
A gazdasági nehézségek, a politikai instabilitás és a bűnözés terjedése miatt nem maradt más választásuk, mint elhagyni szülőföldjüket, Nigériát – vallották mindketten. Afrika legnépesebb országában ősi gond az erőszak és a szegénység, ráadásul az emberrablások is gyakoriak.
Yeye, aki lelkész, és szintén földműves, elkeseredetten idézte fel, hogy mogyoró- és pálmaolajtermését az idén elpusztította az árvíz, ő pedig családjával hajléktalanná vált. Abban reménykedik, hogy hozzátartozói is csatlakozhatnak hozzá Brazíliában.
Nigériából még június 27-én keltek útra. Fridayjel egy barátja, egy halász evezett a Lagosban horgonyzó, libériai zászló alatt közlekedő Ken Wave hajó tatjához, a kormánylapátig. Nagy meglepetésére már hárman rostokoltak ott, a hajó indulására várva.
Friday megrémült. Nem ismerte kényszerből lett társait, és attól tartott, hogy bármelyik pillanatban a tengerbe vethetik. Az ellenkezője történt. Szoros köteléket kovácsolt közös sorsuk. Mindent megtettek annak érdekében, hogy ne fedezze fel őket a legénység, mert attól féltek, ha ez bekövetkezik, a hullámsírban végzik.
Először is azt tanultuk meg, hogy ne csapjunk zajt
– mesélte élményeit a talán Defoe hőséről, Robinson társáról elnevezett Friday, azaz Péntek.
Rettegtek attól, hogy a vízbe eshetnek, ezért hálót szereltek a kormánylapát fölé, és kötelekkel kikötözték magukat. Azt mesélte: amikor lenézett, „nagy halakat, bálnákat és cápákat” látott. A szűkös hely és az állandó motorzaj miatt az alvás ritka és kockázatos volt.
„Rettenetesen megkönnyebbültem, amikor kimentettek minket” – mondta.
(Borítókép: Thankgod Matthew és Roman Ebimene nigériai menekültek Sao Paulóban 2023. július 26-án. Fotó: Carla Carniel / Reuters)