A Tokió és Oszaka között közlekedő villámgyors vonaton, a sinkanszenen, nagyon népszerű volt az utasok között, amikor feltűntek a japán „utasellátósok” – akik belépve szertartásosan meghajoltak, majd ugyanígy tettek távozáskor is – maguk előtt tolva az apró büfékocsit, amelyről teát, kávét, üdítőt és szendvicseket, vagy dobozos falatoznivalót lehetett venni. Mindeközben 300 kilométeres sebességgel száguldva nézegették az utasok a japán tájat, benne a Fuji-heggyel, és alig két óra alatt letudták az 500 kilométeres távot.

Az 1964-es tokiói olimpia idején indultak a szigetországban az első sinkanszen vonatok. Ma már több ezer kilométeres a vasúthálózat, amelyen futnak. A leggyorsabbak általában óránként 320 kilométeres sebességgel száguldanak, indulásuk óta soha nem okoztak balesetet, és évente átlagosan csak fél percet késnek, igaz, az esetleges nagyobb késésnek a motorvezető fizetésére lenne komoly hatása.

A büfékocsik végiggurítása a szerelvényeken már a kezdetek óta része volt a kényelmes utazásnak, ám ennek úgy tűnik, október 31-én vége szakad. A japán vasúttársaság a kevés alkalmazottal és a szolgáltatás iránti megcsappant igénnyel magyarázta a döntést. Azt mondják, manapság az emberek többsége már az utazás előtt megveszi magának a rágcsálnivalót a vonatútra.

Ugyanakkor első osztályon – novembertől – QR-kód használatával lehet majd előre rendelni ételt és italt.

(Borítókép: Tomohiro Ohsumi / Getty Images)