Nem újdonság, hogy Oroszország megpróbál belépni a NATO vagy egy NATO-szövetséges országnak a légterébe, és emiatt az adott ország légiereje felküldi az elfogó vadászgépeit a légteret megsérteni készülő gép ellen. De mi ilyenkor a folyamat? Mit jelent az elfogás, és mikor használnának akár éles fegyvert a légteret sértő gép ellen?
Mint arról az Indexen beszámoltunk, a holland légierő bejelentette, hogy a dán légierő két orosz bombázót fogott el hétfő reggel, amelyek a NATO légtere felé közlekedtek.
Mivel a két orosz repülőgép nem rendelkezett egyedi azonosító kóddal, korábban nem adták át a repülési tervüket, illetve nem volt kommunikáció sem a dán, sem a holland légi közlekedéssel, ezért a dánok elfogták a két bombázót, de riasztották a területet felügyelő holland királyi légierő F–16-osait is, amik felkészültek arra, hogy elfogják a két orosz repülőt. Erre azonban nem volt szükség, mert az orosz bombázókat a dánok elfogták, és azelőtt visszafordultak, hogy beléptek volna a hollandok által őrzött NATO-légtérbe.
Ez nem az első eset idén: a brit légierő német kollégáikkal március elejétől egészen augusztus elejéig őrizte a Balti-tenger légterét, és
a négy hónap során összesen 50 orosz repülőgépet fogtak el.
– igaz, a brit kormány erről szóló közleménye nem említi, hogy ezen ötven eset közül hányszor találkoztak orosz katonai repülőgéppel. Mindössze annyit említettek, hogy az orosz gépek nem tartották be a nemzetközi normákat, mivel nem vették fel a kapcsolatot a regionális légiforgalmi ügynökségekkel és nem volt repülési tervük sem, ami így repülésbiztonsági kockázatokat vetett fel.
Egy orosz repülőgép elfogásáról még videót is közzétettek, amely Észtország felett sértette meg a NATO légterét.
Az ehhez hasonló esetek többsége úgy néz ki, hogy a légtérsértő gépek egyenesen haladnak a másik ország légtere felé, azonban az ún. légvédelmi azonosítási zónában (ADIZ) a három kötelező lépés – bekapcsolt transzponder, kétirányú kommunikációra alkalmas rádió és a hatóságok felé előzetesen leadott repülési terv megléte – közül valamelyik nem teljesül.
Először ilyenkor rádión megpróbálják felvenni a kapcsolatot az ADIZ-ba belépő géppel – ami még nem az ország légtere –, és rádión keresztül azonosítani, azonban ha ez nem sikerül, akkor felemelik a készültségi elfogó vadászrepülőgépeket – mindig párosával –, amelyeknek vizuálisan is azonosítaniuk kell a repülőt.
Mint azt Kaiser Ferenc, biztonságpolitkai és védelmi szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense az Indexnek elmondta, ennek oka, hogy a pilótának meg kell győződnie, hogy nem ájult-e el a légteret sértő kisgépet vagy utasszállítót vezető pilóta – bár hozzátette, az orosz bombázók már a radaron másképpen néznek ki, így alapvetően az ilyen incidensek nem ilyen okból következnek be.
Mint arra Kaiser felhívta a figyelmet,
az ilyen légtérsértések célja általában az, hogy rákényszerítsék az adott országot, hogy felküldje a levegőbe a készültségi gépeit, és igyekezzenek elfogni a behatolót,
de azok sokszor már azelőtt elhagyják a légteret vagy visszafordulnak a légtér előtt, hogy az elfogógépek odaérnének.
Kaiser rámutatott, hogy országonként eltérő, hogy mikor használnak éles fegyvereket a légtereket védő pilóták a légteret megsértő géppel szemben.
Általában ez akkor történik, ha a légteret sértő gép fel van fegyverezve, vagy akár támadó mozdulatot hajt végre az elfogó gép egyikére, vagy akár élesíti a fegyverét. Viszont az alapeset az, hogy ha egy gép be is lép a légtérbe, a két elfogó gép különböző manőverekkel megpróbálja kiterelni a légteret sértő gépet, éles fegyver használatára pedig csak a legvégsőbb esetben kerül sor – de azelőtt mindig figyelmeztető lövéseket ad le.
MINT KAISER MONDTA, AZ AUTORITER ÁLLAMOKBAN KÖNNYEBBEN DÖNTENEK A FEGYVER HASZNÁLATA MELLETT.
Példaként azt az 1983-as esetet említette, amikor egy Egyesült Államok és Dél-Korea között közlekedő dél-koreai utasszállítót lelőtték a Szovjetunió felett, mert a pilóták eltévedtek, és későn azonosították magukat, de hasonlóan járt el később Kína is.
Az egyik legutóbbi híres eset az volt, amikor 2015-ben Törökország lelőtt egy orosz Szu–24-est, amikor az orosz gép a szír–török határ közelében megsérthette a török légteret, és a török álláspont szerint többszöri felszólításra sem volt hajlandó elhagyni a légteret.
A szakértő elmondta, hogy a mostanihoz hasonló légtérsértés egyáltalán nem ritka.
Kaiser szerint leggyakrabban a kínai légierő sérti meg más államok légterét – az általuk szakadár tartományként kezelt Kínai Köztársaság (Tajvan) mellett Japán, illetve Alaszkánál az Egyesült Államok légterét –, amit az oroszok követnek, akik az előbb említett Japán és az Egyesült Államok légterei mellett NATO-tagállamok, illetve Amerika szövetségesei kapcsán jár el így. Ugyanakkor a japán légtérben a kínaiak jóval aktívabbak, egy orosz légtérsértésre pedig tíz kínai jut.
Mint arra Kaiser felhívta a figyelmet, a hidegháború alatt a szemben álló felek szinte naponta sértették meg egymás légterét, ami a Szovjetunió felbomlása után megszűnt. Aztán 2014-től nőttek meg ismét az ilyen jellegű incidensek, amikor orosz gépek közelítik meg más országok légterét.
Arra a kérdésünkre, hogy ezeknek mi az oka, Kaiser kifejtette, hogy
egyfajta erőfitogtatás áll a háttérben a szuperhatalmak részéről.
(Borítókép: Ezra Acayan / Getty Images)