Egy kutatásból kiderült, hogy az éghajlat felmelegedésével a tudósok szerint az olvadó sarkvidéki permafroszt által felszabadított, úgynevezett „időutazó” kórokozók veszélyt jelenthetnek a modern ökoszisztémákra.
A permafroszt, homokból és sziklákból álló kemény, fagyott talajréteg, amely olyan magasan fekvő területeken található, mint Grönland, Alaszka, Szibéria, a Tibeti-fennsík és Kanada északi része.
Ez a jeges réteg olyan mikro-baktériumokat rejt, amelyek hosszú ideig szunnyadtak,
a bolygó felmelegedése azonban – újabb kutatások szerint – alkalmas körülményeket teremthet ahhoz, hogy visszatérjenek a múltból.
A lehetséges ökológiai hatások jobb megértése érdekében egy nemzetközi kutatócsoport digitálisan modellezte egy ősi vírus és a modern baktériumok közötti kölcsönhatásokat – írja a CNN.
A kutatáshoz az Avid nevű szoftvert használták, és egy szimulációt hoztak létre, hogy megfigyeljék, a baktériumok életben maradnak-e ökoszisztémánkban. Megfigyelhették ahogy egy kétdimenziós rácson keresztül a baktériumok kölcsönhatásba léptek környezetünkkel, és versenyeztek az energiáért és a helyért.
Azon baktériumok, amelyek túléltek,
élősködő magatartást mutattak, és rácsatlakoztak egy számukra megfelelő bakteriális gazdatestre.
Ezek a gazdák hamarosan minden tartalékukat elvesztették, és hamarosan meghaltak. Felvetődik tehát a kérdés, ez jelenti-e azt, hogy az emberiséget hamarosan egy újraéledt vírus által generált betegség fogja fenyegetni?
Giovanni Strona, író szerint nem erről van szó, mivel az eredmények inkább újabb aggodalomra adnak okot az egyre melegedő éghajlatból eredő kockázatok miatt.
Az elmúlt két évtizedben rengeteg tudományos kutatás foglalkozott a permafroszttal, és az olvadó talajból felszabaduló nagy mennyiségű szén-dioxiddal, valamint annak hatásaival. A legújabb kutatás eredményeként ismertették, hogy a permafrosztban kórokozók is találhatók, melyek potenciálisan fertőzőek is lehetnek.
A tanulmányban vizsgált inváziós események során a faji sokféleség 32 százalékos csökkenésére figyeltek fel, de ez nem jelenti azt, hogy a vírus az ökoszisztémánk baktériummennyiségének egyharmadát elpusztította volna. „Mindössze a baktériumdiverzitás csökkenéséről van szó” – magyarázta Strona.
A modern szervezeteknek, beleértve az embert is, kevés, vagy egyáltalán nincs természetes védekező mechanizmusa az ősi kórokozókkal szemben.
A kutatócsoport számára azonban a tanulmány inkább felhívás a cselekvésre, mint valódi figyelmeztetés
– emelte ki a szakértő.
A Föld permafrosztot tartalmazó területei ritkán lakottak, így ha az ősi kórokozóknak valahogy mégis sikerülne kiszabadulniuk, nehezen találnának olyan embereket, akiket megfertőzhetnének.
Ráadásul a permafroszt egy év alatt összesen körülbelül 12 centimétert olvad, ami évszakonként 3 centimétert jelent. Ezt csupán az átlaghőmérséklet emelkedése tudja gyorsítani, „így elsődleges cél ennek lelassítása, megállítása” – állítja Strona.
A szerző hozzátette, az egyetlen megelőző intézkedés mindezekben az esetekben – legyen szó a tengerszint emelkedéséről, a halálos hőségről vagy az újonnan megjelenő kórokozókról – a globális felmelegedéshez vezető szén-dioxid-kibocsátás lassítása vagy leállítása, valamint az északi-sarkvidéki ökoszisztémák védelme.
Ennek hiányában a kaszkádszerű ökológiai hatások többé már nem lesznek tudományos fantasztikumok
– figyelmeztetett.