Órákon át voltak bezárkózva a diákok egy amerikai egyetemen, ahol megölte az egyik professzort az egyik PhD-hallgató. Egy magyar lány is ott volt az egyetemen, aki az rtl.hu-nak mesélte el, mit élt át.
Augusztus 28-án, hétfőn lövöldözés volt az Észak-karolinai Egyetem (UNC) Chapel Hill-i kampuszán, ahol agyonlőttek egy egyetemi professzort. Őt az egyik végzős PhD-hallgató ölte meg, de egyelőre nem tudni, mi állhatott a gyilkosság hátterében.
A hallgatókat pedig felszólították, hogy maradjanak a tantermekben és a szobáikban, amíg keresik a tettest. Az egyetem hallgatói között egy magyar lány is van, aki az rtl.hu-nak adott interjúban mesélte el a történteket.
Több mint ötven rendőrautó is a helyszínre érkezett, akik átfésülték a kampuszt. A rendőrök pár órán belül őrizetbe vették a gyanúsítottat.
Majdnem vége lett az ebédszünetemnek, mentem volna tovább, és először a szirénákat hallottam meg. A barátnőm szólt, hogy nézzem meg a telefonomat, mivel egy ember van a kampuszon gépfegyverrel
– idézte fel Rimányi Eszter végzős hallgató.
Eszter egy közeli másik épületben volt, először kirohant az épületből, viszont akkor újabb SMS-t kapott, amelyben az állt, maradjanak bent, az ablakoktól távol, és zárják be magukat. Ezt követően csak a közösségi médiában követték az eseményeket, valamint a többi diáktársuktól megtudták, hogy a fegyveres a biológiaépületben tartózkodik.
Az első húsz perc nagyon zaklatott volt. Egy épületben voltunk a fegyveres emberrel, páran körülöttem elkezdtek sírni. Mi a barátom biológialaborjában voltunk, a többi dolgozóval bebújtunk egy irodába, és bezártuk magunkat. Nagyon furcsa volt, mert olyan három óráig voltunk bent, de olyan érzés volt, mintha harminc-negyven percet lettünk volna. Alig fogtuk fel, hogy mi történik
– mondta Eszter.
Egy kis szobában körülbelül tízen kuporogtak és növényeket pakoltak a párkányra, hogy senki se lásson be az ablakon. Eszter édesapja is az egyetemen dolgozik oktatóként, ő egyedül volt az egyik szomszédos épületben, amikor elsült a fegyver.
Nagyjából háromnegyed órával később szóltak nekik, hogy már egy másik épületben van a támadó, akkor már azt is tudták, ki lehet az.
A professzorát üldözte. Viharos volt a viszonyuk, így nem volt annyira meglepő, hogy ki után ment. Viszont nem tudtuk, mi a terve, miután lelőtte. Megy tovább, és lelövi, akit lát, vagy csak azt az egy embert üldözte
– árulta el Eszter.
A diákokat egy vészhelyzeti egyetemi rendszeren keresztül, körüzenetekben és egy weboldalon is tájékoztatták arról, mit tegyenek. Voltak, akik kiugrottak az ablakon, és elmenekültek.
Furcsa volt látni, hogyan fogják ezt fel a külföldi diákok, mennyire »amerikai élmény«, hogy egy fegyveres ember van a kampuszunkon. Nekem szinte rutinesemény volt, de a többiek számára, akik más országokból jöttek, ez volt az első. Rettentően kivoltak, sírtak mellettünk
– fogalmazott.
Eszter szerint a problémát az jelenthette, hogy a PhD-hallgatók kevés pénzt kapnak, és kiszolgáltatott helyzetben vannak az egyetemen.
A teljes interjú itt hallgatható meg: