Nemrégiben rejtélyes repülőgép-szerencsétlenség áldozata lett a világ leghírhedtebb privát katonai cégének vezetője, Jevgenyij Prigozsin. A Wagner-csoport volt eddig az orosz külpolitika ökle ott, ahol Moszkva nem akart nyilvánosan fellépni. Prigozsin halálával azonban a csoport szerepe, jövőbeni feladatai kétségessé váltak.
Még senki, maga a Kreml sem tudja, mi lesz a sorsa a Wagner-csoport egy-egy ágazatának, viszont a cég kötelékében tevékenykedő tapasztalt harcosok túl értékesek ahhoz, hogy csak úgy elengedjék őket, sokan a 21. század több jelentős konfliktusát is megjárták.
Most a versenyben maradt katonai csoportosulások egymásra licitálnak a szabadúszó zsoldosokért. Ezekből a hadsereghez hivatalosan nem kapcsolódó, úgynevezett „irreguláris” katonai szervezetekből rengeteg tevékenykedik Oroszországban, egy részük hivatásos zsoldosként, más csoportok fanatikus nacionalistaként.
A Wagner-csoport felosztása már Prigozsin halála előtt megindult.
A júniusi sikertelen lázadás után az orosz oligarcha cégbirodalmának katonai ágazata szinte megszűnt létezni Oroszországban és Ukrajnában. Az alakulatainak egy részét állami vezetés alá vonták, és már az orosz védelmi minisztériummal állnak szerződésben a zsoldosok. A Wagner mellett kitartó mintegy nyolcezer ember pedig Belaruszba kényszerült száműzetésbe, de már nehézfegyverzetük nélkül. Őket valószínűleg Lukasenka hadseregébe fogják integrálni.
Prigozsinról akkor kapott a Nyugat utoljára életjelet, amikor augusztus közepén bejelentkezett Afrikából. Az ott állomásozó mintegy ötezer harcosának sorsa egyelőre ismeretlen.
A magán katonai vállalatok vagy angol betűszóval PMC-k általában a harci tudásukat bocsátják áruba, személy- és objektumvédelem, harctéri bevetés vagy kiképzés formájában. Oroszország azért alkalmaz a Wagnerhez hasonló katonai vállalatokat tekintélyes hadserege mellett, mert így a Kreml érdekeit érvényesítő és nemzetközi törvényekbe ütköző külföldi katonai beavatkozások esetén könnyebb az orosz külpolitikának mosni kezeit.
A PMC-k feladata továbbá, hogy alacsonyan tartsák az orosz hadseregbe besorozottak halálozási rátáját, így csökkentve belföldön az elégedetlenséget. Példa erre, hogy a börtönökből privát katonai cégekbe toborzott rabokat az orosz vezetés ágyútöltelékként használta az ukrán ellentámadás során. Az elnöki kegyelem és tisztességes fizetés ígéretével elcsábított elítéltek jelentős része meghalt az ukrán fronton, de a Wagner állománya is komoly veszteségeket szenvedett.
Ez a tény egyébként (legalábbis Prigozsin reakciói alapján) jelentősen hozzájárult a Wagner-vezér és a védelmi minisztérium között kialakult konfliktushoz, amelyet aztán egy állítólagos légicsapás katalizált.
Ezeket a cégeket látszólag nem az orosz állam finanszírozza.
Moszkva kétféleképpen tart távolságot a kétes mesterséget űző vállalatoktól, vagy elfedik a PMC-ket fenntartó pénzmozgást a központi költségvetésből, vagy a csekket azok az oligarchák állják, akik így akarják kimutatni Putyin iránti hűségüket (esetleg vezekelni korábbi botlásukért). Az orosz elnök egyébként folyamatosan a markában tart bárkit, aki ilyen vállalatokat finanszíroz vagy üzemeltet, ugyanis az orosz jog szerint a zsoldoshadseregek működése teljesen illegális.
Gyakorlatban ez azt jelenti, hogy onnantól kezdve törvénytelen, amint a katonai szereplő nem az orosz elnök elvárásai szerint cselekszik.
A Wagner nem egyszerű PMC, de az orosz katonai vállalatok közül a legkiemelkedőbb és legszéleskörűbb feladatokat ellátó volt. A vezetőjüket, Prigozsint is nehéz lesz pótolnia a Kremlnek, ugyanis amellett, hogy klasszikus oligarchaként hűségi alapon szerezte vagyonát, valójában egy tehetséges és könyörtelen üzletember volt. Moszkvának a nem hivatalos külpolitikai tevékenységeihez égető szüksége volt az üzletember személyiségére, de természetesen az is igaz, hogy ha az orosz vezetés nem finanszírozza, akkor nincs Wagner sem.
Prigozsin céghálózata rengeteg dologgal foglalkozott, és ezek a tevékenységek általában egybeestek az orosz nagyhatalmi törekvésekkel is. Például a katonai vállalat nem állami szereplőként segítette (és mai napig segíti) a Kreml által támogatott autokraták rendszereit szerte a világon. Többek között „biztonsági szolgáltatásokat” nyújtott afrikai diktatúráknak jó pénzért, de Bassár el-Aszad szír diktátor rezsimjének oldalán is beavatkoztak a polgárháborúba.
Az így kialakított kapcsolatokat pedig arra használta Prigozsin, hogy bányászati megállapodásokat csikarjon ki a partnerekből, és értékes nyersanyagokkal kereskedhessen. Oroszország külpolitikai befolyása szempontjából is jövedelmező volt a Wagner harctéri jelenléte a Szaharán túli, közép- és nyugat-afrikai országokban, ugyanis tevékenységüknek köszönhetően több afrikai rezsim támogatását is elnyerték az ENSZ-közgyűlésben.
A Wagner befolyása jelentős Afrikában.
Elég csak végignézni az utóbbi időben a kontinens nyugati felén lezajlott puccsokon, ahol a lakosság és a hatalmat megragadó junták – az orosz dezinformációs hadjárat hatására – a Wagnert a kolonizáló Nyugat elleni küzdelem szimbólumának tekintik. A zsoldosvezér halála után az afrikai proxyműveletek feletti irányítás okozza majd a legnagyobb fejtörést Moszkvának.
Prigozsinon keresztül az oroszok a hibrid hadviselés minden formáját alkalmazták, így a kibertámadásokat és a dezinformációs hadjáratokat is. A „trollfarm” néven elhíresült, volt internetes álhírgyára szerte a világon, még az Egyesült Államokban is hatással volt a választások kimenetelére.
Teljességgel kiszámíthatatlan, hogy a következő felsorolásban szereplők közül ki örökölheti Prigozsin ügyleteit vagy cégeinek vezetését. A repülőbaleset millió darabra zúzta az orosz fegyveres csoportosulásokat, egyik sem közelíti meg erőben a Wagnert, de a lázadás fényében feltehetőleg éppen ez volt az egyik célja.
Ukrán jelentések szerint csak a háborúban 25 különböző, nem állami fegyveres csoport vesz részt az oroszok oldalán.
Oroszország történelmével amúgy is egybeforrtak a zsoldosok és az irreguláris egységek, a világ legnagyobb országa a 21. században is hasonló hadviselési formát alkalmaz, mint a kozákok idejében. A csecsen háborúk után az orosz hadsereg veteránjaiból nagyon sok katonai és félkatonai szervezet alakult. Ezek részben a már említett privát katonai vállalatok voltak, azaz az oligarchák magánhadseregei.
Ugyanakkor 2014-ben, amikor Donyeckben és Luhanszkban felerősödtek az elszakadási törekvések Ukrajnától, sorra jelentek meg az ultranacionalista nézeteket képviselő, Moszkva által fegyverzett és pénzelt milíciák is. Habár ezek a fegyveres csoportok papíron mind Putyin céljaiért küzdenek, a valóságban rivalizálnak is egymással, és eltérő ideológiák mentén szerveződnek.
Putyin az év elején lehetővé tette az orosz gigavállalatoknak, hogy önkéntes egységeket hozzanak létre. Nyugati szem számára meglepő nevekkel találkozhatunk azok listáján, akik éltek a lehetőséggel. Például a Gazprom földgáz- és olajipari óriásvállalat leginkább a Bajnokok Ligája fő szponzoraként volt ismert 2022-ig, mára viszont a labdarúgás helyett inkább a magánhadseregek fő támogatója.
Ezek a csoportok az orosz védelmi minisztérium irányítása alá tartoznak, és Ukrajnában vetik be őket.
A Fakel, a Plamya és a Redut elnevezésű, alapvetően biztonsági szolgáltatásokat ellátó cégeket a Wagner növekvő kiszámíthatatlansága miatt hozták létre, vagy szervezték át privát katonai cégekké, és mint a lázadásból kiderült, ezek már nem véletlenül kaptak központi irányítást.
A három katonai vállalat leginkább az Oroszországban monopóliummal rendelkező olajcég, a Gazprom korábbi biztonsági őreiből toborozza önkéntes állományát. Az alkalmazottakat havi 1 millió forint körüli fizetéssel és azzal csábítják, hogy az ukrajnai „különleges katonai művelet” után visszakapják régi munkájukat.
A Fakel vezetésében több szélsőjobboldali monarchista is van, aki nemcsak az Orosz Birodalom határainak visszaállításáért, hanem a cári rendszer visszaállításáért is küzd. A magyarul „fáklya” elnevezésű vállalatot Bahmut ostroma után azzal vádolta Prigozsin, hogy az ő tapasztalatlanságuk és felkészületlenségük miatt tudták az ukránok sikeresen átkarolni a Wagner egységeit. Habár Putyin séfje egyébként is minden, a védelmi minisztérium alá tartozó műveletet dilettánsnak és inkompetensnek tartott, a Fakel és testvérszervezetei nem tűnnek egyelőre alkalmasnak arra, hogy átvegyék a legnagyobb katonai cég szerepkörét.
Egyébként még az orosz állami vállalatok is tartanak fenn magánhadseregeket. A Roszkoszmosz (Oroszország űrügynöksége) például egy Urán nevű PMC-t finanszíroz. Az Uránusz bolygóról elnevezett szervezet a Gazprom egységeihez hasonlóan szintén idén alakult, és gyerekcipőben jár még, ők leginkább a Wagner-zsoldosokat célozzák toborzási hirdetéseikkel.
A szélsőséges ideológiákat képviselő milíciákat nem sok választja el a katonai cégektől, ugyanis ők is zsoldostevékenységet végeznek Oroszország számára, a különbség csak annyi, hogy tagjai fanatikusok, nem hivatásos harcosok. A félkatonai szervezetek célja Oroszország határainak kiterjesztése és általában az orosz nép felsőbbrendűségének hirdetése.
A Wagner legerősebb maradványszervezete, a Ruszics például átmenetet képez az ultranacionalista félkatonai csoportok és a hivatásos zsoldosok között. A szervezet nyíltan és gátlástalanul neonáci nézeteket képvisel, tagjai számos háborús bűncselekményt követtek el. Nemrégiben fogták el vezérüket, Jan Petrovszkijt Finnországban, mire a Ruszicsmegfenyegette a Kremlt, hogy ha nem szabadítják ki valahogyan a parancsnokot, akkor köszönik szépen, nem harcolnak tovább Ukrajnában.
A szélsőjobboldali milíciák közül talán a legismertebb a Cár Farkasai csoportosulás, amely a már említett orosz űrügynökség korábbi elnökének, Dimitrij Rogozsinnak a parancsnoksága alatt áll. Működésüket már 2014-ben megkezdték a donbaszi szeparatista harcok során, ahol a szakadár államokat támogatták önkéntes alapon. Jelenleg az a feladatuk az orosz hadigépezeten belül, hogy az új technológiákat élesben teszteljék.
Ultranacionalista milíciákból nagyon sok tevékenykedik Ukrajna területén, viszont a radikalizmus különböző irányzatait követik, és emiatt széthúznak, komoly erőt nem képviselnek.
A Wagner haláltusája után meglepő módon a csecsen alakulatok lettek a legerősebb katonai csoportosulások, amelyek még viszonylagos függetlenséget élveznek az orosz védelmi minisztériumtól – állítja egy ukrán hírportál.
Itthon is sok szakértő jósolta az utóbbi időben, hogy Prigozsin után a csecsenföldi államfő, Ramzan Kadirov lehet a következő, akivel leszámol Putyin, ugyanis ő maradt a legbefolyásosabb orosz hadúr. Eltávolítását azért valószínűsítik, mert Kadirov is sokszor fejezte ki elégedetlenségét az orosz katonai vezetéssel szemben, és nyíltan támogatta a volt Wagner-vezért. Ami viszont a háttérben lappang, az az a tény, hogy a kaukázusi nép már két véres függetlenségi háborút is vívott Moszkvával.
Egy biztos, a befolyásos csecsen vezető jelenleg az orosz elnök legerősebb ellenfele. 12 ezer főt számláló, csak személyéhez hű hadserege azonban bizonyára nem lenne reális fenyegetés az orosz védelmi erőknek egy nyílt konfrontáció esetén, viszont a csecsenek nem a nyílt harc hívei. Ha Putyin kiiktatja, akkor az elnök halála újra felrobbanthatja Csecsenföldet. Amennyiben nem iktatja ki, az azt jelenti, hogy a legnagyobb irreguláris katonai csoportosulás Oroszországban a korábbi ellenség lesz, a kaukázusi, muszlim vallású csecsenek.
(Borítókép: A Wagner-csoport logójával ellátott zászló lobog a Wagner félkatonai csoport néhai vezetőjének, Jevgenyij Prigozsinnak a portréja felett egy moszkvai emlékműnél 2023. augusztus 27-én. Fotó: Natalia Kolesnikova / AFP)