Bár egyelőre Oroszország és az Egyesült Államok is betartja az Új Start-egyezményben foglalt korlátokat a robbanófejek számát illetően, a világ egy új nukleáris fegyverkezési verseny felé sodródik, miközben Kína is rohamos tempóban bővíti nukleáris készletét.
Márciusig a világ két legnagyobb nukleáris hatalma, az Egyesült Államok és Oroszország tájékoztatta egymást a rakéták és bombázók mozgásáról. A 2011-ben hatályba lépett Új Start-egyezmény hatálya alatt – amely a nagy hatótávolságú nukleáris fegyverekre vonatkozó felső határokat is tartalmazza – 2022-ben 2000 ezzel kapcsolatos értesítés érkezett.
Ez már ebben a formában nem működik. A robbanófejek számának féléves frissítése is leállt, és 2020 márciusa óta nem volt helyszíni ellenőrzés sem. Egyelőre azonban Oroszország és az Egyesült Államok is betartja a szerződésben foglalt korlátokat a robbanófejek számát illetően. Egy korábbi megállapodás értelmében értesítést is küldenek a közelgő ballisztikusrakéta-indításokról.
Ennek ellenére a világ egy új nukleáris fegyverkezési verseny felé sodródik. Valószínűleg nehezebb lesz megállítani, mint a hidegháborúét – nem utolsósorban a háromoldalú elrettentés összetettsége miatt, amely a felemelkedő Kínát érinti.
Kína, amely gyorsan bővíti nukleáris készletét, az évtized eleji körülbelül 200-300 robbanófejről 2035-re talán elérheti az 1500-at a Pentagon Kína katonai erejéről szóló, november 29-én közzétett legfrissebb éves jelentése szerint.
Kína nukleáris arzenálja így megközelítené az Egyesült Államokét és Oroszországét,
amelyek nagy távolságú stratégiai atomfegyvereinek felső határa 1550 darabos felső limitet határoztak meg az Új Start-egyezményben.
A hidegháború, amelyben az Egyesült Államok és a Szovjetunió több tízezer atomfegyverrel fenyegette egymást, elég rémisztő volt. Manapság viszont az Egyesült Államok nemcsak Oroszországgal, hanem Kínával is szembeszáll. Az új fegyverek felboríthatják a nukleáris egyensúlyt. Ami még rosszabb, hogy 2026-ra véget érhet a több évtizedes fegyverkezés-ellenőrzési megállapodás, ezzel pedig új nukleáris fegyverkezési verseny fenyeget.
Sok nukleáris hatalomhoz hasonlóan Kína is régóta ragaszkodott a minimális elrettentés doktrínájához, amely szerint néhány száz robbanófej elegendő ahhoz, hogy túléljen egy meglepetésszerű támadást, és pusztító megtorlást hajtson végre. A hidegháborúban Amerika és a Szovjetunió ehelyett az „ellenerő” doktrínájával élt – abban a hitben, hogy az atomháborút egyre több fegyverrel lehet megnyerni, amelyek közül sokan ellenségük atomfegyvereit célozzák meg.
A nukleáris világ „biztonsági dilemmája” olyan, hogy
az egyik védelme gyakran a másik biztonságának megsértése.
Kína tavalyi kísérlete egy föld körül keringő hiperszonikus fegyverrel azt az erőfeszítést tükrözheti, hogy minden megtorló csapás átjusson az Egyesült Államok rakétavédelmén.
Az, hogy az emberiség elkerülte a megsemmisülést, nagyban köszönhető az Egyesült Államok és a Szovjetunió, valamint Oroszország között létrejött számos megállapodásnak, amelyek korlátozták az atomfegyvereket, és bizalmat építettek, még akkor is, ha megőrizték a másik elpusztítására szolgáló eszközöket. Lecsökkentették a globális nukleáris készletet az 1986-os 70 400 robbanófejről a mai 12 500-ra.
Ez a korszak viszont véget ért.
2002-ben George W. Bush elnök kilépett a ballisztikus rakéták korlátozását érintő egyezményből – amely korlátozta a rakétaelhárító védelmet –, Észak-Korea és Irán fenyegetésének ürügyén. 2019-ben pedig Donald Trump lépett ki a közepes hatótávolságú nukleáris fegyverekről szóló szerződésből, arra hivatkozva, hogy Oroszország és Kína nem tartja be ezeket.
Oroszország atomfegyverek bevetésével is fenyegetőzött Ukrajnában. A nyugati országok felfegyverezték Ukrajnát, de nem küldték ki saját csapataikat, részben a harmadik világháborútól való félelem miatt. Februárban Oroszország bejelentette, hogy felfüggeszti az Új Start-egyezményt, az Egyesült Államok pedig márciusban és júniusban hasonlóképpen válaszolt. Mindez növeli az atomfegyverek kockázatát,
Lengyelország szerint ráadásul Oroszország megkezdte taktikai fegyverek szállítását Belaruszba.
Aztán ott van Kína, amely már beszállt a versenybe atomereje kiépítésével. Szerződésektől mentesen, hosszú ideje a „minimális elrettentés” politikáját folytatta néhány száz robbanófejjel, a Pentagon becslései szerint viszont 2035-re ezek száma elérheti az Új Start-egyezményben meghatározott maximumot.
A nukleáris feszültség tehát kiszámíthatatlanul terjed. India, amelynek megoldatlan határvitája van Kínával, késztetést érezhet arra, hogy növelje készleteit, amelyeket jelenleg több mint 160 robbanófejre becsülnek. Ez viszont a hasonló létszámú Pakisztán fegyverkezését ösztönözheti, és akkor Észak-Koreáról, valamint a nukleáris ambíciókkal rendelkező Iránról még nem is beszéltünk.