Egy kellemes őszi délutánon Japánban, Oszaka városában egy körülbelül hatvan férfiból és nőből álló csapat gyűlt össze egy „omiai”, vagyis párkereső foglalkozásra, hogy megtalálják az igaz szerelmet gyermekeik számára. A Szakai Kereskedelmi Kamara épületének egy konferenciatermében, ahol az egyik sarokból a másikba ugrálnak, hogy felmérjék a felhozatalt, és a megfelelő döntést hozhassák meg.
A szülők párkereső akcióját nem mindennapi gyors randevúnak kell elképzelni. Itt a résztvevők közül kevesen beszélnek kedvenc hobbijukról, filmjeikről vagy éttermeikről, sőt még önmagukról is. A fókuszban még mindig egyedülálló gyermekeik állnak, akik mellé reményeik szerint minél hamarabb párt tudnak találni.
Egy hatvanas éveiben járó nő például büszkén beszél 34 éves fiáról, aki általános iskolai tanár. Egy nyolcvanas éveiben járó férfi pedig szeretettel beszél karrierista fiáról, aki 49 éves, és egy villamossági vállalatnál dolgozik. A gyermekeik állásának kiemelése azért lényeges, mert a gazdasági gondok és a folyamatosan emelkedő mindennapi kiadások miatt sokan maradnak egyedülállók, hogy minél kevesebb éhes szájat kelljen etetni. Így a szülők igyekeznek kiemelni, ha gyermeküknek jól fizető állása van – írja a CNN.
Egyre nagyobb fejfájást okoz a japán kormánynak az is, hogy az öregedő társadalomban egyre több pénzt kell beleölnie a népesség egészségügyi ellátásába, valamint a nyugdíjba, miközben az adófizetők száma egyre csak csökken. Emögött egyértelműen a csökkenő számú házasságkötések és születések állnak.
„Ha nem foglalkozunk a kérdéssel, annak súlyos következményei lehetnek” – mondta Shigeki Matsuda szociológus, a japán Aichi városában található Chukyo Egyetem munkatársa.
A fő aggodalmak közé tartozik az ország általános gazdasági erejének és nemzeti vagyonának csökkenése, a szociális biztonság fenntartásának nehézségei és a helyi közösségek társadalmi tőkéjének elvesztése
– mondta.
Japán magas megélhetési költségei és a közismerten hosszú munkaideje csak tovább ront a helyzeten.
Ha heti hetven órát dolgozol, akkor természetesen nem lesz megfelelő partnered, mert nincs időd találkozni vele
– mondta James Raymo, a kelet-ázsiai tanulmányok szakértője.
A válság mélységét a szupermarketek folyosóin és az áruházakban lehet észrevenni, ahol a polcok tele vannak előrecsomagolt, egy személyre szabott ételekkel. Az utcákon is szembeötlő, amelyek tele vannak apró, szingli életre szabott lakásokkal.
A nők számára nem csak a költségek hatnak visszataszítóan. Japán továbbra is erősen patriarchális társadalom, amelyben a házas nőkre gyakran hárul a gondozói szerep, annak ellenére, hogy a kormányzat erőfeszítéseket tesz a férjek fokozottabb bevonására a családi életbe.
Sok szülőt az unokák csábító gondolata vonz a párkereső rendezvényekre. A gyermekeknek azonban elképesztő elvárásaik vannak, amelyeknek nem mindig egyszerű megfelelni.
Jellemző ugyanis, hogy egy negyvenes éveiben járó férfi a húszas évei végén járó nőt szemel ki magának, aki azonban nem feltétlenül nyitott felé. Olyan esetet is megosztottak, hogy egy férfi visszautasított olyan nőket, akiknek nem voltak fiútestvérei.
Talán valószínűtlenül hangzik egy hivatásos házasságközvetítő szájából, de Noriko Mijagosi hisz a »go-enben«, egy japán fogalomban, amely a romantikára utal, ami a megfelelő emberrel a megfelelő időben való találkozásból ered
– fogalmazott James Raymo.