Bendarzsevszkij Anton szerint az ukrán hadsereg sikere a következő hetekben dől el. Úgy véli, ha az ukránok sikereket érnek el akkor közeledünk a háború végéhez, a kudarc azonban a konfliktus befagyását eredményezheti.
„Az idei ukrán ellentámadás a végső szakaszába lépett: az előző hetekben minden, hosszú hónapokon keresztül felkészített csapatot bevetettek. Kijev immár az összes lapját kiterítette: ismeretes a bevetett egységek száma, az ellentámadás stratégiája, illetve a fő csapás iránya: Tokmak” – írja a Mandineren Bendarzsevszkij Anton.
Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója szerint az ukrán hadsereg sikere a következő hetekben dől el.
Az elemző szerint az ellentámadás céljainak maximuma az Azovi-tenger elérése, valamint az orosz csapatok és utánpótlás elvágása.
A siker minimuma pedig egy logisztikai csomópont – például Tokmak vagy Volnovaha – visszafoglalása lenne, ahonnan a tüzérség már elérné az Azovi-tenger partját.
Ukrajna minden bizonnyal a harkivihoz hasonló áttörésben bízik, amikor tavaly a tartalékok és utánpótlás nélkül maradó orosz egységek mindent maguk mögött hagyva ürítették ki az elfoglalt területeket
– állítja Bendarzsevszkij Anton, aki szerint erre most kevesebb esély mutatkozik.
Szerinte az ukrán vezérkar abban bízik, hogy Oroszország kezdi kimeríteni emberi erőforrásait. „Egy éve szeptemberben ugyanezzel a problémával szembesült, amikor az évek alatt kiképzett hivatásos orosz hadsereg felmorzsolódott a harcokban, és újabb háromszázezer embert hívtak be a mobilizáció során” – emlékeztet az elemző, aki hozzáteszi, hogy a frontszakasz nyolcszáz kilométerre nyúlt, amelyet az orosz erőknek be kell védeniük, miközben nagyok a veszteségek, és rotáció híján a katonák is egyre fáradtabbak.
Bendarzsevszkij Anton szerint az ukrán előrenyomulásnak nagy kockázatai vannak: ha nem sikerül az orosz vonalak áttörése, hanem csak lassú, szervezett meghátrálást látunk az orosz hadsereg részéről, akkor az azt jelentené, hogy az ukrán erőknek egy beékelődő folyosón kell egyre mélyebben behatolniuk az orosz vonalakba, és ezáltal sokkal inkább ki lesznek téve az orosz légierőnek és tüzérségnek, s közben nehezebb lesz az utánpótlás.
A tét nagy, második esély pedig nincs: októbertől az időjárási viszonyok megálljt parancsolnak az ellentámadásnak.
Az újabb csapatok felkészítése hónapokig tarthat, és ha most nem születik demonstrálható eredmény, legközelebb csak jövő tavasszal futhatnak neki újra.
Az elemző emlékeztetett egy hasonlatra, amelyre az amerikai RAND Corporation hívta fel a figyelmet: a szövetségesek 1944-es normandiai partraszállása. „A RAND által közölt adatok szerint az első világháború nyugati frontján 1916-ban a szemben álló haderők átlagos csapatsűrűsége meghaladta a tízezer főt mérföldenként. Normandiában ugyanez csak a töredéke, nagyjából ezer fő volt mérföldenként, Ukrajnában az orosz csapatok sűrűsége a fronton pedig nagyjából hétszáz főt tesz ki mérföldenként. 1944-ben hatheti kemény harc során csupán harminc kilométert sikerült haladniuk a szövetséges erőknek a német vonalakkal szemben, viszont amikor sikerült áttörni az ellenfél védelmét, a német hadsereg összeomlott” – írja a szerző, aki szerint a következő hetek fogják megmutatni a valódi helyzetet a fronton.
Úgy véli, az ukrán siker eredménye közeledés a háború végéhez, a kudarcé a konfliktus befagyása és évekig tartó elnyúlása lehet.
(Borítókép: Egy BM–21 Grad többszörös rakétavető tüzel orosz állások felé a frontvonalon, a Donyecki területhez tartozó Bahmut közelében 2023. április 23-án. Fotó: Sergey Shestak / AFP)