1999-ben példátlan terrortámadások történtek Oroszországban. Négy lakóházat robbantottak fel, több százan meghaltak. Az első eset Dagesztánban történt, szeptember 5-én Bujnakszban robbantottak fel egy katonacsaládok által lakott panelházat. Ezután még három hasonló eset történt, egy Volgodonszkban, kettő pedig Moszkvában. A négy robbantásnak összesen 307 halálos áldozata volt. Vlagyimir Putyin felemelkedéséről szóló háromrészes sorozatunk második felvonása.
Ekkor már túl vagyunk az első csecsen háborún. Ahogy Rácz András, a Német Külpolitikai Társaság kutatója, a Corvinus Egyetem oktatója a Nemzet és Biztonság című szakfolyóiratban megjelent, az oroszországi terrorizmust áttekintő cikkében megjegyzi,
némiképp paradox módon a radikális iszlámhoz kötődő terrorizmus csecsenföldi megjelenése nem a háború, hanem az azt lezáró, 1996 augusztusában aláírt haszavjurti fegyverszünet következménye volt. A megállapodás értelmében – bár Csecsenföld az Orosz Föderáció része maradt (a végleges döntést a terület státusáról 2001-ig elnapolták) – a köztársaságból kivonultak a szövetségi erők, így az lényegében kikerült Moszkva irányítása alól. A sokak által remélt békés felvirágzás helyett azonban a szervezett bűnözés és anarchia korszaka következett Csecsenföldön.
Ne feledjük el, hogy még jóval 9/11 előtt vagyunk, de az iszlám szeparatista terrorizmus már erősen jelen van Oroszországban. A csecsenek rendszeresen hajtanak végre ilyen akciókat. A szélsőséges iszlamizmus egyre nagyobb teret nyert, ami addig jutott, hogy Aszlan Maszhadov csecsen elnök az extremisták nyomására kénytelen volt bevezetni az iszlám jogrendszert, a sariát.
Vlagyimir Putyin akkori miniszterelnök a Dagesztán elleni csecsen támadásra és a házrobbantásokra hivatkozva megindította a második csecsen háborút, amelyet az orosz hivatalos források következetesen antiterrorista műveletnek, nem pedig háborúnak neveztek
– fogalmaz tanulmányában Rácz András.
A terrortámadások végső soron jól jöttek Putyinnak.
A Jelcin-elnökség utolsó hónapjait élte; Putyin, akit éppen akkor neveztek ki miniszterelnöknek, dühösen jelentette ki a televízió adásában, hogy nem fog tárgyalni a lakásrobbantások felelőseivel, akik szerinte kétségtelenül csecsenek voltak. Valójában semmilyen körülmények között nem fog tárgyalni terroristákkal – látszólag a Jelcin által az 1994-96-os első csecsen háború befejezése érdekében tett engedményekre való tekintettel. Erre Putyin elindította a második csecsen háborút, amelyben a harcok legsúlyosabb éveiben csecsenek és oroszok tízezrei haltak meg – írja Steve LeVine amerikai újságíró.
Ezek az események 1999 végén – a lakásrobbantások és Putyin megtorló támadása a szakadár Csecsenföld ellen – „átalakították az orosz politikai tájat” – írta Paul Klebnikov, a Forbes magazin riportere.
Putyin miniszterelnök az országot ostromlottnak nyilvánította. Paranoia söpört végig Oroszország városain... A rettegő lakosság erős vezetőre vágyott, és hat hónappal később a szavazatok 52,6 százalékával elnökké választotta Putyint. Az eredmény elképesztő fordulatot jelentett ahhoz képest, hogy népszerűsége mindössze 2 százalékos volt, amikor – a lakosság számára ismeretlenül – először nevezték ki miniszterelnöknek
– fogalmazott.
Miközben az ország nagy része Putyint istenítette,
egy meg nem történt robbanás radikálisan megváltoztatta a helyzetet.
1999. szeptember 22-én, hat nappal a negyedik robbanás után, Volgodonszkban, Rjazan város egyik lakóházának ideges lakói gyanút fogtak a házban látott idegenek miatt. Kihívták a rendőrséget, akik egy, a többivel azonos bombát találtak, és hatástalanították.
A helyi rendőrség kitartó munkája és az orosz újságírók tudósításai olyan bizonyítékokat tártak fel, amelyek a csecsenek érintettségére utaltak. Az egyik legkínzóbb felfedezés egy telefonhívás volt az FSZB rjazani központjába – amelyet egy telefonközpontos követett nyomon –, és amely arra utalt, hogy a biztonsági ügynökség és a bomba elhelyezésében részt vevő személy között kapcsolat állt fenn. Nagyon gyorsan megváltozott a hivatalos történet – miszerint egy terrortámadást hiúsítottak meg –, Moszkva most azt állította, hogy a bomba csak egy ártalmatlan másolat volt, amelyet a lakosság éberségét tesztelő polgári védelmi gyakorlat keretében helyeztek el a lakóházban. A helyi rendőrség azonban azt mondta, hogy a bombában valóban egy bomba működő részei voltak, és
a vizsgálatok robbanóanyag jelenlétét mutatták ki.
A Rjazani incidens néven ismertté vált ügyben helyi és külföldi újságírók és ellenzéki parlamenti képviselők azt találgatták, hogy ha nem maga az FSZB volt felelős a bomba elhelyezéséért, akkor talán csaló ügynökök vagy tisztek lehettek. Nem volt nagy ugrás ezután azt feltételezni, hogy az FSZB hasonló elemei állhattak a többi lakásrobbantás mögött is.
Szerinte Rjazant ugyanazok az emberek tervelték ki, akik a korábbi robbantást elkövették. Úgy jellemezte a merénylőket, mint akiknek
szükségük volt egy újabb háborúra, amely képes volt Putyint az elnöki székbe juttatni,
hogy megmentsék korrupt módon szerzett vagyonukat. Ezek csakis magának a Jelcin-rezsimnek a vezetői lehettek – vagyis az FSZB.
Néhány embert, akik továbbra is úgy sejtették, hogy a kormánynak szerepe volt-e a robbantásokban, a következő években megölték vagy bebörtönözték. Vlagyimir Golovljov ellenzéki törvényhozót kutyasétáltatás közben lőtték agyon. Lövések végeztek Szergej Jusenkovval, egy vezető liberális parlamenti képviselővel is, az otthona közelében.
Az arjazáni incidenst megelőző négy lakóházi robbanás rejtélye felkeltette Borisz Berezovszkij orosz milliárdos oligarcha figyelmét. Ő döntő szerepet játszott abban, hogy Putyint megválasztották elnöknek, mivel pénzt, politikai támogatást, és ami még fontosabb, szemérmetlenül pozitív tudósításokat sorakoztatott fel televíziós csatornáján, az ORT-n. De a két férfi nem sokkal később összeveszett, és Berezovszkij Londoni száműzetésben élt, amíg állítólag öngyilkosságot nem követett el.
Egyik legfontosabb tanácsadója, Jurij Felsztinszkij úgy vélte, hogy az FSZB-nek köze volt a lakásrobbantásokhoz. Azt is gyanította, hogy Putyin, aki egy hónappal a merényletek előtt még az ügynökség vezetője volt, részt vett a tervezésben.
LeVinne Boston külvárosában lévő otthonában találkozott Felszintszkijjelt, aki a következőket mondta el neki:
Ahogy a Jelcin-korszak a végéhez közeledett, Oroszország jövőbeli irányítása volt a tét. Ha az FSZB embereinek háromszáz embert kellett megölniük ahhoz, hogy a félelem olyan légkörét teremtsék meg, amely lehetővé teszi számukra, hogy a zsákmányra igényt tartsanak, nos, akkor megöltek háromszáz embert. Ebből következett, hogy a hírszerző ügynökség vezetőjét az elnökséggel jutalmazzák, mert ő vállalta a legnagyobb kockázatot. Ez egy maffiahagyomány – aki a legtöbbet kockáztat, az kapja a legtöbbet.
Az oligarcha most a lakóházi robbantások részleteire irányította figyelmét. Ki tudná, hogyan valósulhatott meg egy ilyen terrorista összeesküvés, és hogyan lehetne azonosítani a valószínűsíthető elkövetőket? Felsztinszkij azonnal egy másik Berezovszkij-tanácsadóra gondolt,
egy Alekszandr Litvinyenko nevű fickóra,
aki hírszerző tisztként szolgált az FSZB legsötétebb egységeinél. Litvinyenko, aki már akkor is éles kritikusa volt a kémügynökségnek, még mindig Oroszországban élt, de hamarosan nyugatra disszidált.
Miután a társaság visszatért Moszkvába, Litvinyenko rátalált egy mintára.
Találj meg mindent, amit csak tudsz Max Lazovszkijról
– javasolta Litvinyenko.
Lazovszkij egykori KGB-tiszt és hírhedt bűnözővezér volt. Ahogy Litvinyenko és Felsztinszkij később leírta a Blowing Up Russia (Oroszország felrobbantása) című könyvükben, ,,Lazovszkij segített felrobbantani egy moszkvai hidat, ami egybeesett Jelcin 1996-os újraválasztási kampányával, és később letartóztatták. 1999 augusztusában – egy hónappal a lakásrobbantások előtt – az orosz Legfelsőbb Bíróság szabadon engedte Lazovszkijt. Akkor már halott volt – nyolc hónappal a lakásrobbantások után meggyilkolták – és Litvinenko mindenütt az ő ujjlenyomatát látta.
Ha megérted Lazovszkijt, hogyan működött, hogyan épült fel a szervezete, akkor mindent megértesz
– emlékszik vissza Felshtinsky Litvinenko szavaira.
2006 novemberében
Litvinyenkót Londonban meggyilkolták.
Az Egyesült Királyság arra a következtetésre jutott, hogy egy volt orosz hírszerző ügynök követte el a gyilkosságot, és kérte kiadatását Oroszországtól. Putyin felmenthette volna magát és egész Oroszországot, ha együttműködik Nagy-Britanniával. Ehelyett elutasította a kiadatási kérelmet, és helyeslően nézte, ahogy a feltételezett merénylő bekerül a nemzeti parlamentbe, és így mentességet kap a büntetőeljárás alól Oroszországban, miközben Európában körözik. A külföldi vélemények szerint Putyin így vagy úgy, de bűnrészes volt a gyilkosságban.
LaVine szerint természetesen abszolút lehetséges, hogy Putyin és köre pontosan azt a fenyegető benyomást akarta kelteni, amit a külföldiek róluk kialakítottak, gyakorlatilag az üzeneve:
Ne szórakozz Oroszországgal!
De ez túlgondoltnak tűnt. Valószínűbb, hogy
Putyin egyszerűen csak Putyin volt.
Vlagyimir Putyin felemelkedéséről szóló sorozatunk első részét itt olvashatja.
Felhasznált irodalom:
LeVine, Steve: Putin's Labyrinth – Spies, Murder, and the the Dark Hearth of the New Russia, Random House, New York, 2008
Truscott, Peter: Putin's Progress – A biography of Russia's enigmatic president, Simon & Schuster Australia, Sydney, 2004
Rácz András: Háború két és fél fronton: Oroszország a terrorizmus elleni küzdelemben In. Nemzet és biztonság, 2011, szeptember
Satter, David: Darkness at Dawn – The Rise of the Russian Criminal State, Yale University Press, New Haven/London, 2003
Felshtinsky, Yuri & Litvinenko, Alexander: Blowing Up Russia – The Secret Plot to Bring Back KGB Terror, Encounter Books, London, 2007
(Borítókép: A rendkívüli helyzetek minisztériumának munkatársai keresik a túlélőket a robbanás helyszínén, amely szétszakított egy moszkvai lakóházat hétfőn, 1999. szeptember 13-án. Fotó: Ivan Nikitin / Getty Images)