Szlovákiában 2023. szeptember 30-án tartanak előrehozott parlamenti választásokat, miután a kormányzó jobboldali-liberális nagykoalíció szétesett. A tavalyi helyhatósági választásokból legnagyobb lokális szlovákiai politikai erőként kikerült Szövetségben ugyanakkor újabb pártszakadás következett be, a parlamenti küszöb átlépése tekintetében pedig nagyon pengeélen táncol a szlovákiai magyar politika. A politikai háttérnek, a megoldandó problémáknak, valamint a csallóközi magyarság helyzetének jártunk utána helyszíni riportunkban.
Északi szomszédunkban a voksolásnak több magyar vonatkozása is van. Egyrészt Szlovákia jelenlegi ügyvivő kormányának miniszterelnöke a magyar nemzetiségű Ódor Lajos, másrészt pedig a szlovákiai magyar politika három év után térne vissza Pozsonyba.
Miután a Híd (Most-Híd) 2020-ban kiesett a parlamentből, a Magyar Közösségi Összefogás pedig 2010 után ismét nem jutott be, ezen pártok fúziójából megalakult a Szövetség, amelynek három platformját az egykori MKP, a Híd és az Összefogás adták.
A 2022-es helyhatósági választásokon a szlovákiai magyar politika megtartotta eddigi pozícióinak nagy részét, emellett újakat is tudott szerezni. Országos szinten ráadásul a Szövetség jelöltjei kapták a legtöbb voksot az összes szlovákiai párt közül, Nagyszombat és Nyitra megyékben pedig képviselőik a legnagyobb frakciót tudták megalakítani.
Mindezek ellenére viszont ismét nagyon pengeélen táncol a magyar közösség parlamenti részvétele. Újabb pártszakadás következett be, amikor a Híd platform vezető politikusai kiléptek a Szövetségből, és ugyanezen a néven újraalapították a pártot, majd választási szövetséget kötöttek Mikuláš Dzurinda korábbi miniszterelnök Kékek (Modrí) nevű pártjával.
A távozást a vegyespárti politikusok a Szövetség radikalizálódásával indokolták, míg utóbbiak szerint mindez csak ürügyként szolgált a kilépésre. A problémák azonosítása terén, mint a dél-szlovákiai járások alulfinanszírozottsága, az asszimiláció vagy éppen a magyar érdekképviselet kérdése, egyetértés van, ugyanakkor az ezekre adott válaszok tekintetében már kevésbé. Ezeknek jártunk utána csallóközi helyszíni riportunkban.
Dél-Szlovákia járásaival és településeivel kapcsolatban sokszor merül föl az a probléma, hogy az ország nyugati és északi régióival szemben kevesebb pénzügyi forráshoz jutnak.
Elhibázott a megyerendszer, ami a mečiari időszak öröksége, és ez hátrányosan érinti a magyar lakta járásokat
– mutatott rá Rigó Konrád, a Híd alelnöke.
A szlovák megyék jellemzően észak–déli kialakításúak, ami azt jelenti, hogy nincsen egy olyan közigazgatási egység sem ezen a szinten, ami magyar többségű lenne. Ráadásul a megyei fővárosok mindegyike nagyon jelentős szlovák város, amelyeknek a körzetébe sokkal több pénz jut, mint a magyar lakta vidékekre, amelyek viszont távolabb esnek ezektől a központoktól.
Ugyanakkor érdekes adat, hogy 2020. március 13-a, a Matovič-kormány hatalomra jutása óta az uniós támogatások eloszlása Nagyszombat megyében szinte teljesen lakosságarányos, a dunaszerdahelyi járás ebben a tekintetben nem szenved hátrányt.
| Uniós források eloszlása 2020.03.13-tól | Lakosság | % | Uniós forrás (EUR) | % |
| Dunaszerdahelyi járás | 124 670 | 22 | 9 902 498,40 | 21 |
| Többi járás | 441 338 | 78 | 36 464 608,79 | 79 |
| Nagyszombat megye | 566 008 | 100 | 46 367 107,19 | 100 |
„Abban, hogy ilyen nagymértékű uniós támogatás érkezett Csallóközbe, nagy szerepe van a megyei képviselőinknek és a polgármestereinknek” – jelentette ki Berényi József, a Szövetség alelnöke és Nagyszombat megyei képviselője, aki hozzátette, a kormányzat részéről ebben az irányban sem történtek különösebb lépések.
Arra Rigó Konrád is rámutatott, hogy Csallóköz Nyugat-Szlovákiához tartozik, a Pozsonyhoz való közelsége pedig sokat segít a jóléti kérdésekben, ha viszont a magyar lakta dél-szlovákiai járásokról beszélünk, akkor ez az alulfinanszírozottság sokkal jobban tetten érhető például Gömörben, vagy éppen Felső-Bodrogközben és Ung-vidéken.
Berényi József szintén megemlítette az észak–déli viszonylat mellett a nyugati és a keleti régiók közötti különbségeket. Elmondása szerint a dunaszerdahelyi járás és a tőle északabbra fekvő Mátyusföld a magyarok lakta járások között a legjobban áll életszínvonal tekintetében, a komáromi járás keleti részén, vagy éppen Lévától keletre viszont már sokkal rosszabb a helyzet.
A régiók fejlettségének egyik legjobb mérőszáma az egy főre jutó átlagos adóhányad, ebből a szempontból 2019-ben a dunaszerdahelyi járásban az egyik legjobb volt a helyzet a magyar lakta régiók tekintetében, ugyanakkor az országos átlagtól még ez is jóval elmaradt.
Az önkormányzatiság finanszírozása is az adóbevételekre épül. Az önkormányzatok ugyanis normatívát kapnak az oda bejelentkezett lakosok után, majd a természetes személyek adója a központi költségvetésbe kerül, ahonnan 70:30 arányban osztják vissza az önkormányzathoz, valamint a megyéhez.
Ugyanakkor az elosztásba a tengerszint feletti magasságnak, valamint a lakosságszámnak is van beleszólása, ami Dél-Szlovákiát, benne pedig szinte az összes magyar lakta települést hátrányosan érinti. Egy 2019-es tanulmány szerint
a dunaszerdahelyi járás például abban az évben 3 744 558 eurótól esett el a magassági kvóta következtében.
„Parlamentbe jutás és kormányra kerülés esetén fontos, hogy a pénzügyi források elosztását igazságosabbá tegyük” – jelentette ki Hájos Zoltán, Dunaszerdahely polgármestere, aki hozzátette, a város önkormányzata szempontjából a magassági kvótából származó költségvetési hiány éves szinten nagyjából 900 ezer és 1 millió euró között van.
Fontos azonban kiemelni, hogy a magassági kvóta nemcsak a magyarokat érinti hátrányosan, hanem az olyan dél-szlovákiai településeket is, ahol szlovák többség van, de nem szabad elfelejteni az immár 20-25 százaléknyi dunaszerdahelyi szlovákságot sem.
Bár Dunaszerdahely és a járás magyar lakosságának száma nagyjából stagnált a 2011-es és a 2021-es népszámlálás között, számarányuk 74,98-ról 68,65 százalékra csökkent.
„Jellemzően a betelepülők aránya is ronthatja a nemzetiségi viszonyokat, hiszen ők nagyrészt szlovákok” – árulta el Hájos Zoltán.
| Csallóköz föbb településeinek magyar lakossága | Népességszám (2011) | Számarány (2011) | Népességszám (2021) | Számarány (2021) |
| Dunaszerdahely | 16 752 | 74,53% | 16 577 | 71,94% |
| Somorja | 7309 | 57,43% | 6752 | 49,55% |
| Nagymegyer | 6696 | 75,58% | 6624 | 78,43% |
| Komárom | 18 506 | 53,88% | 17 696 | 53,68% |
Rigó Konrád szerint ahhoz, hogy a Csallóköz ne váljon Pozsony kertvárosává, kell egy átgondolt vidékfejlesztési stratégia. Ehhez szükségesek a vasúti és közúti fejlesztések, valamint az autópálya is. A Híd alelnöke szerint viszont olyan megoldások is kellenek, mint például az osztrákoknál, ahol egy-egy település lakosságszámát maximalizálták. Ellenkező esetben ez a vidék teljesen el fogja veszteni eredeti jellegét – és ez senkinek nem lenne jó.
Berényi József ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy megvan arra a törvény adta lehetőség, hogy a helyieknek olcsóbban adjanak telkeket az önkormányzatok.
„A munkavállalás miatt nagyon sokan érkeznek Pozsonyba az ország keleti részeiről, és a betelepülők keresik a lakhatási lehetőségeket, amihez Pozsony környékét, közte a Csallóközt is választják” – mutatott rá a Nagyszombat megyei képviselő, aki hozzátette, azzal, hogy az R7-es gyorsforgalmi út megépült Egyházgelléig, már csupán 10 kilométerre van Dunaszerdahelytől, így egyszerűsödött az ideutazás.
Nem az autópálya ellenzésével lehet elkerülni a betelepülést, hanem azzal, ha az önkormányzatok olyan területfejlesztési terveket hagynak jóvá, amelyek nem teszik lehetővé nem idevalósi befektetőknek nagy földterületek beépítését szántóföld rovására
– jelentette ki Hájos Zoltán, aki az Indexnek azt is fölvázolta, hogy Dunaszerdahely önkormányzata miként kezeli a problémát.
A lakóházak, valamint ipari objektumok építésénél az önkormányzat illetéket határozhat meg, amit a kertváros bővülése esetén az infrastruktúra kiépítésére és fejlesztésére fordít. Dunaszerdahelyen ez az illeték jelenleg 30 euró négyzetméterenként, ami rendkívül magasnak számít Szlovákiában.
Ugyanakkor Dunaszerdahely önkormányzata létrehozott egy alapítványt, amelyen keresztül azokat támogatja 30 euróval négyzetméterenként, akik dunaszerdahelyi lakhellyel rendelkeznek és ott is adóznak. Ezáltal a helyi építkező gyakorlatilag visszakapja az önkormányzatnak fizetendő illetékét. Az intézkedésnek egyébként meg is van az eredménye, hiszen Dunaszerdahelyen még mindig 70 százalék fölötti a magyarság aránya.
Mi vezetett a Szövetségen belüli pártszakadáshoz?
A Szövetség egyfajta kényszerházasságon alapult annak érdekében, hogy parlamenti képviselete legyen a felvidéki magyarságnak. A tízévnyi, MKP és Híd közötti árokásáson azonban nem mindenki tudott túllépni, és végül Gyimesi György belépésének ürügyén páran kiléptek a Híd platformból, akik viszont jelentős személyiségek voltak.
Ön 2010-ben kezdte a politikai pályafutását, majd a Híd színeiben lett környezetvédelmi miniszter. Ennek fényében mit gondol az etnikai és a multietnikus politizálásról?
Akkoriban nagyon feszült volt a szlovák–magyar viszony, és szükség volt együttműködésre törekvő politikai pártra, emellett az MKP abban az időszakban nagyon zárt volt. Ugyanakkor be kell vallani, a multietnikus formáció a kezdetétől fogva bizarr volt, azzal együtt is, hogy nem csak a magyarokat, hanem teljes Dél-Szlovákiát próbáltuk képviselni.
Mi a felelőssége a szlovákiai magyar politikának az asszimilációs folyamatokban?
A politikai megosztottság nem segít, emellett a 20-30 évvel ezelőtti szlovákiai magyar politikai vezetés olyan kompromisszumokat hozott, amelyekkel lemondtak olyan identitáserősítő intézkedésekről, mint a kisebbségi önkormányzatiság vagy a nyelvhasználat.
A közigazgatási reform tabunak számít szlovák körökben is. Milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban, és kikkel tudnának együttműködni?
Ez alapvetően politikai hatalomgyakorlási kérdés, semelyik döntéshozó nem akarja bizonyos területei fölött elveszíteni az irányítást. A Szövetségnek van programja a magyar önkormányzatisággal kapcsolatban, ha pedig mi lennénk a mérleg nyelve a kormányalakításnál, sokkal többet tudnánk kérni ebben a tekintetben is.
Dél-Szlovákia finanszírozásával kapcsolatban mennyivel tud többet tenni egy parlamenti, mint egy megyei képviselő?
Az utóbbi kormányzat egy bizonyos szintig leosztott keretösszegeket a minisztériumoktól a megyéknek, ez pedig nagyon jó folyamat. Ehhez képest parlamenti képviselőként akkor van komolyabb előrelépés, ha kormányra is kerülünk.
Az asszimiláció viszont egy rendkívül összetett folyamat, amiben a politikai és gazdasági tényezők mellett nagyon sok más aspektus is fölmerül, köztük a szlovákiai magyar politika felelőssége is.
„Nem gondolom azt, hogy ha magyar politikusként a szlovákokkal való együttműködés a célom, akkor azzal asszimiláció felé tolnám a magyar közösséget. Éppen ellenkezőleg, kizárólag együttműködve tudjuk céljainkat elérni, amik segítik a magyarok életét Szlovákiában. Erre kitűnő példa a Kisebbségi Kulturális Alap létrehozása az előző kormányidőszakból” – jelentette ki Rigó Konrád, aki szerint az magától értetődő, hogy egy kisebbségi közeg egyre mélyebben integrálódik a többségi társadalomba, és ezzel együtt jár egy bizonyos fokú, természetes asszimiláció is.
„Mi ezt nem tartjuk jónak” – utalt Rigó Konrád az asszimilációs folyamatokra, aki szerint biztos, hogy a szlovákiai magyar politikusoknak is van felelősségük ebben, azonban nem ez a kizárólagos ok.
Berényi József szerint az igazi asszimilációs tényező az önkormányzatiság hiánya.
Ahogy a nemzetnek az állam a fészke, vagy a gyermeknek a család, úgy a kisebbségnek az önkormányzatiság egy bizonyos fajtája
– fogalmazott a Nagyszombat megyei képviselő, aki szerint a jobboldali-liberális szlovák pártok részéről a kettős állampolgársággal kapcsolatban már van fogadókészség, a Beneš-dekrétumok vagy a kisebbségi önkormányzatiság viszont továbbra is tabutémának számít az országban.
Érdekes szituáció, hogy a felvidéki magyar politika, amely Szlovákiában a legnagyobb lokális politikai erőként került ki a 2022-es helyhatósági választásokból, most pengeélen táncol annak tekintetében, hogy eléri-e az öt százalékot és bejut-e a parlamentbe. Az egységes szlovákiai magyar politika a 2000-es évek sikerei után szétforgácsolódott, ami után jöttek a választási kudarcok, ami 2020-ban ütközött ki leginkább.
„Okos ember a más kárán tanul, de úgy tűnik, hogy mi még abból sem” – utalt Hájos Zoltán arra, hogy a felvidéki magyarság három külön induló politikai formációban, a 4-5 százalékra mért Szövetségben, az 1-2 százalékos Modrí–Most-Híd választási listán, valamint a 0,5 százalék alatti Magyar Fórumban indul az idei előrehozott választásokon.
„Fontos lenne, hogy együtt tudjunk indulni, mert úgy könnyebben be lehetne jutni a parlamentbe, ahol a legjobban tudnánk képviselni az érdekeinket” – tette hozzá Dunaszerdahely polgármestere, aki szerint káros, hogy a magyar politikai közösségnek nincsen parlamenti képviselete, és sokat segítene a közösségen, ha a Szövetség bekerülne a parlamentbe, főleg, ha kormánytényező is lenne.
Rigó Konrád szerint viszont 2010-ben az etnikai politizálás országos szinten véget ért.
Azóta, mivel az MKP nem jutott be a parlamentbe, a magyar érdekeket nagyrészt a szlovák–magyar együttműködésen alapuló politikát folytató Híd képviselte
– mutatott rá a párt alelnöke, aki szerint a Híd politizálásának azért van létjogosultsága, mert a magyar kisebbség sokkal inkább integrált a szlovák társadalomba, mint bárhol máshol a Kárpát-medencében.
Milyen okai voltak annak, hogy önnel együtt többen is kiléptek a Szövetségből?
Elsősorban elvi. Mi korábban is mondtuk, hogy a Szövetségnek akkor van értelme, ha az valóban egy gyűjtőpárt. Az MKP-s kollégák ugyanakkor nem tudtak elviselni más, például liberálisabb gondolkodást. Emellett a párt egyik szárnya is radikalizálódott, amit személyesen Gyimesi György befogadása jelenített meg egyértelműen.
Miért döntöttek végül amellett, hogy a Kékekkel (Modrí) fognak össze?
Miután kiszorítottak a Szövetségből, rendkívül kevés időnk maradt választási szövetség megkötésére. A mérsékelt konzervatív és mérsékelt liberális irányvonalú politikánkhoz a volt miniszterelnök, Mikuláš Dzurinda Modrí pártja volt a legközelebb, akikkel végül gyorsan sikerült megegyezni.
Ha mégis bejutnának a parlamentbe, akkor kivel működnének együtt, és kivel zárják ki mindezt?
Egy olyan kormánykoalícióval tudnánk közösséget vállalni, ami megfelel a világlátásunknak. Amit egyértelműen kizárunk, az a Smerrel, a Republíkával, valamint egyéb politikai szélsőségekkel való együttműködés.
Adott esetben a Szövetséggel is együttműködnének?
Ha leteszik a garast egy közös kormányprogram mellett, amelyben az euroatlanti orientáltsága az országnak megkérdőjelezhetetlen, akkor igen.
Ennek fényében miért láttak jobb lehetőségnek egy 1-2 százalék közé mért listát a magyar érdekek képviseletére nézve, mint a 4-5 százalékra becsült Szövetséget?
A Szövetségnél nem vették figyelembe, hogy mi a Híd platformnál mit szeretnénk. Minden tekintetben sajnos olyannyira radikalizálódott az a párt, hogy azt egy jóérzésű szlovákiai magyar ember már nem tudja vállalni. Ennek a radikalizálódásnak jelképes megtestesülése Gyimesi György, akivel én, és nagyon sokan mások sem tudnak közösséget vállalni.
Más véleményen van erről Berényi József, aki szerint a jelenlegi választási nagyon komoly esély a parlamenti küszöb átlépésére. A Szövetség alelnökének azt a kérdést is föltettük, hogy a nagyjából 8 százalékot kitevő szlovákiai magyarság miért nem tud könnyedén 5 százalékot összehozni a választáson.
„Csalóka ez az összehasonlítás, mert az 5 százalékhoz nekünk a magyar kisebbség 60-70 százalékát kellene szimpatizánsként magunk mögött tudni. Erre Magyarországon, de igazán egyik demokratikus államban sem képes egyetlen párt sem” – válaszolt felvetésünkre a Nagyszombat megyei képviselő.
A helyi és országos szint közötti különbségeket a párt támogatottságában Berényi József abban is látja, hogy helyben jobban tudják azonosítani az egyes jelölteket a választók.
„Jó ideje nem vagyunk parlamenti párt, és így sokkal nehezebb olyan politikusokkal előállni, akiket Pozsonytól Királyhelmecig ismernek” – tette hozzá.
Nemrég röppent föl a hír, hogy a szlovák belügyminisztériumtól kikerült egy irat egy államigazgatási reformról, aminek keretein belül a dunaszerdahelyi járás északi részét elcsatolnák, valamint megszűnne a komáromi, galántai és vágsellyei járás, és ezeket az északi járásokhoz csatolnák, amivel megváltoznának a közigazgatási egységeken belüli nemzetiségi arányok is.
A hír apropóján Hájos Zoltán dunaszerdahelyi polgármester kijelentette, „ha nincs parlamenti képviseletünk, akkor még úgy sem fognak állni a dolgaink, mint eddig”.
A riporthoz készített interjúk során többször is szóba került, hogy a Híd távozó politikusai többek között Gyimesi György érkezésével indokolták a Szövetségből való kilépésüket. A párt listájának 149. helyén álló politikus az Indexnek úgy reagált az elhangzottakra, hogy nem ő volt a fő oka kollégái távozásának, akik elmondása szerint már januárban, hónapokkal a kilépésük előtt tárgyalásokba kezdtek más pártokkal, köztük Dzurindáékkal.
„Pártszakadásról szó sincs, a választópolgárok pedig mindenki számára ki fogják állítani a bizonyítványt” – fogalmazott Gyimesi, aki szerint a Szövetség soha nem volt egységesebb, mint most.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)