A több mint ezer halottat és kétezernél is több sebesültet, civil és katonai izraeli hadifoglyokat eredményező Izrael elleni támadás okait, hátterét, megoldását és hatását próbáltuk elemezni Tomolya János terrorizmus-szakértővel a Kibeszélő rendkívüli adásában.
Onnan indítottunk, amit mostanában mindenki megkérdez: hogyan lehetett egy roppant profi, világszerte elismert felderítőszervezettel, mint a Moszad, rendelkező Izraelt ilyen váratlan helyzetbe hozni? Miért nem lehetett erről bármit is előre tudni, megakadályozni vagy felkészülni rá? Tomolya János pontosított, és azt mondta, hogy a gázai területen nem a Moszad felelőssége a hírszerzés, hanem a katonai hírszerzés dolga lett volna.
Bár a legprofibb technikai berendezésekkel tartják ellenőrzésük alatt Gázát, a lebukás elkerülése érdekében a Hamász-vezetés már jó ideje kilépett a digitális világból, parancsnokai egyáltalán nem használnak internetet, mobiltelefont, hanem – hasonlóan az al-Kaida vezéréhez, Oszama bin-Ládenhez – az üzeneteket küldöncök, futárok segítségével juttatják el a címzettekhez.
A szakértő nem tartja kizártnak, hogy az izraeliek által beépített emberek szándékosan hamis információkat kaptak a Hamász felől, másfelől pedig a Hamásznak is vannak beépített emberei, máskülönben képtelenség lett volna ilyen pontosan feltérképezni az izraeli határátkelőket, megtudni, hol gyenge az ellenőrzés, hol érdemes lecsapni egy váratlan támadáskor.
Tomolya János csak részben osztotta a felvetést, amely szerint Izrael vagy kőkeményen megtorolja Gázán, ami történt, de a lehetséges sok civil halott miatt a nemzetközi közvélemény mostani szimpátiája haragba csap át, illetve nem ver oda a gázaiaknak, hanem elkezd egyezkedni a több száz elrabolt izraeli túsz szabadon bocsátása érdekében. Ebben az esetben a Hamász elérte a célját.
Úgy véli, hogy háború indul Gázában, nemcsak légicsapások lesznek, hanem bevonulnak az izraeli csapatok, de nem fogják ismét megszállni a területet. Kérdés, mennyire érdeke Izraelnek, hogy teljes felszámolja a Hamászt, vagy mondjuk inkább csak olyan mértékben meggyengítse, amely után képtelen lenne további terroristaakciók végrehajtására. A kérdés az Izrael számára, hogy ha a Hamász kiesik, megsemmisítik, akkor ki áll a helyükre, mert valaki be fog jönni a képbe. Erre a legvalószínűbb, hogy a fanatikus Iránt követő Iszlám Dzsihád.
Tomolya János felvázolta, hogy az elmúlt időszakban Irán nyíltan is felvállalta a Hamász támogatását, amit a szunnita fegyveres csoport több alkalommal is elismert. Ennek mértéke azonban nem volt ismert, egészen mostanáig. Az öbölháború idejéig kell visszanyúlnunk, amikor is Teherán egy pánarab tanácskozáson – amelyet palesztin részvétellel Palesztináról tartottak – felvetette, félreteszi vallási-teológiai nézeteltéréseit az iszlám világ szunnita felével, cserébe azt kéri, egyesítsék erőiket a közös ellenség, a Főgonosz Izrael ellen, vagyis az ellenségem ellensége végül is a barátom lett.
Irán már évtizedek óta munkálkodik a síita félhold egybekovácsolásán. Ez jelenti a síita Iránt, a többségi síita Irakot, Szíriát és Libanont is, ez utóbbi államban az Iránt feltétel nélkül követő fegyveres szervezet, a Hezbollah jelenti a síita előretörést. De idetartozik a huszi kisebbség Jemenben és a síiták Bahreinben.
A műsorban még szó volt arról, hogy
(Borítókép: Tomolya János. Fotó: Zöld Fanni / Index)