A kínaiaktól többek között alázatot, odafigyelést és kedvességet kellene tanulni a Terror Háza Múzeum főigazgatója szerint. A Látószög blogon megjelent legújabb írásában számolt be Schmidt Mária kínai tapasztalatairól, miután Orbán Viktor miniszterelnök delegációjának tagjaként nemrégiben részt vehetett a pekingi Övezet és Út Fórum (BRF) eseményein.
Mint írta, korábban még soha nem járt Kínában, annak ellenére, hogy több tucat Kínával, elsősorban a történelmével foglalkozó könyvet olvasott el, és többször is írt az országról. Most is csak egy-két benyomást gyűjtött, néhány felületes megfigyelést tett, egyrészt mert csak Pekingben és Sencsenben volt, másrészt a hivatalos programok sűrűsége és az óriási távolságok beszűkítették azt a terepet, ahol egyáltalán megfordult, illetve amit láthatott.
Pekingben kedvességet, jól szervezettséget és csapatmunkát látott. „Valami olyan nyugalmat, ami abból ered, hogy mindenki szem a láncban, mindenki tudja a dolgát, és mindaddig, amíg minden tervszerűen megy, és semmilyen zavaró tényező nem merül fel, gördülékeny, magától értetődőséggel teszik a dolgukat. A spontaneitás ugyanis nem az erősségük” – fogalmazott Schmidt Mária.
Arról is beszámolt, hogy a magyar delegációt mindenhol kitüntetett figyelemmel és tisztelettel fogadták.
Miközben nem vagyunk akkorák, mint egy közepes kínai város, szemmagasságban tárgyaltak velünk, egyenrangú felekként. Ezt Nyugaton soha nem tapasztaltam. Ott mindig az volt az üzenet, hogy érezzük magunkat megtisztelve, hogy egyáltalán ott lehetünk, hogy szóba állnak velünk, de ne higgyük, hogy ez azt jelenti, hogy kinyithatjuk a szánkat. Amit többek között meg kellene a kínaiaktól tanulnunk, az az alázat, az odafigyelés, a kedvesség, a gesztusok, ahogy megtisztelik a másikat, egyenrangú félként kezelik, annak ellenére, hogy kisebb, szegényebb, kiszolgáltatottabb náluk
– fejtette ki a főigazgató a Látószög blogon.
Schmidt Mária szerint Kína elnöke, Hszi Csin-ping régi barátjaként üdvözölte Orbán Viktort, felidézve, hogy 2009-ben találkoztak először, amikor ő még alelnök volt, a magyar miniszterelnök pedig az ellenzék legnagyobb pártját vezette. „A kínai tárgyaló felek nagyon fegyelmezettek, felkészültek voltak és érdemi kérdésekre érdemi válaszokat adtak. Ebben mi sem okoztunk csalódást nekik” – tette hozzá.
Részletesen írt a pekingi fórumon elhangzottakról, illetve a kínai ajánlatról is. Bár a BRF-en nem vett részt az Egyesült Államok, és az Európai Uniót is egyedül csak Magyarország képviselte, „több mint száz ország, a világ zöme eljött, és pozitívan reagált a kínai ajánlatra”. Ami Schmidt Mária szerint azt jelenti, hogy tudomásul veszik:
Kína újra a világ közepe lett, elég erős és gazdag ahhoz, hogy újra elfoglalja régi helyét. Befektetéseinek hasznát mindenki élvezheti, aki be akar kapcsolódni abba a hálózatba, amit ő hoz létre, ő finanszíroz és persze ő működtet. Kínának tehát van ajánlata. Partnerséget és együttműködést ajánl, és nem szab sem politikai, sem ideológiai feltételeket (legalábbis most még nem).
Ugyanakkor az Egyesült Államok ajánlatáról úgy fogalmazott:
Fenyegetés, zsarolás, ideológiai nyomás, pénzügyi-gazdasági kirablás, demokráciaexport, vagyis az amerikai way of life rákényszerítése mindenkire. Régen a soft politika tette vonzóvá és kívánatossá az amerikanizálódást, ma azonban a hard politika akarja kikényszeríteni mindenhol, mindenkitől. És ez ellenszegülést vált ki.
Schmidt Mária azt is írta:
Kína cukorral jön, az USA korbáccsal. Ezen kellene Washingtonban elgondolkodniuk azoknak, akiknek ez a dolguk. Kína a fejlődésben érdekelt, ambiciózus, duzzad a tettvágytól.
A Terror Háza Múzeum főigazgatója úgy látja, hogy a kínai emberek szorgalmasak, feljebb akarnak jutni, mégpedig a munkájuk és a teljesítményük révén, illetve „a kínai modell mindig is a meritokráciát részesítette előnyben”. Ezzel szemben a fejlett Nyugat „újabban faji és nemi szempontokon alapuló pozitív diszkriminációt alkalmaz”, és ezzel ellehetetleníti a minőségi, teljesítményelven alapuló előmenetelt.
„Kína a béke országa, a Nyugat állandóan háborút vív. Pedig a fejlődés és a béke egy érem két oldala. Az infrastruktúra, a logisztika, a digitális összekapcsolódás fejlesztése csak békében lehetséges. Az USA azonban folyamatosan proxyháborúkat vív, demokráciát exportál, belemerevedett a világ csendőrének szerepébe, miközben elhanyagolja saját polgárait, és hűtlenné válik saját küldetéséhez. Nincs ajánlata sem az amerikai nép, sem a világ számára. Ez minden bajának a forrása. Kína hatalmas kihívást jelent az USA számára. A mérkőzés még nem dőlt el, de a csapatok már felsorakoztak a pályán, és a bíró már jelt adott a kezdésre. Mire a meccset lefújják, eldől minden. Akkor már késő lesz” – vélekedett Schmidt Mária.