Izrael és az Európai Unió viszonya nagyon bonyolult: számos európai ország kapcsolata Izraellel kifejezetten jó, ám ez a brüsszeli testületekre már nem mondható el, bár Izrael önvédelemhez való jogát támogatták – nyilatkozta az Index megkeresésére Novák Attila történész. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem és a Goldziher Intézet tudományos főmunkatársa szerint az EU tagállamai sokkal Izrael-barátabbak, mint az uniós döntéshozói szinten, ahol nagymértékben támogatják a palesztin érdekeket és a sérelmi politikát. Továbbá szerinte a világrendben Izrael helyzete nem stabil, a palesztinokkal folytatott izraeli status quo politika nem működik.
„A Hamász – mely a mostani, október 7-i véres, izraeli civilek elleni merényletet és túszejtést végrehajtotta – az Iszlám Testvériség nevű egyiptomi iszlamista szervezet gázai csoportjaként alakult meg 1987-ben, de hamar önállósodott. Az 1988-ban kiadott chartájuk világosan leszögezi a szervezet céljait: megtisztítani, felszabadítani egész Palesztinát a cionista entitás uralma alól” – világított rá Novák Attila történész, akivel a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány (Mazsök) által megrendezésre kerülő Kultúrszalon est után beszélgettünk.
A történész emlékeztetett, hogy a Hamász nem nacionalista, hanem egy iszlamista szervezet. „Ebben tér el a Fatahtól, a palesztin nemzeti szervezettől, mely a palesztin autonómiát igazgatja Ciszjordániában” – tette hozzá. A Gázai övezetet 1967 és 2005 között megszállás alatt tartó Izrael 2005-ben kivonult az övezetből – ez Ariel Saron akkori miniszterelnök váratlan lépése volt. Komoly támadások érték ugyanis a katonákat és az övezet zsidó lakosait, melyet Izrael az akkor még ellenzéki Hamász szervezet vezetőinek meggyilkolásával próbált ellensúlyozni: 2004-ben így halt meg Ahmed Jaszin sejk, a szervezet alapítója és ar-Rantiszit, a Hamász katonai vezetője.
A KIVONULÁSKOR EVAKUÁLTÁK AZ IZRAELI TELEPÜLÉSEKET, MAJD 2006-BAN VÁLASZTÁSOKAT TARTOTTAK GÁZÁBAN, AMELYET A HAMÁSZ MEGNYERT.
A Fatahot erőszakosan szorították ki a területről, így 2007-től – államként viselkedve – a Hamász uralkodik Gázában, minisztériumokat, közigazgatást fenntartva. Izrael blokádot vezetett be szigorúan meghatározva, milyen árukat és azokból mennyit lehet az övezetbe szállítani. A zsidó állam biztosítja az arab területen a gázt, az elektromos áramot és a vizet, olykor ingyen, de a nyugati országok és szövetségek is rendszeresen küldenek segélyeket a térségbe (bár ezek gyakran a korrupció útvesztőiben eltűnnek).
Izrael és a Hamász uralta Gázai övezet között több nagyobb fegyveres konfliktus volt. A szervezetnek vannak komoly támogatói az arab országok között: Katarban tartózkodik a Hamász volt vezetője, Khaled Mashal, továbbá jó törökországi kapcsolataik is vannak. A Gázai-övezet érdekeit Szaúd-Arábia is képviseli a régióban.
Az Indexnek Novák Attila arra is rávilágított, Egyiptom, amely Izraelhez hasonlóan kerítéssel vette körül Gázát (2009-ben), nem örül a Hamász jelenlétének, ugyanis komoly belső harcot folytat az iszlamistákkal, és nem hiányzik neki a fanatikusan indoktrinált, a fegyveres küzdelemre kondicionált lakosság.
A konfliktussal kapcsolatban gyakran hallani a térségben tapasztalható síita és a szunnita szembenállásokról, így a teljes kontextushoz erre is érdemes kitérni. A síitákat és a szunnitákat az különbözteti meg egymástól, hogy az utóbbiak nem hisznek abban, hogy Mohamed próféta vérszerinti leszármazottjai lennének tanításának és hatalmának legitim örökösei. „Politikailag ma már nem olyan egyszerű a kérdés, mert sokszor a szunniták is harcban állnak egymással, ugyanakkor a síita–szunnita ellentét az iszlám fő törésvonala. A síita Irán a szintén síita Hezbollah nevű libanoni szervezetet és más síita erőt is támogat a térségben” – összegezte Novák Attila, aki szerint Irán és Irak háborúját is lehet ebben a keretben értelmezni, bár a szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán éppen ebben az évben kezdett el közeledni egymáshoz, igaz, kínai közvetítéssel. A szunnita Hamász érdekes szövetségben áll a Hezbollahhal és Iránnal, itt a politikai érdek felülírta a vallási különbséget.
Novák Attila szerint, amikor Izraelt vizsgáljuk, a térség erőterében és a környező arab országok viszonylatában, érdemes megjegyezni: két országgal, Egyiptommal és Jordániával van békeszerződése, az előbbivel 1979-ben, utóbbival 1994-ben kötötte. Az első esetben lemondott a meghódított Sinai-félszigetről. A jordánokkal, ahol a lakosság több mint a fele palesztin, pedig kereskedelmi megállapodást kötött.
Szíriával Izrael hadiállapotban áll, gyakran támad katonai célpontokat, melyek általában a Hezbollahnak szánt iráni fegyverszállítmányokat „takarja”, és általában orosz „elnézés” kell hozzá. Ám számtalan esetben ápolták izraeli kórházakban a szíriai polgárháború sérültjeit, a zsidó állam kiállt a szíriai vérengzés ellen.
A történész rávilágított, bár Libanonnal Izraelnek nincs békeszerződése, és mind a két állam ellenségnek tartja a másikat, tavaly sikerült két év után megállapodniuk a Földközi-tengerben lévő vitatott tulajdonú földgázmezőkről, mely egyben a gázmezők kitermelhetőségét szabályozta. Izrael tulajdonosává vált egy olyan természeti kincsnek, melyet majd exportálhat – tette hozzá a történész.
Meglepő módon Izrael és az Európai Unió viszonya ennél jóval bonyolultabb. Izrael legnagyobb külföldi gazdasági partnere az Európai Unió, míg fordítva ez nem igaz. Az ezredfordulókor Izrael társulási szerződést kötött az unióval.
ám POLITIKAILAG BRÜSSZEL RÉGÓTA KRITIKUS IZRAELLEL SZEMBEN.
„A már említett megállapodásban rögzített szabadkereskedelemnek nem részei a ciszjordániai zsidó települések által megtermelt javak, mert az EU ezeket nem ismeri el izraelinek. Az unión belül Magyarország és Lengyelország – annak ellenére, hogy utóbbival a zsidó államnak időnként emlékezetpolitikai vitái vannak – a leginkább támogatója a jobboldali izraeli kormánynak” – húzta alá Novák Attila.
Az Egyesült Államokkal hagyományosan jónak mondható a viszony, Németországgal is kifejezetten szoros, a többi európai országgal való kapcsolata sem mondható rossznak. A Hamász drámai támadása után szinte egymásnak adták a kilincset az európai vezetők, egyhangúan elítélve a gyerekeket is lemészárló terroristákat.
ÁM A BRÜSSZELI TESTÜLETEKRE MÁR NEM MONDHATÓ EL AZ EGYÖNTETŰSÉG.
Bár Izrael „önvédelemhez” való jogát támogatta, a bizottság megháromszorozta a Gázának juttatandó segélyt, amit közismerten a Hamász eltulajdonít a rászorulóktól. „Az unió politikája tagállami szinten Izrael-barátabb, mint az unió döntéshozói, ahol nagymértékben akceptálják a palesztin érdekeket és a sérelmi politikát” – nyilatkozta a történész, aki aláhúzta: Izrael és az ENSZ kapcsolata se kiegyensúlyozott.
A Biztonsági Tanácsban az Egyesült Államok megvétózza az Izraelt elítélő határozatokat, ám a közgyűlés több százszor elítéli az izraeli politikát. A BT 242-es határozata elmarasztalja ugyan a háborúval szerzett területszerzést, ám ez nemzetközi jogilag nem kötelező, Izrael vitatja. 1975-ben a cionizmust a rasszizmussal azonosította. Bár ezt később visszavonta, Izraellel kapcsolatosan kifejezetten kritikus. 2004-ben például elfogadta a hágai Nemzetközi Bíróság tanácsadó véleményét, mely jogellenesnek nevezte a biztonsági fal építését Ciszjordániában, és kártérítésre, illetve a fal lebontására kötelezte Izraelt.
Novák Attila emlékeztetett, hogy legutóbb az ENSZ-főtitkár szavai miatt keletkezett konfliktus, aki azt mondta: a Hamász támadása nem légüres térben történt. Mivel az ENSZ palesztin menekültügyi szervezete, az UNRWA Gázában jelen van, és az övezet bevételeinek egyik fontos forrása, így a konfliktus innen is ered – összegezte.
A jobboldali antiszemitizmus gyökerei közismertek, a baloldali már komplex kérdés, holott tagadhatatlan. Novák Attila szerint a baloldali antiszemitizmus leginkább Nyugat-Európában van jelen, és anticionizmus mögött húzódik. Fontos tisztázni, a magyarországi baloldal java része egyáltalán nem antiszemita. A történész szerint anticionista retorikát viszont tartalmaz: „szellemi importról beszélhetünk” – mondta.
Ez leginkább a posztmodern újbaloldal problémája, mely a szavazatok elnyerése érdekében a muszlim hátterű bevándorlók szavazataira is igényt tart. Van azonban ennél túlmutatóbb erkölcsi alapú baloldali érvelés: alapvetően az igazságosság és a méltányosság jegyében elutasítja Izrael politikáját a palesztinokkal szemben.
A történész úgy véli, a kiegyensúlyozottság miatt fontos hangsúlyozni, természetesen Izrael állam – mint minden állam – legitim tárgya lehet a kritikáknak. A zsidó állam bírálata önmagában senkit nem tesz antiszemitává. Szerinte el kell ismerni, „Izrael valóban követett el hibákat, például az oslói folyamat összeomlása után a kétállami megoldás ellenében kész helyzetet akar teremteni Ciszjordániában”.
Majd kitért arra, hogy a palesztinok különféle katonai ellenőrző pontokon keresztül közlekedhetnek, engedélyek kellenek az Izraelbe történő belépéshez. Ez kellemetlen egy palesztin polgárnak, így joggal lehet kritizálni, még ha a biztonsági szempontok indokolják is.
Gáza azonban teljesen más helyzetet jelenít meg, ott egy iszlamista terrorszervezet tartja fogságában a lakosságot. A zsidó államot lehet bírálni, ám ha az Izraelt érintő kritika teljesen egyoldalú, és eltekint a konfliktus palesztin részről elkövetett hibáitól és bűneitől, a rengeteg visszautasítástól, a folyamatos, izraeli lakosság ellen elkövetett terrortól, illetve, ha a zsidó államot neokolonialista alakulatnak tartja, valamint más, a világban lévő konfliktust nem bírál, felmerül az, hogy előítéletes véleménnyel állunk szemben.
Úgy véli, ha ez az álláspont összefonódik sok ezer bevándorló hátterű és integrációs problémákkal küszködő emberi tömeg dühével, veszélyes massza keletkezhet. A zsidóellenesség a holokauszt következtében diszkreditálódott, ám az anticionizmus alkalmas arra, hogy zsidóellenes érzelmeket fejezzen ki.
A baloldal a palesztinokat tartja elnyomottaknak, az izraelieket pedig elnyomóknak. „Ez akár még igaz is lehet, ám csak akkor, ha eltekintünk attól, hány területfelosztási javaslatot, békejavaslatot és kompromisszumos ajánlatot utasított vissza a palesztin fél, amely így tényleg szenvedő alanya a konfliktusnak, a gázaiak humanitárius helyzete kétségbeejtő” – fogalmazott az Indexnek a történész, aki később azt is kiemelte:
A JOBBOLDAL AZONBAN ÁTALAKULT, IZRAEL-BARÁT LETT SZERTE A VILÁGBAN, MERT A STATUS QUO VÉDELMEZŐJÉT LÁTJA A ZSIDÓ ÁLLAMBAN.
„A világrendben Izrael helyzete nem stabil, a palesztinokkal folytatott izraeli status quo politika nem működik. Netanjahúnak az a szándéka, hogy az arab államokkal való békekötés függetleníti a palesztinok helyzetétől, kudarcnak tűnik. A Szaúd-Arábiával való békekötést akadályozni akaró Hamász véres »sikere« pontosan ezt fejezi ki. Úgy látszik, mint ahogyan Oslo után a baloldal diszkreditálódott Izraelben, a jobboldalt is elérte a végzet: legjobboldalibb kormánya sem tudta megvédeni az állampolgárait” – összegezte a történész.
Novák Attila leszögezte, hogy nem katonai elemző, ám azt el lehet mondani, hogy ha pár napon belül nem lesz szárazföldi hadjárat, akkor az valószínűleg elmarad. Célzott bombázásokkal, kommandós akciókkal próbálják meg felőrölni a Hamászt.
Jó lenne, hogy ha a Hamászt eliminálnák és a helyébe – arab és nyugati segítséggel – moderált arab hatalom kerülne. A Fatahnak komoly szerepe lehet ebben, izraeli politikusok már felvetették ennek a lehetőségét
– nyilatkozta a történész, aki hozzátette, hogy a hadsereg mozgásait az izraeli politika irányítja, erre pedig különféle erők nehezednek: Amerika és más nyugati országok, csakúgy, mint a mérsékeltebb, Ábrahám-egyezményekkel Izraellel megállapodást kötött országok, vagy a titkos diplomáciát folytató Szaúd-Arábia. Összességében ezek az erőterek és a Hamász fogságában lévő izraeli túszok családjainak kampánya befolyásolják Netanjahu izraeli miniszterelnök döntéseit.
A magyar állam Izrael mellett áll a konfliktusban, amely dicséretes magatartás, jelenleg több nyugati állam is hasonlóan tett. A parlamenti határozat szövegében viszont az Izrael-ellenes Hamász, a terrorizmus, a vérengzés elítélése össze van kapcsolva a migráció elleni kormánypolitikával, amely sajnos így alkalmat adott ellenzéki szereplőknek arra, hogy ne szavazzák meg a nyilatkozatot.
Novák Attila leszögezte, az tényleg jelentős eredmény, hogy Európa közepén békében él a maradék zsidóság és nincsenek antiszemita támadások. A felmérések azt mutatják, Magyarországon még jelentős az antiszemitizmus, de ez nem erőszakos cselekedetekben fejeződik ki.
(Borítókép: Egy palesztin fiatal reagál, miután megsérült az izraeli csapatokkal való összecsapások során a ciszjordániai Rámalláh város északi bejáratánál, Beit El izraeli település közelében 2023. október 27-én. Fotó: Jaafar Ashtiyeh / AFP)