Egy gazdaságilag baloldali, de kulturálisan konzervatív párttal próbálja megvetni a lábát a német politikában a radikális balos die Linkéből kilépő Sahra Wagenknecht új pártjával, a Bündnis Sahra Wagenknechttel (BSW). A párt nem kizárólag a die Linke szavazóit szipkázná el, hanem az ökobaloldali Zöldekre és a szociáldemokrata SPD-re is veszélyes lehet. Ám leginkább a szélsőjobboldali AfD aggódhat: a BSW megjelenésével ugyanis új rendszerkritikus párt jelent meg, aminek a szavazói bázisa ugyanazok a keletnémet munkásosztálybeliek lehetnek, mint a szélsőjobboldali pártnak.
Hétfőn új párt jelent meg Németországban: Sahra Wagenknecht, a radikális balos die Linke egyik leghíresebb arca ugyanis bejelentette, hogy Bündnis Sahra Wagenknecht (Sahra Wagenknecht Szövetsége, rövidítve BSW) néven új párt létrehozásába fog, amelyhez a berlini hipstereket és a keletnémet munkásokat egyszerre képviselni hivatott párt Bundestagbeli frakciójából kilencen csatlakoznak, ami miatt a pártnak így a jövőben már nem lesz frakciója a szövetségi parlamentben.
Wagenknecht bejelentése nem volt váratlan. Az Indexen már áprilisban bemutattuk, hogy csak idő kérdése, hogy a magát büszkén kommunistának valló, 54 éves politikusnő új pártot alapít, miután bejelentette, hogy a következő választáson már nem a die Linke színében fog indulni.
A pártból való távozása és az új párt megalakításának híre nem véletlen. Wagenknecht a die Linke jelenlegi vezetőihez képest sokkal másabb módon tekint a baloldali politikára, ami miatt a múltban többször is konfliktus alakult ki közte és a párt két társelnöke, Janine Wissler és Martin Schirdewan között, akik már régóta pontot szerettek volna tenni az ügy végére: a párt egyik leghíresebb arca vagy távozik, vagy befejezi a párton belüli konfliktusokat.
Wagenknecht pedig előbbit választotta, és a BSW a jövő évi EP-választásokon kívül a kelet-németországi tartományi választásokon is elindul majd. Sőt,
Wagenknecht egy interjúban kijelentette, hogy új pártjával kormányzásra készülnek, egy közvélemény-kutatás pedig már 12 százalékra méri a még csak meg sem alakult új baloldali pártot.
A BSW megjelenésével teljesen felforgathatja a német politikát: a leendő pártelnök ugyanis nemcsak korábbi pártjára, a die Linke, hanem a szélsőjobboldali Alternative für Deutschland (AfD) és a jelenleg kormányzó szociáldemokraták (SPD) támogatottságára is hatással lehet. Mindehhez pedig nem is egy új nyulat rántott elő a politikai kalapból.
Wagenknecht ideológiája jelentősen eltér a jelenlegi mainstream újbaloldali vagy baloldali pártokétól. A politikusnő sokat kritizálja az ökobaloldali Zöldeket, a szerinte valódi szociáldemokrata utakról letért SPD-t és a szerinte egész európai baloldalt átható „életmód-baloldaliságot”.
Szerinte ugyanis a legtöbb baloldali politikus manapság a jómódú, iskolázott, városi embereket próbálja megszólítani, nem pedig az ennél rosszabb gazdasági helyzetben lévő munkásokat.
Nézete szerint a politikát továbbra is áthatja az osztályharc, és egy baloldali politikusnak a munkásosztállyal kell foglalkoznia, márpedig egy munkásosztálybeli teljesen más kihívásokkal néz szembe – emiatt teljesen mást is szeretne –, mint egy dzsentrifikált városrészben élő irodista.
Ráadásul a két fél között érdekellentét is áll: míg a városi újbaloldaliak többek között a klímaváltozás miatt csökkenteni szeretnék a károsanyag-kibocsátást és például be szeretnék tiltani a fosszilis energiahordozók használatát, vagy elfogadhatónak tartják a közlekedésre, energiára és üzemanyagra kivetett adókat, addig a szegényebb munkásosztály jelentős részét ezek pont negatívan érintenék – erre jó példa a fűtőberendezések körül kirobbant vita is.
Wagenknecht szerint ezek eleve a tőkének kedveznek, márpedig nézete szerint a baloldalnak a tőke–munkás ellentétnél utóbbi oldalára kell állnia, így olyan politikákat nem támogat, ami a munkásokra kedvezőtlen hatással lenne. Elutasítja például a migrációt is, ami szerinte egy lefelé tartó bérversenyt indítana el, azaz szintén a tőke érdekét szolgálja.
Emellett szerinte a kisebbségi – akár szexuális, akár etnikai – kérdésekben az osztályok feloldódnak, így a kisebbségek képviseletével nem lehet a munkásosztály érdekeit hatékonyan érvényesíteni, ráadásul a munkásosztályt nem is érdekli a progresszív, identitáspolitikai ügyek, a migrációban pedig szintén az olcsóbb konkurenciát látják,
így Wagenknecht egy gazdaságilag teljesen baloldali, kulturálisan konzervatív, külpolitikailag pedig atlantista helyett európai politikát követ.
Véleménye szerint ugyanis az Európai Unió a belső migrációnak kedvez, amiből végső soron a tőke profitál. Továbbá a legtöbb kérdést szerinte nem lehet nemzetek felett, azaz uniós szinten megoldani, arra a legalkalmasabb a nemzetállami keret, míg Washington geopolitikai érdekei eltérőek egy összeurópai világnézet érdekeivel szemben – utóbbiba ráadásul ő Oroszországot is beleérti, mivel az olcsó energia onnan érkezik Európába.
Az első közvélemény-kutatás szerint a BSW már 12 százalékponton áll, igaz, jelenleg még rendkívül nehéz mérni egy pártot, ami hivatalosan még meg sem alakult és az események ilyen frissen történtek.
Ugyanakkor a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában Wagenknecht már így is kormányzati célokról beszélt, amire még akár lehet is esélye.
Ugyanis a német politikából éppen egy ilyen jellegű baloldali párt hiányzik: a die Linke ugyan gazdaságilag baloldali, de kulturálisan progresszív, míg Wagenknecht egy olyan gazdaságilag baloldali pártot ajánlana, ami emellett konzervatív, azonban nem szélsőjobboldali.
Így nem kizárólag volt pártjára és a többi baloldali erőre – mint a Zöldek vagy az SPD – jelent veszélyt, hanem a közvélemény-kutatások átlagában már régóta második helyet megcsípő szélsőjobboldali AfD-re is, ugyanis a 2008-as gazdasági világválság után a baloldaltól és a centrumtól – részben pont az identitáspolitika miatt – eltávolodó munkások nagy arányban az AfD-ben találták meg a számításukat mint protestpárt.
A BSW színre lépésével ugyanakkor megjelent egy új rendszerkritikus, ám az AfD-vel ellentétben nem szélsőjobboldali párt.
Wagenknecht gazdasági kérdésekben baloldali, nem pedig neoliberális, mint az Alice Weidel és Tino Chrupalla kettős által vezetett AfD, így egy jóléti államot, baloldali gazdaságpolitikát és konzervatív kultúrpolitikát ígérő párt akár vissza is szerezheti a mainstream pártokból kiábrándult munkásosztályt.
Ugyanakkor kérdés, hogy a mostani bejelentéssel szerzett lendület meddig tart ki: Wagenknechték létező pártszervezet és kiépített hálózat nélkül jelenleg csak a média figyelmében bízhatnak, így a párt bővítése, a pártszervezet felállítása mellett fontos feladatuk, hogy továbbra is részesei legyenek a híreknek.
Ezen kívül az is kérdés, hogy a die Linke mennyire sínyli meg Wagenknecht kiválását – a párt már a legutóbbi, 2021-es választásokon is csak egy kivételszabály miatt jutott be a Bundestagba, amit az új választási rendszerből kivettek. Abban a közvélemény-kutatásban, ami 12 százalékra mérte a BSW-t, 4 százalékpontot ért el a párt, így jelenleg a túlélésért küzdenek.
Ugyanakkor ha Wagenknecht projektje beválik, akkor azzal rendkívül felfordulás jöhet a német politikában: egy ilyen baloldali párt a német politika baloldali térfelén átrendezheti az erőviszonyokat, ráadásul a jövőben elképzelhető, hogy egyes keletnémet tartományokban a mainstream pártok csak az AfD vagy a BSW beemelésével lennének képesek majd kormányt alakítani.
(Borítókép: Sahra Wagenknecht 2016. november 23-án. Fotó: Thomas Trutschel / Photothek / Getty Images)