Izrael újszerű „szivacsbombákat” fog használni, miközben a Hamász Gáza alatti alagúthálózatában harcol. Ezek az eszközök megakadályozzák, hogy a katonák rajtaütés áldozatai legyenek.
Az Izraeli Védelmi Erők (IDF) tesztelte azokat a vegyi bombákat, amelyek nem tartalmaznak robbanóanyagot, és arra szolgálnak, hogy lezárják azokat a réseket vagy alagútbejáratokat, amelyekből harcosok bukkanhatnak elő.
Az IDF nem kommentálta az úgynevezett „szivacsbombák” használatát, amelyek hirtelen robbanó habot hoznak létre, amely gyorsan kitágul, majd megszilárdul.
Katonái 2021-ben hadgyakorlatokon látták először az eszközöket bevetni. A hadsereg a gázai határ közelében lévő Tze'Elim katonai támaszponton egy alagútrendszer-utánzatot állítottak fel. A csapatoknak valószínűleg véres csatát kell vívniuk a „gázai metró” néven ismert alagutakban. A hálózat a feltételezések szerint több száz kilométer hosszú és sűrűn vannak benne csapdák.
A Hamász sok túszt ejtett a 200-ból, és vezetői remélik, hogy túlélik a közelgő háborút.
A „szivacsbomba” megakadályozná, hogy a katonákon rajtaüssenek, amikor a hálózatban haladnak, lezárva azokat a réseket, amelyeken keresztül a Hamász támadhatna.
A műanyag tartályba zárt, speciális eszközök két folyadékot elválasztó fém válaszfallal rendelkeznek. Amint ezt kihúzzák, a vegyületek összekeverednek, amikor a katona a bombát elhelyezi vagy továbbdobja.
Az IDF műszaki alakulatának speciális csapatait alagútfelderítő egységekbe csoportosították, és földi és légi érzékelőkkel, talajradarral és speciális fúrórendszerekkel szerelték fel az alagutak felkutatására. Különleges felszerelést is kaptak, hogy lássanak, amikor a föld alatt vannak.
A szabványos éjjellátó szemüvegeknek szükségük van a környezeti fényre ahhoz, hogy hatékonyan működjenek, de mivel a föld alatti mozgás során nincs természetes fény, a csapatok a hőtechnológiára támaszkodnak, hogy a teljes sötétségben is lássanak.
Újszerű rádiókat is kifejlesztettek, amelyeket a föld alatt tapasztalt szélsőséges körülmények között való működésre optimalizáltak.
A föld alatti arzenál azonban potenciális komplikációkkal járhat. A „szivacsbombával” − amely technikailag egy folyékony emulzió − veszélyes dolgozni, és néhány izraeli katona már elvesztette a látását, mert rosszul kezelte a keveréket.
Izrael robotokat és drónokat is bevethet, hogy segítsenek az alagutakban való navigálásban − azonban eddig ezek működtetése a föld alatt nehézségekbe ütközött. A robotok némelyikét a készülék hátuljára erősített drótokkal fogják vezérelni. Mások a hagyományos rádióhullámokra támaszkodnak majd, de útközben egy sor ismétlőcsomópontot kell felállítani, mivel a rádiójelek gyorsan elhalnak a föld alatt.
Az izraeli Roboteam technológiai vállalat kifejlesztette az IRIS-t, egy kicsi, dobható drónt, amelyet távirányítással kerekeken lehet mozgatni.
John Spencer, egy volt amerikai őrnagy, aki a világ legnagyobb presztízsével rendelkező katonai akadémia, a West Point városi hadviseléssel kapcsolatos tanulmányait vezeti, azt mondja, hogy a föld alatti harc „inkább hasonlít a víz alatti harcra, mint azokra, amelyek épületekben zajlanak.
Semmi, amit a felszínen használnak, nem működik ugyanúgy vagy ugyanolyan hatékonysággal a föld alatt. Speciális felszerelésre van szükség a látáshoz, a légzéshez, a navigáláshoz, a tér feltérképezéséhez, a kommunikációhoz és a támadófegyverek bevetéséhez
− fogalmazott.
A Hamász a föld alatti hadviselést beépítette általános katonai stratégiájába. Az alagutak, amelyek közül némelyiket évtizedekkel ezelőtt építették, már nem csupán menedék- vagy rejtekhelyek, hanem szerves részei egy szélesebb körű tervnek, amelynek célja a terep előkészítése az izraeli erők elleni rajtaütésekhez.
Sok alagút civil épületek alatt húzódik, a be- és kijáratok lakásokban és más, nem katonai célú épületekben találhatók, ami rendkívül megnehezíti Izrael számára, hogy a nemzetközi közösség elítélése nélkül megtámadja őket.
Egy „szabványos” alagút körülbelül két méter magas és egy méter széles, ami lehetővé teszi a gyors építésüket. Néha betonnal és fémmel erősítik meg őket, de nem különösebben kifinomultak.
Mások azonban rendelkeznek áram- és vízellátással, szellőzéssel, és parancsnoki központok és pihenőállomások, fegyverraktárak, valamint az Izraelbe való beszivárgás és titkos rakétakilövő helyekhez vezető útvonalaknak használják őket.
Egyes részeken állítólag még vasúti rendszer is található a fegyverek és építőeszközök szállítására.
A rendszer megsemmisítésére tett utolsó nagyobb kísérlet a 2014-es Protective Edge hadművelet volt, de a hálózatot azóta újraépítették.
Az IDF katonai parancsnokainak el kell dönteniük, hogy használhatatlanná akarják-e tenni a létesítményeket, például betonozással, ahogyan azt a Hezbollah által az ország északi részén ásott alagutakkal tették.
Alternatív megoldás lehet, hogy épségben kell tartaniuk a létesítményeket és ki kell tisztítaniuk belőlük a Hamász harcosait, miközben a túszok után kutatva haladnak az alagútrendszerben. Az alagutakra adott „szokásos” katonai válaszok, azaz robbanóanyaggal való megsemmisítésük vagy árvízzel való elárasztásuk, hogy használhatatlanná tegyék őket, ebben az esetben nem használhatóak.
(Borítókép: Egy határokon átnyúló alagút, amelyet Gázából Izraelbe ástak a Gázai övezet határának izraeli oldalán, Kissufim közelében. Fotó: Jack Guez / Pool / Reuters)