A városi hadviselés rendkívül nehéz. Az olyan szakemberek, mint a harci mérnökök, mesterlövészek, orvosok, nehézfegyveres csapatok és drónkezelők értékes és könnyű célpontok. A páncélozott járművek, beleértve a páncélozott buldózereket is, kulcsfontosságúak, és kulcsszerepet játszottak a közelmúltbeli harcokban, például az iraki Ramadiban és Moszulban.

A páncélosok Bahmutban és Mariupolban is kritikus szerepet játszottak. A páncélozott járművek azonban rendkívül sebezhetőek, hacsak nem kísérik őket gyalogosok a páncéltörő fegyverek, aknák és improvizált robbanószerkezetek elhárítására. A harckocsik támogatása azonban létfontosságú a szárazföldi gyalogság védelméhez.

Tüzérségre, aknavetőkre és rakétákra van szükség az ellenséges erősítések és a távolabbi célpontok megsemmisítéséhez. A modern hadseregek megfigyelőkből, érzékelőkből és kommunikációs eszközökből álló „gyilkos hálót” építenek ki, hogy a célpontokat eljuttassák ezekhez a nagy hatótávolságú fegyverekhez.

A parancsnokok megpróbálnak egy olyan kombinált fegyvernemi hatást elérni, amelynek során az ellenség fenyegetéseknek – mint például egy drón vagy tüzérségi csapás a magasból – teszi ki magát, miközben például egy harckocsi vagy egy gyalogsági osztag utcai szinten történő támadása elől igyekszik kitérni – írja a Foreign Affars hasábjain David Kilcullen volt katona és diplomata, gerillaharc-szakértő, a University of New South Wales professzora, az Egyesült Államok tábornoka, David Petraeus egykori gerillaharcért felelős tanácsadója. 

A városi harcok szárazföldközpontúnak tűnhetnek, de valójában a légi és űrtechnika kritikus szerepet játszik. A légicsapások – pilóta nélküli repülőgépek, drónok vagy robotizált és autonóm rendszerek, beleértve a kamikaze drónokat és a robbanótölteteket szállító drónokat – kulcsfontosságúak ahhoz, hogy a szárazföldi erők manőverezni tudjanak.

Ennek oka a kombinált fegyverek hatása: az az ellenség, amely a légicsapások elkerülése érdekében szétszóródik, sebezhetővé válik a szárazföldi támadással szemben, míg az az ellenség, amely egy szárazföldi erő elleni harcra koncentrálódik, célpontot teremt a légicsapások számára. Hasonlóképpen, a légi és űrbeli érzékelők által végzett megfigyelés és felderítés kritikus fontosságú a zűrzavaros, összetett városi környezet értelmezéséhez.

Az űralapú kommunikációs és navigációs rendszerek alapvető fontosságúak a célvezetés és a parancsnokság szempontjából. A kiberhadviselés és az elektronikus hadviselés szintén jellemzője az ilyen környezetben vívott harcoknak.

A városi harcok közepette a katonákra és a civilekre a veszély, a fáradtság, a minden irányból érkező állandó fenyegetettség és a közelharc borzalmai hatalmas fizikai és pszichológiai nyomást helyez. A harcok általában kaotikusak, másodpercekben mérhetők és rövid hatótávolságúak. A célpontok gyakran 50 méternél közelebb vannak. A csapatok összpontosíthatnak arra a házra vagy szobára, amelyben harcolnak, de ugyanakkor távolról is célba vehetik őket aknavetővel, mesterlövészpuskákkal és drónokkal.

Mindez jól ismert mindenki számára, aki az elmúlt 20 évben harci tapasztalatokat szerzett. Természetesen az Izraeli Védelmi Erők (IDF) számára is nagyon ismerős, akiknek a 2002-ben a ciszjordániai Dzseninben, 2006-ban a Hezbollah elleni dél-libanoni háborúban és a palesztin területeken folytatott városi harcokban szerzett tapasztalatai a városi hadviseléssel kapcsolatos legújabb gondolkodásmódot nagyban meghatározzák.

A polgári áldozatok számának csökkentése

Gázában az IDF egyik legfontosabb kezdeti célja az volt, hogy elválassza a Hamász harcosait a civilektől. Ez részben a lakosság védelmét, részben pedig a jogos célpontok azonosítását szolgálta. Ez azonban a városi harcok egyik legnehezebb aspektusa, mivel az ellenséges erők gyakran beássák magukat és elvegyülnek a nem harcoló lakosság között, amely – akár támogatja az ellenfelet, akár nem – emberi pajzzsá válik. A múlt hét végén Daniel Hagari ellentengernagy, az IDF szóvivője kijelentette, hogy Izrael

a precizitásról a károkozásra és a pusztításra helyezte át a hangsúlyt

annak érdekében, hogy Gázát tarthatatlanná tegye a Hamász bázisaként. Ez arra utal, hogy az IDF a korábbinál kisebb hangsúlyt fektet a polgári célpontok védelmére.

Gáza város, Khan Younis és Rafah (a Gázai övezet három legsűrűbben lakott része) többszintes beton- és téglaépületek labirintusai, amelyek gyakran rosszul megépítettek, rozogák és hajlamosak összeomlani a tüzérségi vagy légicsapások alatt.

Ez rendkívül veszélyes a csapdába esett civilek és a katonák számára is: a városi struktúrák károsodása korlátozhatja a csapatok mozgási lehetőségeit, elzárva az utcákat törmelékkel, és az előrenyomuló erőket gyilkos területekre tereli.

Ez volt az egyik oka annak, hogy a moszuli csata hónapokig tartott, mivel a védők a romok között harcoltak, és azok között előbújva agresszív ellentámadásokat indítottak, váratlan irányokból ostromolva a parancsnokságokat és a logisztikai létesítményeket.

Gázában a Hamász csaknem két évtizedet töltött azzal, hogy sűrű védelmi hálózatot épített ki, beleértve a városi harcokban valaha látott egyik legkiterjedtebb alagútrendszert, a föld alatti járatok hálóját, amely a Hamász állítása szerint több mint 300 mérföld hosszú. A föld alatti hadviselés valószínűleg a harcok egyik legnagyobb kihívása lesz.

A robotizált és autonóm rendszerek, beleértve az alagútrendszerek felderítésére és az ellenség föld alatti megtámadására alkalmas drónokat, segíthetnek a föld alatti járatok megtisztításában. Az alagutakban, pincékben vagy belső terekben folytatott harcok során az árvíz, a könnygáz és más eszközök szintén kritikusak lehetnek.

Mivel azonban az ilyen terekben nem csupán fegyveresek zsúfolódnak össze, ezek a módszerek potenciálisan katasztrofális kockázatot jelentenek a civilek számára. Végső soron az ilyen alagutak kiürítéséhez nem helyettesíthetők a fegyverekkel, érzékelőkkel, speciálisan kiképzett kutyákkal és éjjellátó eszközökkel rendelkező katonák. Ez nehéz, halálos és gyötrelmesen lassú feladat lesz.

Ismerd az ellenségedet

A Hamász egy technológiailag felkészült, társadalmilag beágyazott erő, amely a saját területén harcol. Harcosai kis, hálózatba szerveződött csapatokban tevékenykednek, amelyek olyan halálos fegyverrendszerekkel vannak felfegyverezve, amelyek a közelmúltban még jórészt csak a nemzetállamok fegyveres erői számára voltak elérhetőek.

A Hamász taktikája valószínűleg a hálózatos védekezést foglalja magában: erősségeket tartanak fenn, hogy késleltessék és megzavarják az IDF előrenyomulását, miközben mozgó erőket tartanak tartalékban, készen az ellentámadásra vagy a megtisztított területekre való újbóli behatolására.

Nagymértékben fogják használni készleten lévő fegyvereiket, valamint a csapdákat és a rögtönzött robbanószerkezeteket. A Hamász már bebizonyította, hogy képes kifinomult információs háborút vívni a nemzetközi támogatás saját oldalára fordításának érdekében.

Gáza összetett, kaotikus, sűrűn lakott és sűrűn urbanizált környezetében rendkívül nehéz lesz értelmezni a történéseket, még a helyszínen tartózkodók számára is. Az új technológiák hatása, a városi harcok NATO által azonosított tartós jellemzői – a sűrűség, a komplexitás és a minden irányból érkező fenyegetések –, valamint a városok által a katonai erőkre rótt fizikai, emberi, információs és infrastrukturális korlátok mind-mind befolyásolni fogják az előttünk álló eseményeket.

Mindezek a tényezők arra utalnak, hogy a gázai szárazföldi támadás minden bizonnyal szörnyű következményekkel fog járni. 

(Borítókép: Túlélők Gázában egy Izrael által elkövetett támadás után 2023. október 24-én. Fotó: Mahmud Hams / AFP)