Annak ellenére, hogy a választási eredmények utáni patthelyzet miatt lehetetlennek tűnt, most mégis úgy látszik, Spanyolországban megalakulhat a kormány: a szociáldemokrata Pedro Sánchez ugyanis teljesítené a katalán függetlenségpárti képviselők egyik legnagyobb követelését, hogy cserébe megszavazzák kormányfőnek. Ugyanakkor ez eddig vörös vonalnak számított az unionista spanyol politikában, így ha nem válik be, akkor az idáig is merész politikai manővereiről híres Sánchez ezzel akár politikai bukását készítheti elő.
Vasárnap két helyen is tüntetést tartottak Spanyolországban: a fővárosban, Madridban a szélsőjobboldali Vox-vezér, Santiago Abascal hívószavára százezren mentek ki az utcákra, míg a választásokat ugyan megnyerő, de parlamenti többség híján valószínűleg ellenzékbe kényszerülő jobbközép Spanyol Néppárt (Partido Popular, PP) elnöke, Alberto Nunez Feijóo andalúziai fellegvárukba, Malagába hívta tüntetésre támogatóit.
A két párt ugyan más helyen hívta egybe szavazóit, ugyanakkor az ügy ugyanaz volt:
a jobbközép és szélsőjobboldali pártok szimpatizánsai az ellen tüntetnek, hogy a szocialista Pedro Sánchez amnesztiában részesítse a katalán függetlenségpártiakat.
A tüntetéseket azután szervezték, hogy a jelenleg kormányalakítással próbálkozó szocialista politikus még előző héten bejelentette, személy szerint ő támogatja, hogy amnesztiát hirdessenek a 2017-es katalán függetlenségi népszavazás – madridi olvasat szerint zendülés – kapcsán. Ez azt jelentené, hogy a népszavazással összefüggésben elítélteket szabadon engednék, míg a jövőben jogilag senkit sem lehetne felelősségre vonni a népszavazás miatt – azaz például a 2017 óta száműzetésben élő korábbi katalán elnök, Carles Puigdemont ellen sem indulhatna eljárás.
Spanyol lapértesülések szerint Sánchez párttársainak azzal érvelt az amnesztia mellett, hogy azzal segítenék elsimítani a madridi és barcelonai kormányok közötti konfliktusok egy részét, másfelől ezzel lehetne ismét Katalóniát egyesíteni a Spanyol Királysággal. Mint fogalmazott, ezzel ugyan nem oldódik meg minden konfliktus, de „ezt a sebet nem hagyhatjuk a végtelenségig nyitva”.
Ugyanakkor a jelenleg ügyvivő miniszterelnöki posztot vivő politikusnak nem a sebek begyógyítása lehet az első számú és egyetlen célja.
Sánchez ugyanis elmondta, hogy csak az amnesztiával tudja meggyőzni a katalán függetlenségpárti pártokat, hogy a miniszterelnök-választáson szavazataikkal támogassák a kormányalakításban.
Ezzel pedig nem kis rizikót vállalt be az eddig is olykor merész politikai manővereket végrehajtó Sánchez – már az eredetileg decemberre kiírt parlamenti választás nyári előrehozatala is ilyen volt. Ugyanakkor ez egy olyan lépés, ami a spanyol politika unionista oldalán eddig vörös vonalnak számított.
Hogy a katalánoknak kiosztandó amnesztiát mennyire nem támogatja a spanyol társadalom, jól mutatják a hétvégi tüntetések, illetve az, hogy Sánchez pártjában, a Spanyol Szocialista Munkáspártban (Partido Socialista Obrero Espanyol, PSOE) hétfőtől egészen csütörtökig szavazhatnak majd a párttagok, hogy a kormányalakításért cserébe bevállalják-e az amnesztiát.
A spanyolok egy jelentős része már azt is ellenezte, amikor Sánchez 2021 nyarán kegyelemben részesített kilenc függetlenségpárti politikust – köztük a Katalóniában kormányzó Katalán Republikánus Baloldal (ERC) elnökét, a 2019-ben a népszavazás kapcsán hűtlen kezelés és zendülés miatt 13 éves börtönbüntetésre ítélt Oriol Junquerast –, akik így szabadon távozhattak a börtönből.
Ugyanakkor az amnesztia ennél már nagyobb súlyú: az nem az adott személyre szól, hanem általánosan az eseményre. Azaz ha Sánchezék valóban amnesztiát hirdetnének – vagyis elfogadnának erről egy törvényt a képviselőházban –, akkor
a népszavazás kapcsán elítélt, bírósági ítéletre vagy letartóztatásra váró személyek jogilag nem vonhatóak felelősségre a miatt.
Ezzel pedig többen nem értenek egyet. A hétvégi tüntetésen a kormányalakításról lecsúszó néppárti Alberto Nunez Feijóo például úgy fogalmazott, hogy Sánchez célja nem a megbékélés és a Katalóniával való ismételt egyesülés, hanem mindössze ez az ára, hogy ismét miniszterelnök lehessen. Mint fogalmazott, nem a machiavellista értelemben vett virtu, hanem mindössze a saját érdeke vezérli.
Feijóo ezért ismételt választások kiírását követeli, mondván, a szavazók a választás folyamán nem tudhatták, hogy a választás tétje, hogy amnesztiát adnak-e a katalánoknak, vagy sem. Szerinte a politika helyett a bíróságoknak kéne dönteniük arról, hogy az akkori katalán vezetők bűncselekményt követtek-e el, vagy sem. Mint érvelt: az amnesztia alapvetően nem a megbékélésre törekszik, hanem a megbékélés akaratából születik.
De abban az esetben nem beszélhetünk akaratról, ha az, aki megszegte a törvényt, azt mondja, hogy újra megtenné
– utalt erősen a népszavazás idején katalán elnöki pozíciót betöltő Carles Puigdemontra, aki a népszavazás óta száműzetésben él, és a spanyol legfelsőbb bíróság régóta azt akarja elérni, hogy Spanyolországban bíróság elé állíthassák. Puigdemont a hétvégén a madridi karhatalommal levert népszavazás hatodik évfordulója kapcsán kijelentette, hogy a függetlenség vágyát nem adhatják fel, ahogy az elmúlt hat év munkáját sem bonthatják le.
Azonban Feijóonál is keményebben fogalmazott a szélsőjobboldali Santiago Abascal. A Vox vezére a tüntetésén azt ígérte, ők nem hagyják, hogy „a spanyol törvényeket megsértők” amnesztiát kaphassanak, emellett Sánchezt megalománnak és gátlástalan autokratának nevezte – szerinte ugyanis Sánchez bármit hajlandó megtenni azért, hogy kormányra kerülhessen. Sőt, beszéde egy pontján
Abascal azt állította, Sánchez a spanyol történelem egyik legnagyobb árulójaként fog bekerülni a történelemkönyvekbe.
Emellett a spanyol állam és a spanyol társadalom érdekeinek ellenségeként hivatkozott Sánchezre.
A katalán függetlenségpártiak ugyanakkor nem így látják. A jelenlegi katalán elnök – így hívják a katalán kormányfőt –, az ERC-s Pere Aragonès azt nyilatkozta, az amnesztia „elengedhetetlen és szükséges lépés a politikai konfliktus megoldásában”. Ugyanakkor elmondása szerint még sok munka vár az ERC-re és a PSOE-re, hogy végül a madridi képviselőházban a hét függetlenségpárti képviselője bizalmat szavazzon Sáncheznek.
Ezenkívül Aragonès arról is beszélt, hogy a konfliktust szerinte csak egy új, ezúttal Madrid által szentesített népszavazással lehetne teljesen lezárni.
Azonban kérdéses, hogy erre Sánchez hajlandó lenne-e, bár a választási eredmények és a legutóbbi közvélemény-kutatások alapján a függetlenség kérdése nem a legégetőbb kérdés a katalánok számára, és valószínűleg a többség a királyság mellett szavazna – a 2021-es katalán, illetve a 2023-as spanyol választásokon is a PSOE szerezte a legtöbb szavazatot az autonóm közösségben. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a katalánok kétharmada szeretne szavazni az ügyről, de legalább 50 százalékuk Spanyolország részeként látja Katalónia jövőjét, és mindössze 43 százalékuk szeretne függetlenedni a spanyol koronától hét százaléknyi bizonytalan mellett.
Ugyanakkor jelenleg azt sem tudni, hogy Sánchez eddigi ígéretei – az ország kisebbségi nyelveinek (katalán, baszk, galíciai) hivatalossá tétele uniós szinten; egy parlamenti vizsgálóbizottság létrehozása a katalán és baszk függetlenségpárti politikusok Pegasus kémszoftverrel folytatott megfigyelése kapcsán; illetve a Madrid és Barcelona közötti tárgyalások folytatása – és a most beígért amnesztia elég lesznek-e ahhoz, hogy a katalánok bizalmat szavazzanak majd a legkésőbb november 27-ig esedékes miniszterelnök-választáson.
Sáncheznek ugyanis csak úgy sikerülhet megugrani a bűvös 176 fős számot a 350 fős képviselőházban, ha a baszk és a katalán függetlenségpárti képviselők is megszavazzák kormányát.
A házelnökválasztáson a két katalán párt, a baloldali ERC és a jobbközép-liberális, Carles Puigdemont által vezetett Junts már így tett, ugyanakkor azóta jóval nagyobb követelésekkel álltak elő: az amnesztia mellett egy új, ezúttal Madrid által szentesített függetlenségi népszavazás ígéretével.
Azonban hogy utóbbi csak a jobb tárgyalási pozíciók kiharcolása miatt, vagy valódi politikai célként jelent meg, és hogy a spanyol unionista politikában így is vörös vonalnak számító amnesztiával megelégszenek-e, azt csak a jövőben tudjuk meg.
Amennyiben Sáncheznek november 27-ig nem sikerülne kormányt alakítania, amit a spanyol képviselőház többsége is támogat, akkor csak úgy, mint 2019-ben, új választások jönnek majd, amelyek időpontja január 14-e lenne.
(Borítókép: Tüntetők részt vesznek a Pedro Sanchez ügyvezető spanyol miniszterelnök azon tervei elleni tiltakozáson, hogy amnesztiát adjon a katalán függetlenségpártiaknak, cserébe a támogatásukért, hogy megalakítsák Spanyolország következő kormányát Madridban, Spanyolország 2023. október 29-én. Fotó: Isabel Infantes / Reuters)