Október közepétől már tizenkét alkalommal ért támadás amerikai katonákat, kiképzőket Irakban és Szíriában. Az akciókat rakétákkal vagy harci drónokkal hajtották végre, a támadásoknak szerencsére csak könnyebb sérültjeik voltak.
Az akciók valamennyi esetben olyan katonai csoportokhoz voltak köthetők, amelyeket Iránban képeztek ki. A támadássorozatra válaszul az Egyesült Államok két légicsapást mért Szíria keleti részén Irán-barát milíciák két fegyver- és lőszerraktárára, teljesen elpusztítva azokat, de a tűpontos végrehajtásnak köszönhetően senki sem sérült meg. A raktárak egyértelműen az iráni Forradalmi Gárdához, illetve az általa kiképzett helyi fegyveres csoportokhoz köthetők.
A katonáinkat ért támadás mögött Irán állt, amely az árnyékból figyel, de a légicsapásokkal jeleztük, pontosan tudjuk, hogy ők tették
– mondta a CNN-nek Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter.
Azzal Washington is tisztában van, hogy miután a Hamász október eleji támadása nyomán végül Izrael megindította a szárazföldi offenzíváját, a helyzet roppant kiélezett. A térség arab államait elborzasztja, ami a palesztinokkal megint történik, viszont azt senki nem szeretné, ha az ellenségeskedés regionális háborúvá szélesedne, amelybe belefolyna Irán, a maga libanoni és szíriai síita fegyveres csoportjaival.
Az Egyesült Államok éppen ezért többször is hangsúlyozta: nem akarja a konfliktust eszkalálni, a maga részéről a két légicsapással letudta a lázadó milíciák megregulázását. Viszont Joe Bident odahaza bírálói komoly belpolitikai nyomás alá helyezték, mondván, nagyon kesztyűs kézzel bánik Iránnal. Csak olaj volt a tűzre, amikor a múlt hónapban úgy szabadult ki Iránból öt amerikai, hogy Washington hozzájárult az USA-ban befagyasztott hatmilliárd dolláros iráni pénzeszköz felszabadításához. Az csak fügefalevél volt az ügyleten, hogy a pénzt csak humanitárius eszközökre költheti az Iszlám Köztársaság.
A légicsapásokat követően megszólalt az iráni külügyminiszter is, aki azzal fenyegetőzött, hogy ha Izrael nem állítja le a Hamász ellen indított szárazföldi offenzíváját, akkor bizony az Egyesült Államok is könnyen megégetheti magát.
A légicsapások előtt egy nappal Biden elnök az ausztrál kormányfővel tartott sajtótájékoztatóján figyelmeztette Iránt, hogy Washington nem hagyja annyiba az Irán által támogatott fegyveres csoportok támadásait, ha nem állnak le azonnal. Antony Blinken külügyminiszter aztán pontosított. Az USA nem akar tengelyt akasztani Iránnal, de ha Irán vagy proxy csoportjai részéről támadás éri az amerikai erőket, gyorsan és határozottan fognak válaszolni.
Mióta a Hamász támadást intézett Izrael ellen a hónap elején, majd megérkeztek az izraeli válaszcsapások, Washingtonban egyre nagyobb aggodalommal figyelik, sérülnek-e esetleg az amerikai érdekek a térségben. Amerikai tisztviselők elmondták: hírszerzési jelentések támasztják alá, hogy iráni támogatású fegyveres csoportok készülnek amerikai katonai célpontok elleni támadásra a Közel-Keleten, miután az Egyesült Államok határozottan kiállt Izrael mellett a konfliktusban.
A lecke nagyon fel van adva Amerikának. Azután, hogy a sikertelen iraki demokráciaexportot követően kivonult a térségből, teret engedett az Iszlám Állam kétéves ámokfutásának, és nem vett részt tevőlegesen az immár évtizedes szíriai polgárháborúban, most legszorosabb térségbeli szövetségesét kell megsegítenie, méghozzá úgy, hogy lehetőleg ne rángassák bele egy esetleges regionális háborúba, de mégis fenn tudja tartani katonai erőfölényének látszatát.
Ugyan Szíriában a helyi ellenzéki csoportok támogatásával és alkalmi légicsapásokkal, de igyekszik magát távol tartani a közvetlen harcoktól, azért proxy erői segítségével Washington igyekszik valamiképpen jelen lenni. Most a Pentagon mégis bejelentette, hogy folyamatban van 900 amerikai katona telepítése a térségbe, hogy szükség esetén védelmet nyújtsanak a Szíriában és Irakban működő szakértőknek.
Az sem véletlen, hogy a Hamász-támadás után nem sokkal már két amerikai repülőgép-hordozót vezényeltek a Földközi-tenger keleti medencéjébe. Ennek célja, hogy elrettentse Iránt, ha mégis úgy döntene Teherán, hogy beszáll a konfliktusba a palesztinok oldalán, illetve féken tartsa az izraeli ellentámadás nyomán egyre inkább fortyogó, nem kifejezetten Amerika-barát arab államokat és terrorista csoportokat.
A régió két katonai ereje Irán és Szaúd-Arábia. Utóbbi már évtizedek óta nemcsak gazdasági partnere, hanem katonai szövetségese is az USA-nak. Nem véletlen, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság és a vahabita iszlám királyság már az 1979-es iráni teokratikus forradalom óta ősellenségként tekint egymásra, mert mindkettő az igazhívők legfőbb letéteményesének tartja magát. Az acsarkodás 2023 elején ült el, amikor hosszas diplomáciai háttéralkuk nyomán a kínaiak tárgyalóasztalhoz ültették Rijád és Teherán képviselőit, akik aztán kiegyeztek.
Ez egyébként nem nagyon tetszett Washingtonnak, de megpróbált jó képet vágni hozzá. Ugyanis ha a térségbeli legfőbb ellenfele, azaz Irán békejobbot nyújt az Amerika-barát Szaúd-Arábiának, és mindezt a másik nagy rivális, a kínaiak segítségével, akkor egyértelmű az látszik, hogy az USA diplomáciailag kezd kicsúszni a térségből. Ezt hivatott volna megállítani az amerikai kezdeményezésre indult puhatolózás Szaúd-Arábia és Izrael között, aminek a végén Rijádnak el kellett volna ismernie Izrael állam létét. Ezt azonban Irán mindenáron meg akarta akadályozni, és a Hamász felpiszkálásával – úgy tűnik – céljukat el is érték.
Talán mindez magyarázza, hogy Szaúd-Arábia – mint a palesztinügy egyik legfőbb támogatója – miért nem kéri ordítva a nemzetközi színtéren Irán megbüntetését. Lehet, hogy e mögött praktikus megfontolások is állnak. Október 7-e – vagyis a Hamász váratlan betörése Izraelbe – után a szaúdi vezetés csak nagyjából semmitmondó közleményekben próbálja a szemben állókat lecsillapítani, de ennél messzebb nem megy.
Az is elég árulkodó, hogy például két izraeli túsz elengedését legutóbb nem a szaúdiak járták ki a Hamásznál, hanem Egyiptom és Katar közvetített csendben a háttérben.
(Borítókép: Katonai járművek, amelyeket az amerikai hadsereg megerősítésként, konvojban küldött a PKK/YPG által ellenőrzött bázisokra a szíriai Deir ez-Zór tartományban 2023. augusztus 13-án. Fotó: Omer Al Diri / Anadolu Agency / Getty Images)