Hiába voltak bizakodók, nem sikerült az Európai Unió és Ausztrália tárgyalóinak megegyezni a két fél között már 2018 óta tárgyalt szabadkereskedelmi egyezményben. Az elmúlt időszakban hiába voltak előrelépések, az álláspontok továbbra sem közeledtek, amikor a húsiparról volt szó: az ausztrál kormány szerint az unió túl keveset ígért, az Európai Bizottság szerint pedig Ausztrália túl sokat kért.
Még 2018-ban kezdett tárgyalásokba az Európai Unió és Ausztrália, hogy a felek egy szabadkereskedelmi egyezményt megkötve könnyítsék meg az unió és a szigetország közötti kereskedelmet.
Mint minden egyes szabadkereskedelmi egyezménynél, így itt is lassan haladtak a tárgyalások, ugyanakkor 2022-ben már látni lehetett a fényt az alagút végén, és a tárgyalók úgy számoltak, idén év elején már alá is írhatják a dokumentumot.
Ugyanakkor hiába az akkori optimizmus,
a tárgyalásokat júliusban felfüggesztették, az október végi G7-csúcson pedig megrekedtek a megbeszélések, miután egy korábbi vitát melegítettek fel, amiben nem tudtak megegyezni.
Az Európai Bizottság közleményében arról írt, csalódott, hogy az egyezményben annak ellenére nem sikerült megállapodni, hogy az Oszakában tartott G7-csúcstalálkozó előtt sikerült közelíteni az álláspontokat, ám szerintük az ausztrál tárgyalók egy korábban már megállapodott kérdést hoztak fel ismét, ami miatt Japánból egy új szabadkereskedelmi egyezmény nélkül távoztak a felek. Ugyanakkor az Európai Bizottság szóvivője azt nyilatkozta, az EB továbbra is kész tárgyalni.
Ausztráliában ugyanakkor másképp látják a történteket: az ausztrál kereskedelmi miniszter, Don Farrell szerint az unió ajánlata az ausztrálok számára elfogadhatatlan volt, miután az uniós ajánlat az ausztrál mezőgazdasági termékek kapcsán ugyanaz volt, ami miatt júliusban egyszer már felfüggesztették a tárgyalásokat.
Egyszerűen nem elég jó. Igyekeztünk július és a jelenlegi időszak között is, hogy jobb ajánlatot kapjunk, de ez nem történt meg
– fogalmazott Farrel, aki szerint az unió az ausztrál farmerek számára kedvezőtlen ajánlattal állt elő, miközben Ausztráliától azt várták volna, hogy a többnyire német és francia autóipar által készített luxusautókra kivetett adót töröljék el, amire csak kedvezőbb ajánlat esetén lennének hajlandóak.
A végül sikertelen utolsó körös tárgyalás miatt most egy hosszabb szünet következik, a felek ugyanis valószínűleg csak 2025 őszén ülhetnek le ismét tárgyalni.
Ennek oka, hogy az unióban az év hátralevő részében a döntéshozók leginkább a jövő évi európai parlamenti választásokkal fognak foglalkozni, ami után az uniót heteken, de inkább hónapokon keresztül az uniós intézmények felállítása fogja lekötni, míg Ausztráliában 2025 májusában a szenátus feléről, szeptemberében pedig a képviselőház egészéről döntenek a választók, ami miatt a politikusok a tárgyalóasztalt kampányeseményekre és pódiumokra kénytelenek cserélni.
Amikor 2018-ban az Európai Bizottság zöld utat adott a tárgyalások megkezdéséhez, a feleknek leginkább két dolog lebegett a szemük előtt: egy szabadkereskedelmi egyezménnyel
Európa könnyebben jutna hozzá a zöldátálláshoz szükséges ausztrál nyersanyagokhoz, míg az ausztrálok abban reménykedtek, hogy azzal hozzáférhetnek az unió 24 ezer milliárd dolláros piacához.
Azonban egy szabadkereskedelmi egyezményt letárgyalni az Európai Unióval nem könnyű dolog. Az EU tárgyalói ugyanis a 27 tagállam érdekeit képviselik, így a gondosan kialakított, kompromisszumos uniós állásponttól csak csekély mértékben tudnak eltérni, az annál nagyobbakhoz egyeztetni kell a tagállamokkal.
Ráadásul még ha sikerül is megállapodni, az sem jelent automatikus sikert: jó példa erre Kanada esete, amely még 2006-ban kezdett tárgyalásokba az unióval egy új szabadkereskedelmi egyezményről. Ugyan abban 2016 októberében sikerült megegyezni, az Európai Parlament 2017 szeptemberében pedig meg is szavazta, azonban az Európai Unió 27 tagállamának parlamentjei közül mindössze 17 ratifikálta a mai napig.
Így eleve nagy fába vágták a fejszéjüket, hiszen az ausztrál érdekek mellett az unió közös, illetve annak tagállami érdekeit is figyelembe kell venni. A szabadkereskedelmi egyezményről szóló tárgyalást a Sydney Haraldnak Hervé Lemahieu kutató találóan úgy írta le, hogy az először igazából egy tárgyalás Európán belül.
Az egyezmény végül amiatt hiúsult meg idén, mert sajtóhírek szerint különösen a francia és az ír kormány ellenezte, hogy az ausztrál hústermelők könnyebben bejussanak az uniós piacra.
A kompromisszum pedig az ausztráloknak volt kevés, főleg az után, hogy az ausztrál kormány pár hete vesztett el egy fontos népszavazást odahaza az őslakosok jogairól a vidéki ellenzéknek köszönhetően, így nem engedhették meg maguknak, hogy az ausztrál farmereknek kedvezőbb feltételekben állapodjanak meg – a legnagyobb lobbiszervezettel még egyeztetett is az Anthony Albanese vezette szociáldemokrata kormány.
Pedig az unióban több érdekcsoport számára is fontos lett volna egy szabadkereskedelmi egyezmény: például a zöldipar számára az ausztrál nyersanyagok, a német autóipar számára pedig egy új, alternatív piac miatt.
Mint fentebb jeleztük, egy szabadkereskedelmi egyezmény letárgyalása hosszadalmas folyamat, és a két fél jelenleg elég távol áll egymástól. Ráadásul az elkövetkezendő két év kampányidőszakai és választásai miatt leghamarabb csak 2025-ban ülhetnek ismét tárgyalóasztalhoz, ami még önmagában nem jelent majd sikert.
Ha az EU 27 tagállama és Ausztrália meg akar egyezni, akkor mindkettejüknek engedni kell.
Az uniónak az európai húsipar protekcionalista megközelítését kellene elengedni, míg az ausztráloknak az általuk várt célokból kellene engedni. Hogy jelenleg ezt a gordiuszi csomónak tűnő ellentétet hogyan fogják tudni feloldani, a jövő kérdése.
(Borítókép: Don Farrell 2023. május 12-én. Fotó: Florence Lo / Pool / Getty Images)