A The New York Times szerint súlyos törésvonalakat jelezhet az ukrán vezetésben az, hogy Volodimir Zelenszkij ukrán elnök a nyilvánosság előtt bírálta az ukrán hadsereg főparancsnokát. Ezzel megközelítőleg egy időben született egy olyan döntés egy ukrán katonai vezető felmentéséről, aminek politikai háttere lehet. Mindez veszélyt jelenthet Ukrajnára.
Valerij Zaluzsnij ukrán főparancsnok egy nemrég megjelent The Economist-cikkben „patthelyzetről” beszélt a háborúval összefüggésben.
Ez nem egy patthelyzet. Oroszország irányítja a légteret, de mi megvédjük az erőinket. Senki sem akarja úgy a húsdarálóba küldeni az embereit, ahogy azt Oroszország teszi
– mondta erre reagálva Zelenszkij még szombaton.
Az üggyel azonban nemcsak Zelenszkij foglalkozott a sajtótájékoztatón, hanem az ukrán elnöki hivatal is kiadott egy közleményt. Abban egyenesen azt írták, hogy
Zaluzsnij kijelentése, miszerint patthelyzet alakult ki, az oroszokat segíthette.
Ihor Zsovka, a hivatal vezetőhelyettese még az egyik ukrán tévécsatornán is beszélt arról, hogy Zaluzsnyij kijelentése „megkönnyíti az agresszor dolgát” , ezen túl pedig „pánikot” okozhatott Ukrajna nyugati szövetségeseinek körében is. Állítása szerint Zaluzsnij kijelentése után több külföldi tisztviselő is felhívta őket, és azt kérdezgették, hogy valóban zsákutcában vannak-e, vagy hogy mit mondjanak ezzel kapcsolatban a feletteseiknek.
A The New York Times szerint példa nélkülinek tekinthető az, hogy az elnöki hivatal ilyen módon tegye helyre a nyilvánosság előtt az ukrán főparancsnok kijelentését. Ebből arra lehet következtetni, hogy Ukrajna katonai és polgári vezetése közt komoly törésvonalak lehetnek – írják.
Olekszij Haran politológus, egyetemi tanár minderről azt mondta a The New York Timesnak, hogy szerinte Ihor Zsovka kijelentései közt nem politikai ellentétek rejlenek, hanem csak egy pragmatikus megfontolás. Szerinte az elnöki hivatal vezetőhelyettese részéről ez csak egy üzenet volt arról, hogy a háborús ügyekről jobb a zárt ajtók mögött kommunikálni ahelyett, amit Zaluzsnij csinált. Hozzátette: nincs kizárva, hogy Zelenszkij közeli munkatársait aggaszthatja az is, hogy Zaluzsnij kommentárja miatt néhány nyugati állam csökkentheti az Ukrajnának folyósított támogatásokat.
Zelenszkij egyébként a sajtótájékoztatón annyit elismert, hogy az emberek kezdenek kimerülni, „és ez érthető is”, de szerinte ennek ellenére sem lehet „patthelyzetről” beszélni az orosz–ukrán háborúban.
Szintén írtunk arról, hogy Volodimir Zelenszkij pár napja Rusztem Umerov védelmi miniszter kérésére menesztette Viktor Horenkót, a különleges műveleti erők parancsnokát.
Horenko szerint utóbb Valerij Zaluzsnij sem tudta megmagyarázni neki, hogy miért küldik el. Utóbb aztán a védelmi miniszter állt elő egy magyarázattal, de kézzelfogható indokot ő sem mondott, és azt állította, hogy ezt nem árulhatja el most. Azt azonban igen, hogy Horenko továbbra is a védelmi minisztérium kötelékében fog dolgozni.
A The New York Timesnak több amerikai tisztviselő is azt mondta, hogy
őket is meglepte Horenko felmentése, mivel szorosan, hatékonyan működtek együtt vele.
Az ukrán alkotmány értelmében Zelenszkijnek joga volt e döntés meghozatalára, mégis úgy tűnhet, hogy ezzel a lépéssel a saját főparancsnoka alatt vágta a fát, mivel Horenko Zaluzsnijnak volt a közvetlen alárendeltje.
Egy ellenzéki parlamenti képviselő, Szolomija Bobrovszka – aki a törvényhozás védelmi szakbizottságának is tagja – egy interjúban azt mondta erről, hogy Horenko menesztése lehet az eddigi legsúlyosabb politikai beavatkozás a hadsereg ügyeibe a háború kezdete óta.
Ez egy nagy hiba, és következményei lesznek
– mondta a képviselő, aki szerint valójában az elnöki hivatal az, amely ezzel a menesztéssel az oroszok malmára hajtja a vizet.
A The New York Times szerint az is lehet, hogy Zaluzsnij még csak nem is tudott Horenko menesztéséről. A lap úgy véli, hogy a katonai és politikai vezetés miatt részben azért is éleződhetett ki a konfliktus, mert az utóbbi hónapokban, az ukrán ellentámadásban nem sikerült igazán jelentős áttörést elérni. Sőt, az utóbbi időben a front egyes pontjain még az orosz támadások is fokozódtak.
Mindemellett a The New York Times megjegyezte, hogy csak ez a két fenti eset okozhatott nézeteltéréseket a katonai és politikai vezetés közt. A lap szerint több ukrán parancsnok és katonai elemző jelezte az utóbbi időben, hogy a katonák egyre gyakrabban panaszkodnak olyan döntések miatt, amelyeket szerintük a politikai vezetők hoznak meg hadi ügyekben.
Ezek közé tartozik az, hogy a Dnyeperen átkelve indítottak támadásokat az utóbbi hetekben (amelyekkel eddig nem sikerült tartós eredményt elérni, leszámítva azt, hogy egy rövid időre ki tudták tűzni egy-egy helyen az ukrán zászlót), vagy az is, hogy korábban számos zászlóaljparancsnokot felmentettek az ellentámadás elmaradt sikerei miatt.
Az offenzívát illetően egyébként megoszlanak a vélemények azzal kapcsolatban, hogy miért nem volt sikeres. Amerikai tisztviselők szerint Ukrajna stratégiája nem volt megfelelő, ugyanis nem vontak össze elegendő erőt egy áttöréshez. Zelenszkij ezzel szemben több alkalommal is arról beszélt, hogy Ukrajna nem kapott elég fegyvert ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Ebben egyébként Zaluzsnijjal egyetértenek, ugyanis a főparancsnok is azzal érvelt a The Economist cikkében, hogy Ukrajnának a mostaninál fejlettebb haditechnikai eszközökre lenne szüksége ahhoz, hogy egy komolyabb áttörést fel tudjanak mutatni.