A Hamász vezetői azt állítják, hogy azért hajtották végre az október 7-i támadást Izrael ellen, mert úgy vélték, hogy a palesztinok ügye kezd elfelejtődni, és csak erőszakkal lehet azt újjáéleszteni.
Ezreket öltek meg Gázában, egész családokat irtottak ki. Az izraeli légicsapások palesztin városrészeket változtattak romhalmazzá, miközben az orvosok sikoltozó gyerekeket kezelnek sötét kórházakban, érzéstelenítés nélkül. Az egész Közel-Keleten elterjedt a félelem, hogy kitörhet egy szélesebb körű, regionális háború.
A Hamász vezetőinek véres számtana szerint azonban a vérontás nem egy számítási hiba sajnálatos eredménye. Éppen ellenkezőleg, azt mondják: ez egy nagyszerű eredmény – a status quo megdöntése és az Izrael elleni harcuk új, bizonytalanabb fejezetének megnyitása – szükséges ára.
Szükséges volt, hogy „az egész egyenlet megváltozzon, és ne csak egy összecsapás legyen” – mondta Halil el-Hajja, a Hamász legfelsőbb vezetőtestületének tagja a katari Dohában a The New York Timesnak.
Sikerült a palesztin kérdést újra a figyelem középpontjába helyezni, és most senki sem tapasztal nyugalmat a térségben.
A Hamász október 7-i sokkoló támadása óta, amelyben Izrael szerint mintegy 1400 ember halt meg – többségükben civilek –, és több mint 240 embert hurcoltak el fogolyként a Gázai övezetbe, a csoport vezetői dicsérték a műveletet, és egyesek azt remélik, hogy az egy olyan tartós konfliktust indít el, amely véget vet az együttélés minden látszatának Izrael, Gáza és a körülöttük lévő országok között.
Remélem, hogy az Izraellel szembeni hadiállapot minden határon állandósul, és hogy az arab világ mellénk áll
– mondta Taher el-Nunu, a Hamász médiatanácsadója a The Timesnak.
Az elmúlt hetek interjúiban a Hamász vezetői, valamint a csoportot nyomon követő arab, izraeli és nyugati tisztviselők azt mondták, hogy a támadást a gázai parancsnokok egy szűk köre tervezte meg és hajtotta végre, akik nem osztották meg a részleteket saját politikai képviselőikkel külföldön vagy regionális szövetségeseikkel, például a Hezbollahhal, így az enklávén kívüli embereket meglepte a támadás kegyetlensége, mértéke és hatósugara.
A támadással a csoport gázai vezetői – köztük Jahja Szinvar, aki több mint 20 évet töltött izraeli börtönökben, és Mohamed Dejf, egy titokzatos katonai parancsnok, akit Izrael többször is megpróbált meggyilkolni – válaszoltak a kérdésre. Megduplázták a katonai konfrontációra való törekvésüket.
Ami megváltoztathatja az egyenletet, az egy komoly cselekedet, és kétségtelenül tudtuk, hogy a reakció nagyszabású lesz. Azonban közölnünk kellett az emberekkel, hogy a palesztin ügy nem fog meghalni
– mondta el-Hajja.
Míg a támadáshoz szükséges képességek kiépítése évekig tartott, az október 7-i támadásról szóló döntés olyan titok volt, amelyet a Hamász néhány gázai vezetője szigorúan őrzött, és amelyről a Hamász és regionális tisztviselők szerint az utolsó pillanatig nem is tájékoztatták a résztvevőket, hogy megakadályozzák a regionális hírszerző szolgálatok lehallgatását.
Két olyan arab tisztviselő szerint, akiknek kormányai tárgyalnak a Hamásszal, az egyik fő cél az volt, hogy minél több izraeli katonát ejtsenek fogságba, hogy egy fogolycserében felhasználhassák őket.
Az egyik regionális biztonsági tisztviselő szerint a Hamász arra számított, hogy a támadás megkezdését követően a palesztinok máshol is fellázadnak Izrael ellen, más arab népek a kormányaik ellen lázadnak, és a csoport regionális szövetségesei, köztük a Hezbollah is csatlakozik a harchoz.
De legalább négy – két arab és két európai – hírszerző szolgálat úgy értékelte, hogy a Hezbollahnak nem volt előzetes tudomása a támadásról a hírszerzési jelentésekhez hozzáférő tisztviselők szerint.
A Hamász saját, Gázán kívüli politikai vezetőit is meglepte a támadás több, a mozgásaikat nyomon követő arab és nyugati tisztviselő szerint.
Most e vezetők közül néhányan azzal küzdenek, hogy megmagyarázzák, hogyan lehet politikai célokkal igazolni a civilek tömeges legyilkolását.
Interjúkban a Hamász tisztségviselői megpróbálták elhatárolni a csoportot az október 7-én elkövetett atrocitásoktól, többször is tagadva, hogy harcosaik szándékosan civileket céloztak volna meg, annak ellenére, hogy számos bizonyíték van erre.
Ehelyett a Hamász tisztviselői azzal érveltek, hogy néhány civil az izraeli biztonsági erőkkel vívott harcok során a kereszttűzben halhatott meg, és hogy amint a Gázát körülvevő kerítést áttörték, dühös gázaiak és más fegyveres csoportok tagjai önszántukból behatoltak Izraelbe, izraeli civileket gyilkoltak és raboltak el.
Kiterjedt tanúvallomások és bizonyítékok – beleértve az izraeli biztonsági kamerák és műszerfali kamerák videófelvételeit, valamint a halott Hamász-fegyveresek sisakkameráinak felvételeit – azt mutatják, hogy a Hamász jelvényeit viselő támadók a támadás legkorábbi óráitól kezdve izraeli településeken keresztül vonultak, és a civileket lelőtték, amint meglátták őket.
A Hamász vezetői mégis dicsérték a támadást, mondván, hogy az szükséges volt az Izrael elleni fegyveres harc újjáélesztéséhez.
A Hamász célja nem az, hogy Gázát irányítsa, és vizet, áramot és hasonlókat biztosítson. A Hamász, a Kasszam és az ellenállás felébresztette a világot mély álmából, és megmutatta, hogy ennek a kérdésnek továbbra is az asztalon kell maradnia
– mondta el-Hajja, a politikai iroda tagja.
Ez a csata nem azért történt, mert üzemanyagot vagy munkásokat akartunk. Nem a gázai helyzet javítására törekedett. Ez a csata a helyzet teljes megdöntésére irányult
– tette hozzá.
(Borítókép: Egy tüntető plakátot tart az „Il Foglio” újság által szervezett fáklyás felvonuláson 2023. október 10-én. Fotó: Matteo Nardone / Pacific Press / Getty Images)