Még 2017-ben és 2018-ban indították el az ún. 7. cikkely szerinti eljárást a lengyel és a magyar kormányokkal szemben, aminek célja, hogy kimondja: e két ország kormányai megsértik-e az unió alapvető értékeit, és amennyiben igen, akkor miként szankcionálják őket. Ugyanakkor azóta túl sok érdemi előrelépés nem történt a két eljárás kapcsán. Van esélye, hogy valaha is a végére érnek az eljárásoknak?
Levélben kéri arra az Európai Unió soros elnökségét ellátó Spanyolországot – a szakminiszterekből álló Európai Unió Tanácsa (röviden Tanács) jelenlegi elnökét – Gwendoline Delbos-Corfield EP-képviselő és négy kollégája, hogy a november 15-i Általános Ügyek Tanácsa ülésének napirendjét módosítsák és
a magyar kormány részvételével tartsanak meghallgatást a kormány ellen még 2018 szeptemberében a hetes cikkely alapján indított eljárás kapcsán.
A levelében – amit a Politico megszerzett – Delbos-Corfield azt kifogásolja, hogy az Európai Parlament hiába fogadott el állásfoglalásokat többször is, hogy a Tanács érdemben foglalkozzon az unió értékeit súlyosan és tartósan megsértő eljárással, azonban a soros elnökséget ebben a félévben ellátó Spanyolország egyszer sem tűzött napirendre egy meghallgatást sem – a most szerdai ülésen is csak általánosan fognak tárgyalni az utóbbi idők fejleményeiről a lengyel jogállamisági helyzettel és az uniós értékek magyarországi tiszteletben tartásával kapcsolatosan.
Emiatt az EP-ben a magyar jogállamisággal foglalkozó jelentéstevő Delbos-Corfield és árnyékjelentéstevői azzal a kéréssel fordultak a soros elnökhöz, hogy módosítsák a napirendet, és ne kizárólag az ügy jelenlegi helyzetéről tárgyaljanak, hanem szervezzenek meghallgatást. Mint a levélben emlékeztetnek, eddig mindegyik soros elnök tartott legalább egyet az elnökségük féléve során.
Ezek a meghallgatások létfontosságúaknak bizonyultak a konstruktív párbeszéd fenntartása szempontjából a magyar kormánnyal, valamint olyan aggodalomra okot adó kérdések kezelésében, amelyek az 7. cikk alapján lefolytatott eljárások alá tartoznak – például a bírói függetlenség, a korrupcióellenesség, a médiaszabadság és az LGBTIQ+-személyek jogai
– érveltek a levélben, majd hozzátették, az EP június 1-jén ismételten egy állásfoglalásban kérte arra a Tanácsot, hogy folytassák az elakadt eljárást, főleg amiatt, mert jövő júliusban Magyarország látja el a soros elnökséget.
Ezenkívül emlékeztettek, a magyar kormány továbbra sem teljesítette a felfüggesztett uniós források feloldásához előírt szupermérföldköveket, illetve a magyar igazságügyi reformnak továbbra is vannak alapvető hiányosságai – utóbbi miatt egyébként az EP egyik bizottsága a forrásokról döntő Európai Bizottságot is felszólította nemrégiben egy jogi erővel nem bíró határozatban, hogy azok teljesüléséig ne nyissák meg az uniós pénzcsapokat.
Egy tagállammal szemben akkor indítják el a 7. cikkely szerinti eljárást, ha az EU alapvető értékeit (szabadság, egyenlőség, demokrácia, jogállamiság, emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartása) megsérthette.
Nulladik lépésként a három uniós intézmény, az Európai Bizottság, az Európai Parlament vagy a tagállamok harmada kezdeményezheti az eljárás elindítását, amiről utána az EP-nek is szavaznia kell.
Ezután a szakminiszterekből álló Európai Unió Tanácsában (Tanács) meghallgatásokat tartanak, majd ezek alapján szavaznak arról, hogy fennáll-e „az uniós értékek megsértésének az egyértelmű veszélye” – ennek kimondásához négyötödös többség kell a Tanácsban.
Ahhoz, hogy egy tagállamot szankcionálni lehessen, ezután a tagállamok állam- és kormányfőiből álló Európai Tanácsban kell egyhangúlag szavazni arról, hogy nem csak a veszély áll fenn, hanem a tagállam súlyosan és tartósan megsérti az EU alapértékeit, majd csak ezután, harmadik lépésben szavaznak a szankcióról, ami akár az adott tagállam szavazati jogának a felfüggesztése is lehet.
Az Európai Unióban eddig két alkalommal, 2017-ben az Európai Bizottság javaslatára, 2018-ban pedig az Európai Parlament javaslatára indították el az eljárást – először a lengyel, majd a magyar kormány ellen.
Az ügy akkor hatalmas médiavisszhangot kapott, és ugyan mindegyik soros elnök elmondja a jogállamisági vita kapcsán, hogy fontosnak tartja az eljárást,
azonban se a lengyel, se a magyar kormány ellen indított eljárások nem haladnak egyáltalán.
Az eljárást a soros elnökök úgy kerülgetik, mint a forró kását: ugyan tartanak meghallgatásokat, azonban az eljárás lényegi részéhez még sosem értek el. Eddig még arról sem sikerült szavazni, hogy a tagállamok szerint fennáll-e az uniós értékek megsértésének a veszélye – ezt a szakminiszterekből álló Európai Unió Tanácsa tudja kimondani négyötödös többséggel –, nemhogy arról, hogy megsértette-e a tagállam az értékeket, és hogy milyen szankciót vessenek ki emiatt.
Ráadásul mivel az Európai Tanácsban a megsértést egyhangúlag kell kimondani a tagállamoknak, ezért eddig a magyar és a lengyel kormány mindig a vétóval próbálta volna védeni egymást – de mint fentebb jeleztük, az eljárások még mindig csak a nulladik és az első lépés között állnak, már hat, illetve öt éve, így eddig e belebegtetett vétót a gyakorlatban egyszer sem kellett használniuk.
Az Európai Parlament az eljárások megakadása miatt időszakonként rendez vitákat a témában, hogy azokat ezzel tartsa napirenden – összesen már hatot –, de sem a soros elnökök, sem pedig a tagállamok részéről nincs meg a politikai akarat, hogy azzal érdemben foglalkozzanak – mint fentebb írtuk, továbbra is csak a nulladik lépésen vagyunk túl.
Az Európai Bizottság egyébként a 7. cikkely szerinti eljárás alkalmatlansága miatt vezette be az ún. jogállamisági mechanizmust, ami egy sokkal hasznosabb eszköznek bizonyult egy tagállam szankcionálása kapcsán, illetve arra, hogy a felfüggesztett uniós támogatások miatt az adott kormány valamennyire felhagyjon a jogállamisági kritériumok – beleértve az uniós alapértékek – megsértésével.
Annak ellenére, hogy az EP jelentéstevői levélben sürgetik a soros elnökséget ellátó Spanyolországot, hogy tartsanak meghallgatást, mint fentebb jeleztük, annak lényegében nincs nagy hatása: egyrészt nem biztos, hogy a szerdai ülés napirendjét módosítják, másrészt az eljárás folytatását a meghallgatások hiánya helyett jobban akadályozza a politikai akarat hiánya a tagállamok részéről.
Emellett több mint valószínű, hogy a lengyel és magyar kormányokkal szemben indított eljárások nem a közeljövőben kapnak lendületet.
Január 1-től Belgium látja majd el a soros elnökséget június 31-ig, ami alatt a jövő nyáron esedékes EP-választások miatt nagyrészt lényegében leáll az unió működése. Ezután először Magyarország, majd utána Lengyelország következik a soros elnökségben – az pedig még a szinte biztosnak mondható lengyel kormányváltás ellenére sem valószínű, hogy majd pont e két tagállamnál lenne meg a politikai akarat az eljárások folytatására.
(Borítókép: Orbán Viktor és Mateusz Morawiecki 2018. május 14-én. Fotó: Mateusz Wlodarczyk / NurPhoto / Getty Images)