A közel-keleti fegyveres konfliktus legfontosabb történése a héten a tűzszünet, néhány túsz szabadon engedése és a humanitárius segélyszállítmányok beengedése volt Egyiptom felől a Gázai övezetbe.
A tűzszünetet Katar és az Egyesült Államok háttértárgyalásai nyomán sikerült tető alá hozni a Hamász és Izrael között. A hetek óta tartó izraeli szárazföldi támadás ennek eredményeként néhány napra leállt. Mivel a Hamász legfelső vezetői Katarban élnek már egy ideje, ezért valószínű volt, hogy az Öböl-menti miniállam tevőlegesen fog részt venni a túszok elengedéséről és az első tűzszünetről kezdődött egyeztetésekben.
A héten azonban Kína sem volt tétlen. Pekingben a hét elején gyűltek össze arab és muzulmán többségű államok vezető diplomatái, hogy megvitassák, mit tehetnek a Hamász és Izrael konfliktusának csendesítésére.
Vang Ji külügyminiszter tárgyalópartnerei Szaúd-Arábiából, Egyiptomból, Jordániából, Indonéziából és a Palesztin Hatóság területéről érkeztek, együtt az Iszlám Konferencia Szervezetének képviselőivel. Ez a diplomáciai team egyébként nemcsak Pekingben fog feltűnni a közeljövőben, hanem a világ számos más meghatározó államának fővárosában is. Küldetésük szerint mindazokkal együtt akarnak működni, akiknek lehetőségük lehet a konfliktus mielőbbi rendezésére.
Értesülések szerint a hét eleji találkozón is szó volt túszok elengedéséről, csakúgy mint egy lehetséges rövid távú tűzszünetről. Peking egyébként nincs azonos véleményen a konfliktus kezelését és rendezését illetően, bár látja, hogy az amerikai diplomáciának még komoly szava van a térség államai között. Ugyanakkor Kína bírálta Izrael katonai reakcióját, nem ítélte el név szerint a Hamászt és nem is nevesítette eddigi megszólalásaiban, amiért kapott hideget és meleget is izraeli diplomatáktól.
Vang Ji kifejtette arab vendégeinek, hogy
Izraelnek abba kell hagynia, hogy kollektív büntetésben részesítse a Gázában élőket és a súlyos katasztrófa elkerülése érdekében mielőbb humanitárius szállítmányokat kell beengedni a területre."
Ez azóta megvalósult.
Mint globális nagyhatalom, Peking aktívan kíván szerepet vállalni ennek a konfliktusnak a megoldásában is. Már októberben útnak eresztette Csaj Csün különleges megbízottat, aki körbeturnézta a háborúzó felek szomszédait, de Kína felhasználta az ENSZ-t is tervei megvalósításához, hiszen a Biztonsági Tanácsban (BT) éppen ők adják a soros elnököt.
Nem véletlen, hogy ennek nyomán a múlt héten végül a BT elfogadta első határozatát a konfliktussal kapcsolatban, sürgetve a túszok azonnali elengedését és humanitárius folyosó nyitását a palesztinoknak. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia tartózkodott, mondván, a határozat nem ítélte el a Hamász tetteit.
A mostani közel-keleti válság egyébként jó lehetőséget teremt a kínaiaknak arra, hogy még szorosabbra fűzzék kapcsolataikat a velük baráti arab országokkal a térségben, és ahogyan elemzők hangsúlyozzák, még hatékonyabban verjenek éket a térségben aktív USA és a vele már nem mindenben egyetértő muzulmán államok közé.
A már említett különmegbízott tíznapos közel-keleti útján nemcsak az azonnali tűzszünetet sürgette tárgyalópartnereinél, hanem vázolta a hosszú távú béke kínai tervét is. Csaj Csün járt Egyiptomban, Jordániában, Szaúd-Arábiában, Katarban és az Egyesült Arab Emirátusokban is. Egy másik körben pedig török és bahreini illetékesekkel egyeztetett regionális kérdésekről, illetve szingapúri, európai és amerikai diplomatákkal is találkozott egy nemzetközi konferencia apropóján. Csaj Csün azonban nem utazott el sem Izraelbe, sem a palesztin területekre, sem pedig Iránba. Azt azonban ne feledjük, hogy a héten Pekingben tárgyalt arab delegáció egyik tagját a Palesztin Hatóság küldte.
Főnöke, Vang Ji külügyminiszter még a támadás után hívta fel telefonon izraeli kollégáját Eli Cohent. Az egyelőre nem világos, hogy a kínai diplomácia tart-e fenn valamilyen kapcsolatot a Hamásszal.
A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a kirobbant fegyveres konfliktus mögött – kimondva kimondatlanul –, de Irán áll. Vélhetően a Hamász Izraelbe betört fegyvereseit iráni táborokban képezték ki és készítették föl, rakétáik egy jelentős része is onnan származik, azonban Teherán maga mindig távol tartotta magát a konfliktustól és egyértelmű bizonyítékokat nem szolgáltatott részvételére. Viszont tudjuk, hogy Irán régóta támogatja a Hamászt és a libanoni Hezbollah nevű katonai csoportot.
Ugyanakkor az nem véletlen, hogy a kínai külügy nyugat-ázsiai és észak-afrikai osztályának vezetőjét küldte a hónap elején Teheránba tárgyalni, és ezeken „részben érintették a konflikust” – volt olvasható utólag a hivatalos közleményekből. Diplomáciai források szerint Vang Ji az arab vezetők előtt Pekingben elismerte, hogy ő maga is beszélt Teheránnal a problémáról.
Ahogyan az is tudható, hogy a kínai elnök, Hszi Csin-ping nemrégiben Kaliforniában tett látogatásakor Joe Biden elnök arra biztatta a kínai államfőt, hogy vesse latba befolyását Iránnál és figyelmeztesse Teheránt, mekkora veszélyekkel járna, ha a konfliktus lokálisból regionálissá nőné ki magát.
Biden elnök ugyanakkor egyértelművé tette a kínai elnök számára, hogy Washington külön kezeli a Hamászt és a palesztinok kérdését. Az USA szerint a Hamász egyértelműen egy terrorista szervezet, amely felelős a palesztinok szenvedéseiért és elvetemült terrortámadásával, amely 1400 izraeli életét követelte, feljogosította Izraelt, hogy saját védelme érdekében ellencsapást hajtson végre.
2023 egyébként a régióban egyértelműen a kínai diplomácia éve volt. Hosszas és csendes háttértárgyalások eredményeként elérte, hogy a két ősellenség kibéküljön egymással és félretegye korábbi nézeteltéréseit Irán és Szaúd-Arábia.
A megállapodás olyan pozitív fejlemény, ami a térségbeli más országok jövőjét is kedvezően befolyásolhatja. Például a polgárháború sújtotta Jemenben – ahol a két rivális hatalom de facto proxiháborút folytatott – megnőtt az esély a békére, nem sokkal később a szaúdi koronaherceg már megszellőztette, esetleg lehetséges egy tűzszünet az évtizedes polgárháborúban is. Az egyre súlyosabb gazdasági válságba süllyedő Libanonban pedig – ahol a szaúdi–iráni vetélkedés befolyással bír a belpolitikára – feloldódhat a politikai patthelyzet.
Kína egyébként jelezte, hogy a közel-keleti stabilitás egybevág Peking energiapolitikai és diplomáciai céljaival. Ez utóbbinak pedig a mögöttes tartalma az, hogy megpróbálja csökkenteni, idővel pedig kiszorítani az amerikai befolyást a térségből.
A Közel-Kelet az olaj és földgáz fő szállítója Kína számára. Egy stabil politikai miliő kialakítása folyamatos és megbízható energiaellátást biztosít Kína növekvő energiaigényének kielégítésére. Ráadásul a távol-keleti ország jelentős összegeket fektetett be a különböző infrastrukturális projektekbe is, például az utak, vasutak és kikötők fejlesztésébe – mondta az Indexnek korábban a térség szakértője, Tárik Meszár.
A kínai lépés egyébként katalizálta a térség rendezésére irányuló erőfeszítéseket, amelynek eredményeként két hónappal az iráni–szaúdi kiegyezést követően Bahrein rendezte nézeteltéréseit Katarral, és helyreállították a diplomáciai kapcsolatokat. Májusban pedig Szíria is elhagyta a páriaállamok során, mivel tíz év után visszavették az Arab Liga tagjai közé, majd pedig Damaszkusz újra felvette a diplomáciai kapcsolatokat Rijáddal.
(Borítókép: Vang Ji az arab és muzulmán többségű országok külügyminiszteri találkozóján Pekingben 2023. november 20-án. Fotó: Pedro Pardo / AFP)