Közép-Kelet-Európában a születéskor várható élettartam 75 év, miközben az uniós átlag 80 év. A második leggyakoribb haláloknak tekinthető rákos megbetegedések előfordulása jelentősen módosítja ezeket az adatokat. A daganatos betegségek megelőzésében, kezelésében és a gyógyszerek elérhetőségében is alulmaradunk Nyugat-Európához képest – a héten tartott prágai konferencián a régió vezető egészségügyi szakpolitikusai és szakértői beszéltek az okokról és megoldásokat kerestek.
A pozsonyi székhelyű stratégiai tanácsadó szervezet, a GLOBSEC által szervezett prágai rendezvényen a daganatos betegek ellátásában rejlő kihívások és lehetőségek, elsősorban az Európai Unió rákellenes tervében felvázolt vívmányok és stratégiák kerültek napirendre, különös tekintettel a Közép- és Nyugat-Európa közötti „ellátási különbségekre”.
Az uniós jelentés szerint a régióban az egészségügyi kiadások GDP-arányosan és egy főre vetítve is jelentősen alacsonyabbak, mint Nyugat-Európában. A GLOBSEC az Európai Unió országainak, valamint Norvégia és az Egyesült Királyság egészségügyi rendszereinek felkészültségét vizsgáló tanulmánya is ezt erősítette meg. Az OECD, az Eurostat, a Világbank és az Unicef nyilvánosan elérhető adatait összevetve kiderült, hogy az elöregedés mértéke ugyan sztenderd a kontinensen, de a kelet-közép-európai országokban az innováció fejlettségi szintje alacsonyabb, a krónikus betegségek előfordulása gyakoribb.
Az Európai Rákellenes tervben is kiemelik, hogy legalább 40 százalékban megelőzhető betegségről van szó. A megelőzhető halálokok tekintetében a legkedvezőtlenebbek a litván adatok, amit Románia, Lettország, majd Magyarország követ a sorban. A lista élén Luxemburg áll, majd Olaszország, Svédország, negyedikként pedig Norvégia következik. A statisztikákból is kiderült, hogy míg a nyugati régióban jobb a gyógyszerek elérhetősége, a lakosság általános egészségi állapota – a túlsúly, alkoholizmus, dohányzás nagy aránya miatt is – rosszabb a kontinens keleti részén.
„A Közép-Európát és a Baltikumot általános felkészültsége szempontjából az unió átlaga, valamint Nagy-Britannia mögé és a legkedvezőbb adatokkal rendelkező Norvégia mögé sorolja, egyelőre Románia teljesítménye a legrosszabb" – mutatta be az aktuális statisztikát Martin Smatana, a GLOBSEC elemzője, hozzátéve: a felmérést a pandémia indukálta, ami próbára tette az egészségügyi rendszerek teherbíró képességét. A kutatás arra keresett választ, hogy a járvány végével mennyire lennének felkészülve az országok az ilyen váratlan helyzetekre, illetve az Európai Unió Rákellenes tervét hogyan tudják teljesíteni a jelenlegi adottságok mellett és a jövőbeni fejlesztésekkel.
„Az Európai Bizottság több mint 4 milliárd eurót különített el az európai rákellenes tervre, amelynek célja, hogy javítsa a rákbetegek ellátásának a minőségét, elősegítse hozzáférésüket az innovatív terápiákhoz, továbbá támogassa az új gyógymódok fejlesztését. A vérképzőszervi daganatos betegségek, különösen a mielóma multiplex kezelése lehet a jó példája és pilotja annak, hogyan vegyük sikeresen kézbe a daganatos betegellátás kérdését, és hogyan érjünk el viszonylag rövid idő alatt pozitív eredményeket” – mondta el Robert Babeľa professzor, a Szlovák Orvostudományi Egyetem rektorhelyettese.
A mielóma multiplex egyre fiatalabb generációkat érint. Európában 2020-ban mintegy 51 ezer embert diagnosztizáltak mielóma multiplexszel. Közép-Európában és a Baltikumban a mielóma új terápiás lehetőségeihez való hozzáférés elmarad a nyugat-európaitól, és a betegség kezelésére vonatkozó naprakész, országspecifikus terápiás irányelvek hiánya azt jelzi, hogy a betegek számára elérhető terápiás lehetőségek nem optimálisak. Bár az elmúlt két évtizedben a mielóma multiplex terápiája kapcsán több mint 3000 klinikai vizsgálat zajlott le, csupán 6 százalékukban vettek részt közép- és kelet-európai betegek.
A régióban számos tényező hátráltatja a klinikai vizsgálatokat: a regisztráció nem kellően hatékony folyamata, a képzett munkaerő hiánya, a standard terápiákhoz való hozzáférés nehézsége, valamint az ellátás heterogenitása.
Roman Hájek, az Ostravai Egyetemi Kórház Hematoonkológiai Osztályának vezetője előadásában kiemelte: jellemzően 69 éves kor felett diagnosztizálják, ilyenkor ötéves túlélési arányuk 58 százalék. A magyar adatok némileg kedvezőbbek: 8-10 éves túlélési aránnyal.
A szakértő megemlítette, hogy a laborvizsgálattal egyszerűen megállapítható, de az összetett tünetek miatt (hátfájás, gyengeség) sokszor nem a ritka betegségre gyanakszik először az orvos, ezért akár egy év is eltelhet, mire diagnosztizálják a mielómát. Sokszor a betegek több mint felénél ekkor már súlyosabb tünetek és szövődmények jelentkeznek – a régióban a betegek 56 százalékánál csontbetegség, 51 százalékánál vérszegénység is kialakul –, amelyek még nagyobb terhet rónak rájuk és az ellátórendszerre.
Az ellátásban tapasztalható különbségek felszámolásáról a következő hat hónapban átfogó regionális tanulmány készül az Economist Impact független kutatása alapján. Az elemzés mélyebb betekintést nyújt majd a betegség elleni küzdelem régiós helyzetébe.
„A betegellátás átalakítása szükséges ahhoz, hogy a régióban eredményesebbé váljon a mielómakezelés, és javuljanak a betegek kilátásai. Ez magában foglalja, hogy javuljon a hozzáférés a korai diagnózishoz, az autológ őssejt-transzplantációhoz és az innovatív terápiákhoz” – hangsúlyozta Gerard Dunleavy, az Economist Impact vezető tanácsadója.
Ahogy Mira Armour, a horvát betegszervezet társalapítója az eseményen elmondta, hogy bár az elmúlt évek során javult az innovatív terápiához való hozzáférésük az országban, de a mielómások halálozási aránya még mindig magas. Többségében 70 év feletti, más krónikus betegségben is szenvedő emberekről van szó, akiknél a betegútkövetés és a holisztikus terápia nem mindig valósul meg – mutatott rá.
A panelbeszélgetésben részt vevő cseh egészségügyi miniszterhelyettes, Jakub Dvoracek ezzel kapcsolatban megemlítette: ha a döntéshozók folyamatosan konzultálnak a betegszervezetekkel, pontosabb képet kapnak arról, hogy mire van szükségük a terápiájuk során. Honfitársa, Marek Svoboda az Európai Parlament rákellenes missziójának tagja, orvos és rákkutató kiemelte, hogy az onkológiacentrumokban a betegtanácsadók jelenléte azért is különösen fontos, hogy azonnali visszajelzést kapjanak kezeltjeik igényeiről.