Hiába kezdődtek volna meg hétfőn a koalíciós puhatolózások Hollandiában, a választásokat megnyerő szélsőjobboldali Szabadságpárt (PVV) által erre a feladatra kinevezett személy már az első napján lemondott. De ezenkívül is több problémával néznek szembe: a többi párt eddig nem igazán szeretne közösködni vele, ráadásul a Szabadságpártnak mindössze egy tagja van, Geert Wilders.
Nem indult túl jól a holland szélsőjobboldali párt, a Geert Wilders által vezetett Szabadságpárt (PVV) kormányalakítási kísérlete, ugyanis
még mielőtt elkezdhette volna munkáját a párt koalíciós tárgyalója, már le is mondott e tisztségéről.
A holland parlament felsőházában már tizenkét éve az iszlamofób kijelentéseiről és EU-szkeptikus nézeteiről ismert párt színeiben szenátori mandátumot szerző Gom van Strient még pénteken jelölték ki az ún. verkennernek, akinek feladata, hogy elindítsa a puhatolózást a pártok között, hogy a pártok milyen koalíciót tudnak elképzelni a parlamenti választások után.
A pozíciót általában a politikától távolabb lévő személy tölti be, aki a legtöbb párt bizalmát is élvezi – például egy korábbi kormányfő vagy miniszter –, és feladata, hogy elindítsa a tárgyalási folyamatokat. Ugyanakkor fontos, hogy ő még konkrét szakpolitikákról nem tárgyalhat, mindössze elindítja a folyamatokat, felméri, melyik párt szeretne kormányozni, és melyik nem, illetve az egyes pártok mely pártokkal közösködnének szívesen a kormányrúdnál.
Azonban mielőtt az e feladatra felkért van Strien először leült volna a pártok vezetőivel november 27-én, hétfőn, a hétvégén botrányba keveredett: a holland sajtó arról kezdett cikkezni, hogy a szenátorral szemben volt munkáltatója, az Utrecht Holdings csalás és vesztegetés gyanúja miatt korábban hivatalos panasszal élt.
Ugyan ez még csak panasz, ami nem jelenti azt, hogy van Strien valóban csalást követett el, de a politikus ennek ellenére hétfőn délelőtt benyújtotta lemondását, miután a botrány egyre nagyobbra dagadt, és többen emiatt már alkalmatlannak látták a feladatra.
Ezzel Geert Wilders koalíciós puhatolózásai máris kaotikusan indultak.
Eleve van Strien kinevezését is többen kritizálták, mivel még most is aktív politikus, miközben az ún. verkenner általában az aktív politikában már nem részt vevő személy.
Igaz, a Szabadságpárt még sosem volt hatalmon, így nehéz is lett volna a párthoz közelebb álló korábbi politikust előrángatni a kalapból. Wilders hétfőn azt ígérte, hogy ezúttal egy politikától távolabb álló személyt fog jelölni, de hivatalosan még nem jelenttett be egy nevet sem.
Így Wildersnek nulladik lépésként ismét ki kell jelölnie egy személyt, hogy egyáltalán elkezdődhessenek a parlamentbe bejutott 15 párt között az informális egyeztetések.
Azonban a párt van Strien lemondása előtt sem állt túl jól,
ugyanis a többi nagy párt egyelőre nem akar közösködni a szélsőjobboldali Wildersszel.
Ugyan Wilders a választás óta többször is jelezte, hogy ő egy teljesen jobboldali kormány létrehozásában érdekelt, amiben a pártján kívül még az előző 12 évben Mark Rutte személyében a kormányfőt adó neoliberális Szabad Demokrata Néppárt (VVD), a mindössze augusztusban alakult, gazdaságilag balközép, kulturálisan jobboldali Új Társadalmi Szerződés (NSC), illetve a jobboldali-agrárius populista Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB) venne részt, de közülük csak utóbbi lelkes egy Wilders vezette kormányban való munkára.
A választáson második helyet megszerző baloldali lista vezetői már választás előtt kijelentették, hogy ők nem hajlandóak közösen kormányozni a Szabadságpárttal, Frans Timmermansék pedig már a választás után is elmondták, hogy ők ellenzéki politizálásra készülnek.
Hasonló állásponton van jelenleg a VVD új vezetője, Dilan Yesilgöz, aki múlt héten azt nyilatkozta, hogy nehezen tudná elképzelni Wildersszel a közös munkát, és maximum kívülről szeretné támogatni a PVV-t – mindezt annak ellenére, hogy a választást megelőzően Yesilgöz nem zárta ki a koalíciós tárgyalásokból Wilderst, amennyiben a VVD győzött volna. Mint a választási eredmények kapcsán is jeleztük, részben ezzel segíthette Wilderst választási győzelemhez, hiszen így kommunikációs szinten megszűnt a párt politikai karanténja.
Szintén nem szeretne jelenleg közösen kormányozni a választáson negyedik helyet megszerző Pieter Omtzigt vezette centrista Új Társadalmi Szerződés (NSC), miután a pártvezér azt nyilatkozta, számára kizáró tényezőt jelentenek Wilders nézetei az iszlámról. Wilders még a korábbi választásokon azzal kampányolt, hogy betiltaná az iszlám vallás szent könyvét, a Koránt, illetve az iszlám iskolákat, ahogy a mecseteket is.
Wilders jelenleg abban bízhat, hogy a VVD-t és az NSC-t valahogy mégis sikerül meggyőznie a közös kormányzásról.
Egyrészt a két párt hivatalosan még nem zárkózott el a Wildersszel való együttműködéstől, ráadásul a párttagjaik megosztottak Wildersszel kapcsolatosan – vannak, akik kormányoznának vele, vannak, akik inkább ellenzékbe vonulnának.
Emellett egy közvélemény-kutatás szerint a két párt szavazói el tudnának képzelni egy kormányt a PVV-vel és a BBB-vel együtt – a négy listának együtt 86 mandátuma van.
Ezenfelül pedig több elemző is úgy látja, hogy
e két párt már csak azért sem zárkózhat el teljesen Wilderstől, mert a választók egyértelműen jelezték, kit szeretnének kormányon látni.
Ha pedig Wildersszel még csak egy tárgyalóasztalhoz sem hajlandóak leülni, az akár kontraproduktív is lehet.
Ugyan a mostani választáson a PVV leginkább a migráció és a menekültkérdés mellett a lakhatási válsággal foglalkozott, többen is aggódnak amiatt, hogyha Wilders kormányon végrehajtaná rendkívül radikális programját.
A szélsőjobboldali párt kampányprogramjában például olyan elemek szerepeltek, mint például, hogy még uniós állampolgárok is csak vízummal érkezhetnének Hollandiába dolgozni.
Ráadásul teljesen megszüntetné a menekültügyi rendszert, leállítaná az Ukrajnának szánt támogatásokat, népszavazással döntene az EU-tagságról, ezenkívül pedig betiltaná a Koránt, és bezáratná az iszlám iskolákat és a mecseteket. Míg a megújuló energiákkal szemben a szenet és a földgázt részesítenék előnyben, és kilépnének a párizsi klímaegyezményből is.
Ezek egy része eleve megvalósíthatatlan, mivel vagy a holland alkotmánnyal ütközik (például a Korán, az iszlám iskolák és a mecsetek esetén), vagy pedig a nemzetközi joggal és/vagy valamelyik uniós rendelettel. (Előbbire jó példa a több nemzetközi egyezményben meghatározott menekültügyi rendszer, utóbbira pedig az uniós állampolgárok vízumkötelessége.) Így a koalíciós tárgyalások során ilyen álláspontot eleve nehezen képviselhet a párt.
Míg Wilders nézeteit a többi párt nem igazán tudja magáévá tenni – részben azért, mert azok eleve alkotmányellenesek és szembe mennek a nemzetközi szerződésekkel –,
szintén nagy probléma, hogy a Szabadságpártnak nincs is pártstruktúrája. Hivatalosan mindössze egy tagja van, maga Geert Wilders.
Ez azért problémás, mert így a párt nehezen tudna minisztereket adni egy kormányba. Wilders korábban azt nyilatkozta, 45 képviselőjelöltje van, ugyanakkor közülük is alig van valakinek kormányzati tapasztalata. Ráadásul közülük 37-nek mandátumot kell adni a holland képviselőházban, így eleve nem túl sok minisztert és államtitkárt tudna adni a párt.
A párt mindössze idén nyártól szerepel egy regionális kormányban, míg Rutte első kisebbségi kormányát csak kívülről támogatták.
Így káderek mellett túl sok tapasztalatuk sincs a kormányzást illetően, márpedig kormányon teljesen más képességekkel kell rendelkezni, mint egy kampány során.
Így jelenleg elég nehéz helyzetben vannak a holland pártok, hiszen:
Így ha Wilders ki is jelöl egy új verkennert, jelenleg elég nehéz látni, milyen kormány lehetne ebből anélkül, hogy a Szabadságpárt rendkívül felvizezné a programját, hogy közeledni tudjon a többi párthoz; illetve hogy a legfontosabb minisztériumokat tapasztaltabb politikusoknak és az ő már régóta olajozottan működő csapatainak adnák át.
Egy másik opció lehetne egy technokrata kormány, aminek tagjairól és programjáról a Szabadságpárt és a kormányt akár kívülről támogató pártok meg tudnának egyezni, ugyanakkor ebben az esetben az a kérdéses, hogy például Wilders hogyan fogadná, hogy kampányprogramjának bizonyos pontjai egyszerűen megvalósíthatatlanok. Bár azt ígérte, az alkotmányon, a nemzetközi szerződéseken és a törvényeken belül tevékenykedne miniszterelnökként.
Az biztos, hogy Wilders megpróbálkozik a kormányalakítással, és minden lehetséges opciót át fognak vizsgálni a pártokkal
– a politikai elemző Joost Vullings szerint akár azt a precedens nélküli esetet is, hogy káderhiány miatt egy VVD–NSC–BBB kisebbségi kormányt kívülről támogatna a legtöbb mandátummal rendelkező Szabadságpárt (!).
Így amennyiben Wildersszel leül tárgyalni Yesilgöz, Omtzigt és a BBB-t vezető Caroline van der Plas, bőven lesz mit átbeszélniük.
(Borítókép: Geert Wilders nyilatkozik a sajtónak az első koalíciós tárgyalás után 2023. november 24-én. Fotó: Piroschka Van De Wouw / Reuters)