Megszüntették a Parászka Boróka vádjai alapján bántalmazás miatt indított büntetőeljárást Kiss Dénes, a Marosvásárhelyi Rádió munkatársa ellen. Az ügy előzménye az volt, hogy Parászka Boróka fizikai agresszióval vádolta meg kollégáját egy nyilvános Facebook-bejegyzésben.
Kiss Dénes a közösségi oldalán tette közzé szombaton, hogy a tanúmeghallgatások és a fellebbezés elmaradása után a marosvásárhelyi nyomozóhatóság jogerősen ejtette Parászka Boróka vádját, és november 10-én megszüntette a büntetőeljárást. Elmondása szerint egy szemtanú a nyomozóhatóságnak azt nyilatkozta: „hallotta Parászkát visítani, káromolni a gyanúsítottat, sőt látta, hogy Parászka megragadja Kiss ruháját”.
Mint írta, Parászka egyik tanúja, Szász Attila szerkesztőségi vezető a nyomozati anyagban kifejti, hogy az incidens után telefonon beszélt Parászkával. Akkor elmondta: volt egy csúnya vitája Kiss-sel, de semmilyen fizikai agressziót nem említett neki az újságírónő.
Majd Parászka este küldött egy fotót Szásznak, amelyen az egyik felkarján kék folt látható. Ezt másnap orvosi látlelettel támasztotta alá. Kiss ehhez kapcsolódóan ismertette az ügyészségi végzést is, amelyben állítása szerint az áll:
az orvosi látlelet csak azt bizonyítja, hogy a sérült személynek minimális sérülései voltak, és a kihallgatott tanúk vallomásai nem támasztják alá, hogy ezt a gyanúsított követte volna el.
Kiss Dénes a posztban bejelentette:
lejáratásért és hitelrontásért rágalmazási pert indít Parászka Boróka ellen.
Mint írta, véleménye szerint nyilvános lejáratás áldozatává vált. „A lejáratásomat kirobbantó nyilvános fb-posztjában 11 nappal az incidens után, 2020. április 18-án Parászka Boróka a nevemet nem írta ki, hogy ne tudjam majd rágalmazásért beperelni, de pontos, kommentekbeli körülírással, utalással, a baráti sajtónak privátban megnevezett személyem ellen sajtóhadjáratot indított. Karaktergyilkos merényletéért sok volt és leendő riportalany, kulturális alkotó elfordult tőlem, hiszen vállalhatatlanná váltam, munkám is jelentősen megnehezült” – fogalmazott.
Az újságírónő azt írta: „Az ügyészség néhány hete bizonyítékok hiányában arról értesített, hogy lezárja az ügyet anélkül, hogy bírósági eljárás indult volna. (Előzőleg felhívtak, hogy vonjam vissza a panaszomat, nem tettem). Fellebezésemnek helye volt, de nem éltem vele”.
Elmondása szerint azért nem fellebbezett, mert az utóbbi 3 évben több másik hivatalos eljárása is zajlott fenyegetések, bántalmazások miatt. „Hosszú napokat töltöttem kihallgatói szobákban, kilométeres vallomásokat tettem, tárgyalótermekben ültem. És mindez idő alatt: nem éltem, nem voltam a családommal, nem dolgoztam, nem pihentem. Elég volt” – írta. Hozzátette még azt is, hogy szerinte ebben az ügyben a hatóságok elmulasztottak helyszíni szemlét tartani a jelenlétében.
Végezetül: újságírók százait verik halálra, gyilkolják meg nem évente, hanem hónapról hónapra. Ma, most is, amíg ezt írom, újságírók fognak meghalni. Ilyen körülmények között az, hogy falhoz szorítanak, a kezemet roncsolják – az nem számít jelentős dolognak. Része a mindennapjainknak. Nem jó, nem elfogadható, de nem abban a korban élünk, amikor ezen meg kellene lepődni. Együtt kell élni ezzel az élménnyel és azzal is, hogy tényleges segítség nincs, vagy nagyon ritkán van
– írta, megjegyezve, hogy továbbra is tartja korábbi állításait azzal kapcsolatban, hogy bántalmazták.