A keresztény karácsonyi szokások a történelem során rengeteg kultúrával vegyültek. Az ünnepekre minden országnak és népnek megvannak a maga hagyományai, hiedelmei és szokásai. Megkerestük a legfurcsábbakat.
Portugáliában a tradicionális családi karácsonyi vacsorára különös vendégeket várnak. Az összegyűlt rokonok mellett az elhunyt hozzátartozók is kapnak tányért és széket az ünnepi asztalnál. Az üres helyekre azért terítenek, mert a portugál néphiedelem úgy tartja, hogy ez majd jó szerencsét hoz a háztartásnak a következő évben. Az ibériai ország egyes területein morzsákat hagynak a tűzhelyen, ezzel emlékezve azokra, akik már nem lehetnek ott.
Csehországban karácsony szenteste az egyedülálló nők kilépnek a bejárati ajtón, megfordulnak, majd átdobják az egyik cipőjüket a vállukon. Amennyiben a cipő orra a földet érés után az ajtó felé néz, azt jelenti, hogy még ebben az évben feleségül veszi őket valaki. Azonban ha a cipő sarka néz a bejárat felé, az egy újabb év szingliséget jövendöl a cseh lányoknak.
Venezuela mélyen katolikus ország, a lakosság több mint 88 százaléka hívő keresztény. Ezért természetes, hogy a venezuelaiak a karácsony reggeli nagymisére hatalmas létszámban érkeznek. A fővárosban, Caracasban – a tömeg miatt – az a szokás, hogy a hívek görkorcsolyával száguldanak át a városon a templomokig. A hagyomány annyira népszerű, hogy kora reggel még a legforgalmasabb utakat is lezárják, így a karácsonyi gördülők biztonságban elérhetik az úti céljukat.
A svédek úgy készülnek a karácsonyra, hogy kecskebábukat állítanak össze szalmából, ezek az úgynevezett yulekecskék. Egyébként a névadó yule a germán vallások téli ünnepi időszaka volt, ez keveredett a kereszténységgel, miután a skandináv népek átvették a hitet. Annak ellenére, hogy Jézust elfogadták megváltójuknak, a vikingek nagyon nehezen engedték el a párosujjú patás bálványát. Gyorsan kitalálták a megoldást, és egy több mint ezeréves svéd forrás beépítette a kereszténységbe. Az irat szerint jótettei során a Mikulást (Szent Miklóst) elkísérte egy emberméretű yulekecske, ezért imádhatják. A haszonállatok tisztelete máig élénken él a kultúrájukban.
A kicsi, fenyőfára akasztható bábuktól egészen a 12 méter magas, szalmából készült építményekig bármilyen kecskeinstalláció előfordulhat. A termetesebbek viszont vonzzák azokat az embereket, akik a hatalmas, könnyen égő kecskét egy óriási máglyává szeretnék alakítani. Az építményeket ugyanis rendszeresen felgyújtják.
A svédekkel szomszédos Norvégiában úgy hiszik, hogy a karácsony pont egybeesik a gonosz szellemek és boszorkányok éves eljövetelével. Ezért teljesen logikus következtetés a norvégoktól, hogy a családtagok lefekvés előtt közösen elrejtik a seprűket annak érdekében, hogy a sötét mágiát használó banyák ne tudják elkötni éjszakai furikázásukhoz a háztartás fáradtságos munkával megszerzett takarítóeszközeit.
Az ukránok gömbök, karácsonyi fények és keresztény jelképek mellett egy műpókhálót és egy műpókot is tesznek a karácsonyfájukra. Persze nem arról van szó, hogy keleti szomszédaink újrahasznosítják a halloweeni dekorációt. A szokás gyökerei egy régi mondából származnak. A történet egy szegény nőről szól, akinek nem volt elég pénze ahhoz, hogy díszeket vásároljon a karácsonyfájára. Reggel azonban arra ébredt, hogy egy pók ragyogó hálójával beszőtte az egész fenyőt. Ezért az ukránoknak a pók és a pókháló a szerencsét és a reményt jelképezi a fán.
Egy guatemalai–ukrán vegyes család biztosan élénk vitákat folytatna az ünnepek alatt a dekorációt illetően. A közép-amerikai országban ugyanis úgy tartják, hogy az ördög a lakás sötét, piszkos sarkaiban lakozik. A karácsonyt megelőző hetet azzal töltik, hogy a lakás minden szegletét fényesre suvickolják. Az összegyűjtött hulladékot azonban nem dobják el, hanem az udvar közepére halmozzák. Végül ráültetnek egy ördögfigurát, és a gonoszt megtestesítő bábuval együtt elégetik az egész szemétkupacot. Kultúrájukban ez azt jelképezi, hogy elégetnek minden rosszat, ami az adott évben történt, hogy a hamuból egy tiszta, újabb esztendőt kezdhessenek.