Oroszország közel áll ahhoz, hogy elveszítse egyik hagyományos szövetségesét, ugyanis Örményország szerint Oroszország megszegte ígéretét, miszerint megvédi Azerbajdzsántól.
Nikol Pashinyan örmény miniszterelnök azzal vádolta Oroszországot októberben, hogy megpróbálja megdönteni kormányát. Moszkva ezt ugyan tagadta, de az örmények nyugat felé nyitása kétségtelenül aggaszthatja a Kreml döntéshozóit.
Pashinyan kritikus újságíróként 2018-ban került hatalomra, miután a tüntetések megdöntötték az oroszbarát rezsimet. Ugyanakkor továbbra is kiegyensúlyozott volt a Kremllel szemben, sőt örmény erőket is küldött, hogy működjenek együtt Oroszország szíriai és kazahsztáni beavatkozásaiban.
A kapcsolatok ennek ellenére 2020-ban kezdtek megromlani, amikor Oroszország nagyrészt semleges maradt, miközben Azerbajdzsán felülkerekedett Örményországon a Hegyi-Karabah elleni támadásban. A háború után Oroszország 2000 békefenntartót küldött a térségbe.
Ezt követően Azerbajdzsán ismételten behatolt a területre. Ennek aktiválnia kellett volna a Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezetének (CSTO) kölcsönös védelmi rendelkezéseit, amelyhez Örményország is tartozik. Oroszország azonban nem reagált. 2023 szeptemberében Azerbajdzsán villámtámadást indított Hegyi-Karabah többi részének elfoglalására.
Az örmény hatóságok megadták magukat, szinte az egész lakosság elmenekült, az oroszok pedig mindezt végignézték.
Mivel Oroszország nem tudott segíteni, Örményország másfelé tekintett. Az ország eddig az összes fegyverét Oroszországból vásárolta, de az utóbbi időben rakétákra és lőszerekre vonatkozó megállapodásokat írt alá Indiával, valamint páncélozott járművekre és radarokra Franciaországgal, februárban pedig üdvözölte az unió határellenőrző misszióját.
Úgy tűnik, Pashinyan eltökélt szándéka, hogy hergelje Oroszországot. Szeptemberben felesége személyesen szállított segélycsomagot Kijevbe, a parlament októberben ratifikálta a Nemzetközi Büntetőbíróság római statútumát. Mivel a bíróság vádat emelt Vlagyimir Putyin orosz elnök ellen, ezért Örményországnak le kellene tartóztatnia, ha az ország területére lépne.
Örményországnak szűk a mozgástere. Oroszország messze a legnagyobb kereskedelmi partnere, és szinte teljes gabona- és energiaimportját biztosítja.
Sok örmény függ az Oroszországban dolgozó családtagok hazautalásaitól. Novemberben azonban Oroszország elkezdte visszautasítani az örmény teherautókat, amit Örményország provokációnak tekint.
Örményország helyzete kilátástalan. Az Egyesült Államok is hitelét vesztette, amikor a külügyminisztérium egyik tisztviselője azt mondta a kongresszusnak, hogy „nem tolerálja” a Hegyi-Karabah elleni támadást, de amikor Azerbajdzsán öt nappal később megszállta a területet, az amerikai válasz csak kritikus kijelentésekre korlátozódott.
Tahir Taghizade a cikk kapcsán az Indexnek írt levelében rámutatott, hogy országa nem megszállta a 2020-as 44 napos háború során Hegyi-Karabahot, hanem felszabadította azt az örmény uralom alól, majd 2023 szeptemberében egy terrorellenes akcióval zárta le a műveletet. Véleménye szerint a nemzetközi közvélemény azért fogadta ezt el, mert azeri területről volt szó. E mellett a nagykövet arra is felhívta a figyelmet, hogy nem szabad belekeverni ebbe a vallást, hiszen országa baráti kapcsolatokat ápol a szomszédos keresztény Georgiával és Azerbajdzsánban mindenki szabad és egyenlő függetlenül etnikai vagy vallási hovatartozásától, beleértve azt a mintegy 30 ezer örményt is, akik különböző azeri városokban élnek.
Ez a rövid háború azonban egy hatalmas változás része, amely megváltoztatta az erőviszonyokat a posztszovjet térségben és a világban, és amely 2024-ben is folytatódni fog. Hegyi-Karabah kulcsszerepet játszott a Szovjetunió fölbomlásában is.
Egy évszázaddal ezelőtt, amikor a bolsevikok elfoglalták a Kaukázust,
az azeri olajmezőkhöz való hozzáférés jutalmaként az Azerbajdzsáni SZSZK-hoz csatolták Hegyi-Karabahot, a történelmileg örmény hegyvidéki területet.
Hetven évvel később, amikor a Szovjetunió meggyengült, Hegyi-Karabah követelte, hogy egyesülni tudjon az Örmény SZSZK-val.
Amikor 1991-ben a Szovjetunió fölbomlott, háború tört ki a területért. Az Oroszország által támogatott Örményország nemcsak Hegyi-Karabah, hanem Azerbajdzsán egy nagy területe felett is megszerezte az irányítást.
Hegyi-Karabah ügye a keresztény Örményország számára nemzeti konszenzus, a muzulmán Azerbajdzsánnak trauma és sérelem forrása, Oroszország számára pedig a befolyás eszköze lett. Törökország, az Azerbajdzsán mellett álló többségi muszlim állam 1993-ban elzárta Örményországgal közös határát, amely így jobban függött Oroszországtól.
1998-ban egy harciasabb rezsim – amelyet Hegyi-Karabahból érkezett örmény hadurak irányítottak – magához ragadta a politikai hatalmat Örményországban, és közelebb került a Kremlhez. Oroszország Örményországot fontos ellensúlynak tekintette a nyugat felé hajló Georgiával szemben.
2018-ban azonban fiatal örmények az utcára vonultak, és elsöpörték a korrupt, Moszkva által támogatott Karabah klánt,
2020-ban pedig ennek hatására Vlagyimir Putyin orosz elnök zöld utat adott Azerbajdzsánnak és Törökországnak a Hegyi-Karabah körüli területek visszafoglalására.
Miközben az Ukrajna elleni háborút tervezte, Putyin többet törődött a Törökországgal és Azerbajdzsánnal való kapcsolatával, mint a szegény, demokratikus Örményországgal. Többek között megengedte Azerbajdzsánnak, hogy megtisztítsa Hegyi-Karabahját az örményektől, akik Moszkva védelmére támaszkodtak.
(Borítókép: Azeri katonák 2021. november 8-án. Fotó: Aziz Karimov / Getty Images)