Az elmúlt héten sikerült kompromisszumos megoldást találni arra rendkívüli helyzetre, ami a német alkotmánybíróság döntése nyomán alakult ki, vagyis hogy a német büdzsén egy 60 milliárd eurós hiány keletkezett az adósságfék alkotmányos kötelezettségének megsértése miatt.
A volt diplomata szerint ahhoz, hogy az ebből eredő konfliktust megértsük, érdemes visszalépni időben a mostani koalíció felállítását megelőző egyeztetésekhez.
Akkor abban állapodtak meg a részt vevő pártok – így a szociáldemokraták, a Zöldek és a liberálisok –, hogy egy látványos modernizációs programot indítanak, aminek egyszerre része a zöldátállás, a szociális kiadások növelése és a fiskális szigor – vagyis egymással erősen ellentmondó törekvések. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a két kisebb párt „választotta magának” a kancellárt adó SPD-t, ők döntötték el, hogy vele alakítanának koalíciót.
A konfliktusok már az elejétől fogva kódolva voltak az együttműködésben, és azt se felejtsük el, hogy mindez a Covid-járvány hatásainak lecsengésekor történt, de még szó sem volt az ukrajnai háborúról.
A koalíciós pártok tagsága számára fontos alapelvek mentén kidolgozott modernizációs kormányprogram végrehajthatóságára a háború kitörése mért döntő csapást. Egy korábbi döntés nyomán atomerőművek leállítása, az Északi Áramlat felrobbantása és az orosz olaj- és gázszállítások leállítása után az egekbe szöktek az energiaárak, ugyanakkor a korábban elátkozott fosszilis alapanyagokat használó erőművek kapacitását meg kellett emelni.
A kormánykoalíció belső vitái gyors népszerűségvesztést okoztak, amit megfejelt, hogy a német gazdaság recesszióba csúszott. Erre tett még rá egy lapáttal az alkotmánybírósági ítélet, amely kellemetlenül nagy lyukat vágott a költségvetésen, de még nagyobb presztízsveszteséget okozott.
Ez idővel a német jóléti állam szolgáltatásain is meglátszik, amit pedig az átlagpolgár a bőrén érzékel. A klasszikus Nyugat-Németország erényei, úgymint a tömegközlekedés megbízhatósága, a biztos áruellátás, egyre több helyen szenvednek csorbát, ami korábban elképzelhetetlen volt
– emelte ki az NKE Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója.
Prőhle Gergely felhívta a figyelmet arra az egyre komolyabb rendészeti problémára, ami a menekültek sokasodó számával függ össze. Ennek egyik látványos eleme a „klánbűnözés”, ami a bevándorlóközösségek öntörvényűségével és hatósági kontrollálhatatlanságával függ össze. Sok esetben voltaképp egy második gazdaság alakul ki, elsősorban az arab világból betelepült bűnbandák körében. De számos településen mutatkoznak a szegregáció olyan jelei, amelyek a társadalmi integráció lehetőségének korlátait jelzik, még ha vannak a korábbi vendégmunkások másod-, harmadgenerációs családtagjai között nagyon jól beilleszkedett német állampolgárok is.
Más típusú problémát jelent az Ukrajnából érkezett menekültek hosszú távú kezelése. Nem lehet elvárni, hogy kistelepüléseken éveken át lezárva tartsanak tornatermeket, ahol az ukrajnai menekülteket fogadták be, az ő elhelyezésük megoldása is rendezetlen. Mindazonáltal az ő integrációjuk azért jóval egyszerűbb, mint az Európán kívülről érkezetteké, és az sem vitás, hogy a német munkaerőpiacon – már ha nem válik tartóssá a recesszió – szükség is van rájuk.
Az egyértelműen látszik, hogy egyre nagyobb az igény a magasan képzett munkaerőre, amit egyre kevésbé találnak meg hazai forrásból. Ez nekünk például jó, mert nem véletlen, hogy az utóbbi időben a német autóipar után a német hadiipar is megjelent nálunk, vagyis nálunk termelni nagyobb biztonságot jelent számukra, mint Németországban, amiben az is közrejátszik persze, hogy nálunk nem tartanak bizonyos hadiipari vagy technológiai eszközök exportjának ideológiai alapú korlátozásától.
Azt sem szabad elfelejteni, hogy a német gazdaság alapanyag- és nyersanyagkitettsége óriási, különösképpen az ázsiai, elsősorban a kínai cégeknek és beszállítóláncoknak. Nem véletlenül döntöttek úgy nemrégiben, hogy önálló chiptermelésbe kezdenek, de lehet, hogy ez sem jön össze, éppen a költségvetési nehézségek miatt.
Sötét képet vetít előre az is, hogy a német gazdaság – az előrejelzések szerint – legfeljebb a jövő évben lábalhat ki a recesszióból. A gazdasági problémák mellett a kormánykoalíció ingatag volta politikai instabilitást is jelent, amit csak erősít a bizonytalan kimenetelű európai parlamenti választás júniusban és a két keleti tartományban tartandó tartományi parlamenti választás. Közismert, hogy az egykori NDK területén erősödtek meg leginkább az utóbbi időben a szélsőjobbos ideológiával operáló AfD párt képviselői a különböző helyi szavazásokon, ami a mainstream politikai elitben és a sajtóban persze nagy riadalmat kelt, a hagyományos pártokat pedig folyamatos elhatárolódásra készteti a szélsőségesnek mondott erőktől, ami viszont a protesztszavazók számát csak tovább növeli. Valóban találkozni olykor az AfD képviselői között vállalhatatlan neonáci álláspontokat hangoztató politikusokkal, de ez messze nem általános.
Az viszont így is egyértelmű, hogy a politikai karanténből nem tudnak kijönni, ami egy 30 százalék fölötti támogatottságú párt esetén legalábbis a demokrácia működtethetőségét illetően vet fel kérdéseket. Vagyis a gazdasági nehézségek és a politikai instabilitás együttese stratégiai kérdéseket hoz elő, amikre viszont nem nagyon van válasz. A politikai elit esetről esetre próbálja orvosolni a rendszer egyre nyilvánvalóbb nehézségeit. „Magyar szempontból fontos leszögezni, hogy mi nagyon is érdekeltek vagyunk abban, hogy Németország ezeken a nehézségein minél előbb túllépjen.”
A két ország kapcsolataiban mindig volt egy kettősség. A magyar értelmiség inkább figyelt az angolszász területekre és kapcsolatrendszerekre, miközben az árucsere-forgalom, a befektetések jelentősrészt német területekről érkeztek.
Jelenleg a magyar–német kapcsolatok nincsenek jó állapotban
– jelentette ki Prőhle Gergely, hozzátéve, hogy ugyanakkor a német befektetői hajlandóság irányunkba nem változott látványosan.
Ugyanakkor a politikai ellentétek időről időre megjelennek a gazdaság területén is, ennek következménye pedig nem negatív újságcikkekben, hanem eurómilliókban mérhető. A magyar nemzeti érdekérvényesítés szempontjából is fontos, hogy ez a tendencia ne erősödjék. Kapcsolataink javítása mindkét ország érdeke.
A magyar–német viszonyban is olyasmire lenne szükség, mint ami a németek és a franciák között megvalósult, vagyis: mindenáron párbeszéd. A hatvan évvel ezelőtt létrejött Elysée-szerződés lényege: ha van téma, ha nincs, rendszeresen le kell ülni egymással tárgyalni, csak azért, hogy fenntartsák a diskurzust. Nem volt jó üzenet, hogy idén elmaradt Berlinben az évtizedek óta megtartott Magyar–Német Fórum, még ha a budapesti német nagykövet jelezte is, hogy kivételes, adminisztratív okok miatti kiesésről van csupán szó.
Nem szabad elfelejteni, hogy az évszázados kulturális, civilizációs kapcsolatok mellett a gazdaságaink összefonódása miatt van egy jelentős egymásrautaltságunk, ezért jó lenne mielőbb kilépni a negatív kommunikációs spirálból és minél inkább kerülni a kockázatokat a kétoldalú viszonyban – tette hozzá Prőhle Gergely.