Georgia (korábbi nevén: Grúzia) csütörtökön tagjelölti státuszt kapott az Európai Uniótól, ezzel megtették az első lépést egy hosszú és rögös, Nyugat felé vezető úton. A kaukázusi ország még messze van attól, hogy kész legyen a csatlakozásra, azonban Brüsszel lépéskényszerben volt Oroszország miatt. Tbiliszi sorsa Magyarországot is jelentős mértékben érinti. A jövőben az energiaellátásunk egyik kulcsországa lehet.
Az Európai Unió több mint tíz éve nem vett fel új tagországot a szervezetbe, ugyanis a jelentkezőknek rendkívül szigorú szabályoknak kell megfelelniük. Jelenleg kilenc ország számít az Európai Unió tagjelöltjének. Tavaly léphetett az EU külső klubjába Moldova és Ukrajna, a héten pedig Georgia került ebbe a jogállásba.
A tagjelöltstátusz csak azt takarja, hogy az adott ország beadta a jelentkezési kérelmét, amit az európai intézmények elfogadtak.
Ez a megnevezés nem jelent garanciát semmire, ezeknek az országoknak először meg kell felelniük az úgynevezett koppenhágai kritériumoknak (működő piacgazdaság, jogállamiság, uniós jogszabályok jogrendszerbe építése stb.). Törökország például 1999 óta nem tudja teljesíteni ezeket az elvárásokat, így azóta ebben a kategóriában van. Georgia eddig még a tagjelölti státuszig sem tudott eljutni, az unió őket potenciális tagjelöltként tartotta számon. Azaz a felvételi kérvényt már beadták, de az Európai Bizottság tavaly még nem tartotta alkalmasnak őket jelöltnek, Ukrajnával és Moldovával ellentétben. Ez most megváltozott, a grúzokat a héten zajló EU-csúcson átsorolták tagjelöltté, azonban nem azért, mert olyan jól haladnának a beilleszkedéssel az európai normarendszerbe.
Egyszerűen az Európai Uniónak nem volt más választása, mint befogadni a demokratikusnak kevésbé nevezhető Georgiát.
Az Ázsia és Európa határán elterülő ország jelenleg a világ egyik legtörékenyebb geopolitikai szituációjában lavírozik. A Szovjetunió felbomlása óta a különböző hatalmak ilyen-olyan módon próbálják kiterjeszteni befolyásukat felette. Az Egyesült Államok és az orosz oligarchák is jelentős gazdasági beleszólással rendelkeznek az országban.
Az orosz ügyködés miatt Georgia a '90-es évektől egészen a 2000-es évek közepéig súlyos belpolitikai válságokkal küzdött. Két, Moszkva által támogatott szakadár köztársaság, Dél-Oszétia és Abházia rendszeresen fegyvert fogott az aktuális kormány ellen. 2008-ban Tbiliszi megpróbálta erőszakkal visszaszerezni a szakadár területeket (az akkori kormány ráadásul erősen kacsingatott a NATO felé). Így végül Oroszország veszélyben érezte az érdekszféráját, ezért nyíltan háborút indított az apró kaukázusi ország ellen. A konfliktust 5 nap alatt megnyerte a Kreml, ami a kommunikációjában csak a bábállamok függetlenségét ismerte el, a valóságban azonban megszállta Georgia területének mintegy 20 százalékát. Az okkupáció a mai napig tart. Mindez kísértetiesen hasonlít az Ukrajna ellen alkalmazott stratégiára és a Donyecki és Luhanszki Köztársaság esetére, a fenyegetés sosem múlt el.
Georgia politikai berendezkedése egy egykamarás parlamentáris rendszer, ahol a végrehajtó hatalom döntő többsége a miniszterelnöknél és törvényhozásnál összpontosul. Ennek ellenére a korábbi elnök, Miheil Szaaksvili jelentős befolyással volt arra, hogy a kaukázusi ország 2004 és 2013 között sokkal közelebbi viszonyt ápolt a nyugattal, mint ma. A Politicónak adott interjújában az exállamfő kifejtette, hogyan látja Georgia jelenlegi belpolitikáját. Az országról eleve sokat elárulnak az interjú körülményei. Szaaksvili az újságírói kérdésekre írott formában válaszolt, ugyanis jelenleg hatéves börtönbüntetését tölti, mivel a bíróság szerint visszaélt a hatalmával államfőként.
A megosztó korábbi politikus kifejtette, hogy
az országot jelenleg szinte teljhatalommal kormányzó Grúz Álom pártot és a miniszterelnököt, Irakli Garibashvilit valójában egy orosz pénzen meggazdagodott oligarcha irányítja a háttérből.
Ez a kiskirály pedig nem más, mint az országot 2012-től 2013-ig kormányzó miniszterelnök és milliárdos vállalkozó, Bidzina Ivanishvili.
A Grúz Álomnak a 2012-es parlamenti választáson szavaztak először bizalmat a szavazók, ahol az EU-tagság kivívását ígérték nekik, ez a programpont önmagában is elég ahhoz, hogy valaki választást nyerjen Georgiában, ugyanis a 3,7 millió lelket számláló lakosság elsöprő többsége támogatja a csatlakozást. Az EU-pártiság nem túl meglepő egy olyan országban, aminek az egyötödét Moszkva megszállás alatt tartja, és mai napig élénken él az invázió emléke. A párt 11 évvel ezelőtt megragadta a hatalmat és azóta nem ereszti.
A Freedom House szerint az ország egy tekintélyelvű hibrid-rezsim, csak részlegesen szabad sajtóval és intézményekkel.
A piacgazdaság nem érvényesül, oligarchák uralják az országot, akik a politikába is bele tudnak szólni.
Mégis az új orosz invázió – ezúttal Ukrajna ellen – két teljesen egymásnak ellentmondó folyamatot indított el. Először is, Irakli Garibashvilit miniszterelnök pánikszerűen beadta országa csatlakozási kérelmét az Európai Uniónak 5 nappal az offenzíva kezdete után, 2022. március harmadikán. Majd aztán erősítve a korábbi államfő gyanúját (miszerint a kormánypártra nyomást gyakorol a Kreml egy oligarchán keresztül) elkezdtek a törvényhozók úgy cselekedni, hogy direkt akadályokat gördítsenek a saját csatlakozási procedúrájuk elé. Például, nem vezettek be szankciókat Oroszország ellen, emiatt a kétes európai üzletek sokszor Georgián keresztül zajlanak a nyugati felek és az oroszok között. De, ide lehet sorolni egy törvénytervezetet is a kormánypárti képviselőktől, ami minden olyan céget külföldi ügynöknek nyilvánított volna, amiben a nem hazai tőke meghaladja a 20 százalékot.
Egy grúz politikai elemző, Kornely Kakachia nem ért egyet a korábbi elnökkel abban, hogy a kormány azért cselekedne ilyen zavarosan, mert kommunikációjában EU-pártiak, akcióikban oroszbarátak lennének:
Nem mondhatjuk, hogy Georgia kormánya oroszbarát lenne. Ennél sokkal rosszabb, egyszerűen haszonlesők. Annak érdekében, hogy megtartsák a hatalmukat, bárkivel hajlandók együttműködni
– nyilatkozta a Grúz Politikai Intézet vezetője a kormányzó Grúz Álomról.
A bárkibe beleértendő a Kínai Népköztársaság is, akikkel stratégiai partnermegállapodást kötött a grúz miniszterelnök, amikor meglátogatta Pekinget. Az elemző szerint csak és kizárólag azért akarnak tagsági jelölt státuszt kapni az Európai Unióba, hogy ezzel kampányolhassanak a következő választáson.
Egyesek úgy gondolják, hogy ez a kétkapura játszás az Európai Uniónak szólt, egyfajta zsarolásként, hogy „ha nem fogadtok be minket így, akkor inkább összemelegszünk Moszkvával, vagy valamelyik másik, nagy keleti diktatúrával”. Pedig Georgia nem üres kézzel, hanem egy 12 pontos indoklással sétált ki a korábbi EU-csúcsról, ahol Moldova és Ukrajna is megkapta a tagjelölti státuszt. Az indoklásban többek között olyan javaslatok szerepeltek, hogy szüntessék meg az oligarchák uralta gazdaságot. Tbiliszi kísérletet sem tett a javaslatok implementálására, részben azért, mert ahhoz az ország teljes társadalmi szövetét meg kellene bontani, ami instabilitáshoz és természetesen kormányváltáshoz vezethet.
Ennek ellenére Magyarország kormánya elkötelezetten támogatja a csatlakozásukat. A Politico szerint a két kormánypártot hasonló belpolitikájuk és a külpolitikai ügyeskedéseik kötik össze. Viszont,
Orbán Viktorék elsősorban gyakorlatias szempontból támogatják a kaukázusi ország törekvéseit, ugyanis a fekete-tenger partján elterülő országon múlik, hogy az azeri kőolaj elérje hazánkat.
Georgiát végül sikerült becsempészni az ukrán és moldáv tárgyalások hátsó ajtaján a tágabb európai családba.
Azonban már most nyomásgyakorlással és kétes politikai alkukkal tudtak csak egyáltalán eljutni idáig, a valós demokratikus fordulat helyett. Sokan attól tartanak, hogy Tbiliszi az Európai Unió összehangolt külpolitikájának újabb kerékkötője lehet, és a kormánypárt minden alkupozíciót meg fog ragadni, amivel az egyesülés érdekeit veszélyezteti, de saját törekvéseit kicsikarhatja Brüsszelben.
Az Európai Unió döntéshozói előtt egy rettenetesen nehéz döntés állt. Alááshatja a szervezet hitelességét, hogy Georgia valós teljesítmény és beilleszkedési törekvés nélkül megkaphatta a tagjelölti státuszt. Emellett felbátoríthatja az antidemokratikus tendenciákat mutató kormánypártot, a Grúz Álmot.
Azonban, ha Tbiliszit magára hagyja az európai közösség, azzal az országot egyenesen a rivális orosz medve szorosan ölelő mancsaiba lökte volna.
Georgia EU-párti elemzői szerint az uniótól egy hosszú távú elképzelésre van szükség arról, hogyan lehet politikailag és gazdaságilag megfordítani az országot, és hogyan lehet megtörni az egypárti uralom hosszú hagyományát. Mert jelenlegi állapotában Tbiliszi alkalmatlan az uniós csatlakozásra. A koppenhágai kritériumok változatlanok, a tagjelölti státusz jelen pillanatban csak és kizárólag az országot uraló párt választási kampányának kedvez, Brüsszel zsarolására pedig a Grúz Álom várhatóan továbbra is minden lehetőséget meg fog ragadni.
(Borítókép: Tüntetők kinyitják a legnagyobb európai zászlót egy Európa-barát tüntetésen, amelyen az EU-hoz való csatlakozást követelik 2023. december 9-én a grúziai Tbilisziben. Fotó: Nicolo Vincenzo Malvestuto / Getty Images)