Egészen eltérő hagyományok vannak Európa-szerte, hogy ki ajándékozza meg a gyermekeket karácsony idején: az idehaza december 6-án ajándékozó Mikulás valahol csak szenteste érkezik meg, de van olyan ország, ahol nem is őt vagy a Jézuskát várják a gyerekek, hanem teljesen mást – ráadásul még csak nem is szenteste.
Ahány ház, annyi szokás – tartja a közmondás, ami azonban nemcsak szűkebb, hanem tágabb közösségekre is érthető, hiszen vannak hagyományok, amiket más városokban vagy régiókban teljesen másképp követnek, ami szintén helytálló a karácsonyra, ugyanis a keresztény vallás egyik legnagyobb ünnepélye kapcsán is teljesen eltérő rítusok alakultak ki.
Ez akár az ünnepi menüben, az elénekelt dalokban, vagy a ház feldíszíétésében is tetten érhető. Viszont annak ellenére, hogy a karácsony elkommercializálódott, egy hagyomány még továbbra is állandónak tekinthető:
az, hogy ki és mikor is hozza az ajándékokat a karácsonyfa alá.
Ez pedig csakúgy, mint megannyi szokás és hagyomány, egészen eltérő egész Európa-szerte.
A karácsonyi ajándékozás hagyományát még a Jézus születésekor érkező három király honosította meg, amit később a gyermekek és diákok védőszentjének, Szent Miklósnak a legendái formáltak. Ezek többek között olyan történetekről szólnak, mint például hogy Myra püspöke hogyan segítette három szegény lány kiházasítását, vagy a nehéz körülmények között élő gyerekeket.
A keresztény vallásban Szent Miklós komoly szerepet kapott. Az egykori püspök december 6-án az éj leple alatt juttatja el az ajándékokat a jó gyermekeknek, azonban Luther Márton és a reformáció megjelenésével ez kicsit változott: mivel a protestánsok elutasítják a szentek dicsőítését, így Lutherék Szent Miklós napja helyett Jézus születésére, december 24-ére szerettek volna fókuszálni,
így a reformáció nyomán lépett színre a Jézuska, és a karácsonyi ajándékozás hagyománya.
Ugyanakkor mivel időközben a nem hívők is elkezdték követni a december 6-i ajándékozás hagyományát az egykori püspökről megformált Mikulással együtt, ezért a katolikusok is a Jézuskára „váltottak”. Emiatt pedig a protestánsok, hogy ismét megkülönböztessék magukat a katolikusoktól, erre a Mikulást kérték meg, hogy szenteste ajándékozza meg a gyerekeket.
Ez a „felosztás” nagyjából a mai napig fenn is maradt: míg a katolikusokat leginkább a Jézuska, addig a protestánsokat a Mikulás látja el ajándékokkal. Azonban ahogy a fentebbi, Jakub Marian által készített részletes térképen is látszik, a vallási hagyományok mellett régiónkénti eltérés is van,
hiszen vannak olyan országok, ahol nem is kettejük közül valaki, és még csak nem is december 24-én hozza az ajándékokat.
Spanyolországban például a három király lepi meg a gyerekeket január 6-án, míg Olaszországban a Befanának nevezett boszorkány: a hagyomány szerint a három király meghívta őt, hogy tartson velük megajándékozni az újszülött Jézust, azonban Befana útközben elveszett, ezért minden gyereket megajándékoz, akivel találkozik – hátha köztük van Jézus is.
De rajtuk kívül is vannak eltérő hagyományok: Izlandon például 13 karácsonyi troll, ún. jólasveniar látja el ajándékokkal a gyerekeket a karácsonyt megelőző 13 napon keresztül. De a többi északi országra is jellemző, hogy a Mikulás vagy a Jézuska helyett egyéb különleges karácsonyi teremtmények készítik és viszik el az ajándékokat a karácsonyfa alá.
Az egyik, a többitől leginkább eltérő hagyomány Katalóniában él, ahol egy különleges, farönkből készült karácsonyi teremtmény, a Caga Tió ajándékoz. Ő már december 8-ától megjelenik a családok otthonában.
A gyerekeknek gondját kell viselniük Tiónak, etetniük és melegen kell tartaniuk – ezért kap takarót a gyerekektől –, hogy szentestéig Tió létrehozza az ajándékokat, amit ezután december 24-én egy különleges pálcával ütlegelnek ki belőle, mialatt egy különleges dalt énekelnek.
Az ortodox vagy szláv területeken viszont a „Fagyapó” legjellemzőbb. Mivel a Szovjetunió idején bizonyos országokban egyenesen tiltották a karácsony ünneplését, ezért ott január 1-jén ő hozta el az ajándékokat, míg a görögkatolikus Görögországban Nagy Szent Vazul az ajándékosztó, ugyanúgy újévkor.
Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy egy országban kizárólag egy hagyomány jellemző,
ugyanis a Mikulás még az inkább katolikus országokban is megjelenik mint karácsonyi jelkép az utcákon vagy az üzletekben. Ezenkívül vannak olyan országok, ahol párhuzamosan más ajándékhozók vannak: Németországban és Lengyelországban például régiónként – de elképzelhető, hogy háztartásonként – eltér, hogy a Mikulás vagy a Jézuska hozza az ajándékokat.
Érdekesség egyébként, hogy Németország bizonyos tartományaiban két Mikulás is van: a szenteste ajándékozó Weihnachtsmann, illetve a december 6-án ajándékozó Nikolaus.
(Borítókép: Winter Wonderland, London. Fotó: Tim Graham / Getty Images Hungary)