A hírt Haraszti Miklós, a néhai SZDSZ alapítója, korábbi országgyűlési képviselője közölte a 24.hu-val.

Az 1956-ban fiatalon emigrált újságíró a magyar demokratikus nyilvánosság legnagyobb hatású munkása volt a rendszerváltás előtt. Munkásságát folytatta a rádió 1989-es budapesti engedélyezése után is. A Szabad Európa Rádió magyar adásának beszüntetése után az állami magyar televízióban dolgozott. A holnap hullámhosszán és a Kommentár nélkül című műsoraira sok százezer ember figyelt esténként, megkeresve a Szabad Európa öt rövidhullámú sávja közül az egyetlen elérhetőt, amelyet éppen nem torzított hallgathatatlanná a magyarországi hatalom.

 – írja megemlékezésében Haraszti. Megemlíti azt is, hogy Kasza László kivívta, hogy „a médiamonopólium megtörésére hivatott rádióban kommentár nélkül megszólalhassanak Konrád György és Csoóri Sándor, Iványi Gábor és Solt Ottilia szavai, a sokszorosítás útján terjedő szamizdat nyilvánosság tudósításai és művei.”

Haraszti levelében arról is ír, hogy Kasza Lászlónak „2018-ban elege lett a sajtó függetlensége elleni kormányzati manőverekből, és visszavonult Münchenbe, ápolva a kapcsolatot a sajtószabadság híveivel és művelőivel. Emlékét megőrizzük, és őrzi a nehéz körülmények között dolgozó független magyar sajtó is.”

Kasza László 1937-ben született Somogysámsonban. Osztályidegen származása miatt „csak” Pannonhalmára vették fel, ahol 1955-ben érettségizett. 1956. november végén Németországba emigrált.

Münchenben közgazdaságtant és újságírást tanult. Fél évet vendéghallgató volt Londonban. Részt vett a német és a magyar diákszervezetek munkájában. Két évig a Katolikus Magyar Egyetemi Mozgalom, a Pax Romana elnöke volt.

1963-ban került a Szabad Európa Rádióhoz, ahol mint gyakornok, szerkesztő, végül mint igazgatóhelyettes dolgozott. Többek között A holnap hullámhosszán, a Gondolatforgató és a Kommentár nélkül című műsorokat szerkesztette. 1994-ben hazatért Magyarországra, ahol négy évig az MTV politikai műsorainak főszerkesztője volt. 1995–2005 között EU-megbízással média-tanácsadóként Albániában, Macedóniában, Jugoszláviában dolgozott.

1994-ben jelent meg a rendszerváltókkal készített interjúkötete Metamorphosis Hungariae címmel. A Magyar Köztársasági Éremrend tisztikeresztjének és a Nagy Imre-emlékérem kitüntetettje.