A keresetet még tavaly indította Dél-Afrika, mert szerinte amit Izrael a Gázai övezetben csinált, az kimeríti a népirtás fogalmát. Izrael tagadja a vádakat, de jelezte, képviselője ott lesz a hágai per nyitányán.
Először érdemes azt tisztázni, hogy Hágában kétféle nemzetközi törvényszék működik. Az, amelyik most a pretoriai keresettel foglalkozik, az a Nemzetközi Bíróság. Ez nem büntetőbíróság, hanem leginkább az államok egymás elleni pereivel foglalkozik. Itt az államok nemzetközi jogi felelőssége jelenik meg, nem pedig az állam vezetőjének személyes büntetőjogi felelőssége. Ennek a testületnek a fennhatóságát pedig Izrael elismeri, szemben a másik hágai törvényszékkel, a Nemzetközi Büntetőbírósággal, amelynek fennhatóságát nem ismeri el a zsidó állam. A Nemzetközi Büntetőbíróság viszont konkrét személyek büntetőjogi tevékenységével foglalkozik, például olyanokéval, akiket – mondjuk – népirtással vádoltak.
Ez a testület ítélte életfogytiglani börtönre Ratko Mladicsot, aki 1995 nyarán kiadta a parancsot a boszniai Srebrenicában, ahol szerb csapatai mintegy nyolcezer muzulmán férfit és fiút végeztek ki. Ezt a bíróság háborús bűntettnek nyilvánította, és a több mint egy évtizedig bujkáló Mladicsot 2011 után Hágában ez alapján ítélte el. De ugyanez a testület szabott ki ugyancsak életfogytiglant Radovan Karadzsicsra.
Mladicshoz hasonlóan Karadzsics is 13 évig bujkált, mielőtt elfogták és Hágába vitték. 1992 és 1995 között ő volt a boszniai Szerb Köztársaság elnöke. Tudott a srebrenicai mészárlásról, és emellett azzal is gyanúsították, hogy elnöksége alatt a bosnyákok elleni etnikai tisztogatásokat rendelt el. Végül 2019-ben – háborús bűnök miatt – ő is életfogytiglani börtönt kapott.
A hágai Nemzetközi Bíróságon most kezdődő perről kérdezte az Index Lattmann Tamás nemzetközi jogászt, aki azzal kezdte, hogy először mit is vizsgál a bíróság. Első körben azt nézik meg, hogy a bíróságnak van-e egyáltalán lehetősége lefolytatni az eljárást. Ebben az esetben azonban nem lesz nehéz dolguk a bíráknak, mert mindkét állam aláírta az 1948-as egyezményt.
Dél-Afrika – ugyanúgy, mint nagyon sok állam – elfogadta és aláírta az ENSZ 1948-as, népirtás elleni egyezményét, tehát van jogalapja erre hivatkozva indítani egy ilyen eljárást. Tulajdonképpen minden állam, amely részese ennek a genocídiumegyezménynek, nyugodtan benyújthatott volna egy ilyen keresetet, de valamiért ezt éppen Dél-Afrika tette meg – mondta a nemzetközi jogász.
Ebből továbblépve tehát a Dél-afrikai Köztársaság arra hivatkozik, hogy Izrael ennek az egyezménynek a 9. cikkelyét sértette meg, ezért a dél-afrikaiaknak joguk van közvetlenül a bírósághoz fordulniuk. Tehát az első pontot viszonylag gyorsan lezárhatják majd – hangsúlyozta Lattmann Tamás.
A második körben a testület már azt vizsgálja, hogy valóban történt-e jogsértés. Dél-Afrika ebben az esetben azt állítja, hogy Izrael mint állam nem tett eleget az egyezményben vállalt kötelezettségeinek, amelyek közé tartozik, hogy megpróbálja megakadályozni a népirtást, vagy előzetes lépéseket tesz ennek elkerülésére.
A nemzetközi jogász szerint azt lehet mondani, hogy
Izrael felelős nagyon sok esetben civilek haláláért, vagy bizonyos esetekben alaposabban kellett volna eljárnia, de azt kijelenteni, hogy Izraelben meglenne a népirtási szándék, ez valótlan, ilyen nincs! Dél-Afrika meg megpróbálja ezt bizonyítani.
Lattmann Tamás szerint más sebből is vérzik a dél-afrikai kereset, amely a népirtást október 7-e utáni dátummal jelöli. Tudjuk, hogy abban az időszakban nyílt háború tört ki az adott területen, tehát nem valószínű, hogy csak izraeli oldalon kellene bizonyítani a népirtási szándékot.
Ugyanezen a bíróságon zajlott egyébként a bős–nagymarosi per is. 1977-ben kötött nemzetközi szerződést az akkori Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Népköztársaság, hogy építenek egy gátat a Dunán. Azonban időközben Magyarország meggondolta magát, majd ebből egy erőteljes vita alakult ki, amelyben először Csehszlovákia, majd a kettéválás után Szlovákia is azt mondta, Budapest megsértette a nemzetközi szerződést.
1991-ben per indult, amelyben a bíróságnak abban kellett döntenie, hogy ki sértette meg a nemzetközi szerződést, illetve ki sértette meg többször. Ítéletet végül 1997-ben hirdettek, ez kimondta, hogy Magyarország jogtalanul szüntette meg az 1977-es vízlépcsőszerződést, Szlovákia pedig jogtalanul helyezte üzembe a bősi erőművet. Azonban az akta nincs lezárva, még mindig nyitva van Hágában, mert a két állam a mai napig nem tudott megállapodni, hogy miként fogják teljesíteni az ítéletben foglaltakat, mert egyik fél sem volt teljeskörűen elégedett a döntéssel.
(Borítókép: A Nemzetközi Bíróság épülete Hágában 2022. március 7-én. Fotó: Michel Porro / Getty Images Hungary)