Ma 125 éve született a XX. század talán leghírhedtebb bűnözője, az olasz származású Al Capone, akinek a kezéhez ugyan számtalan áldozat vére tapadt, mégsem gyilkosságokért, hanem adócsalásért tudták csak rács mögé zárni.
Alphonse Gabriel Capone 1899. január 17-én született New Yorkban. Szülei nem sokkal korábban, 1894-ben emigráltak Nápolyból Amerikába. Apja, Gabriele Caponi a nevét Caponéra cserélte, mert az amerikaiak rendre így ejtették. A kilencgyermekes, katolikus család Brooklyn nyomornegyedében élt, ahol a fiatal Alphonse ki nem állhatta, hogy a helyiek folyton digónak nevezik, és nyíltan lenézik az olaszokat.
Már korán kitűnt erőszakosságával társai közül. Tizenkét évesen megverte egyik tanárát, mire az igazgató őt tángálta el, ami miatt aztán otthagyta az iskolát, és munkába állt. Volt bolti eladó, de dolgozott tekepályán, lőszergyárban és könyvkötőnél is. Ám sehol sem maradt hosszú ideig, mert főnökei nem tolerálták durva, kezelhetetlen viselkedését.
Nem volt még húszéves, amikor egy brooklyni bordélyházban, ahol csaposként és kidobóként kamatoztatta adottságait, egy lány miatt kitört verekedésben késsel hosszan megvágták arcának bal felét. Ekkor kapta a „Sebhelyes” gúnynevet, amit legalább úgy rühellt, mint gyerekkorában a folytonos digózást.
Nemcsak arculatot váltott, hanem nevet is: Alphonse helyett egyszerűen csak Al lett. Al Capone.
Az egyébként hallatlanul hiú férfiú sebhelyének keletkezésére is ütős magyarázatot ötlött ki: évek múlva egy riporternek azt nyilatkozta, hogy a vágást a hadseregben szerezte. Apró bökkenő, hogy sohasem volt katona, igaz, 1917-ben behívót kapott, csakhogy agresszív magatartása miatt hamar el is bocsátották.
Az 1920-as évek közepére körmönfont, kegyetlen és legfőképp hírhedt gonosztevővé vált, aki hatalmas pénz felett diszponált, és leghatalmasabb amerikai maffiafőnökként markában tartotta egész Chicagót.
Időközben feleségül vett egy két évvel idősebb ír lányt, aki megszülte első fiát, Albert Francis Caponét, aki a „Sonny” becenevet kapta. (Nem véletlen egybeesés: Mario Puzo A keresztapa című regényében és a belőle készült filmben is Sonnynak hívják a legidősebb Corleone fivért.)
Ahogy A keresztapában Vito Corleone, úgy Al Capone is olyan emberekkel vette körül magát, akikben megbízott. Mindent megadott „családja” tagjainak, egészen addig, amíg hűségesek maradtak hozzá, és nem verték át.
Igyekezett szövetkezni a rivális bandákkal, amelyek hittek ígéretében, hogy vezetése alatt majd ők is megszedhetik magukat.
Ellenfelei többször is megpróbálták kiiktatni, de nem jártak sikerrel. Sőt, Capone emberei ölték meg a rivális banda két vezetőjét, Vincent Druccit és Earl „Hymie” Weisst is. A leszámolások csúcspontja az 1929. február 14-én lezajlott úgynevezett Valentin-napi mészárlás volt.
Bandájának egyik tagjával, a bokszolóként is ismert Jack McGurnnel tervelte ki a leszámolást. Az akcióba bevonták McGurn egyik emberét, Danny Stantont, aki – azt színlelve, hogy elege lett főnökéből – fülest adott Moran egyik bérgyilkosának Al Capone egyik, Saint Louisba tartó italszállítmányáról. És miután rajtaütöttek a rakományon – megbizonyosodva ezzel arról, hogy az „áruló” igazat beszélt –, már Moran is érdeklődni kezdett Stanton iránt, aki nem sokkal később egy hatalmas rajtaütés lehetőségével állt elő. Moran pedig besétált a csapdába.
A megbeszéltek szerint február 14-én reggel Moran emberei a megadott raktárhoz mentek, hogy megkaparintsák a csempészett alkohollal megpakolt teherautó rakományát.
Ekkor azonban két egyenruhás rendőr lépett be a helyiségbe, akik lefegyverezték a bűnözőket. Nem sokkal később két köpenyes férfi is megjelent, akik géppisztolyaikkal megölték Moran embereit. A két civilnek öltözött ezután otthagyta a fegyvereket, a két egyenruhás pedig – saját fegyvereiket rájuk szegezve – kivezette őket az épületből… A szemtanúk csak annyit láttak, hogy a rendőrök elvezetnek két gyanús alakot a helyszínről, és fogalmuk sem volt arról, hogy mindannyian Al Capone emberei voltak.
Miután a legendás maffiafőnököt erőszakos tetteiért, gyilkosságokért sohasem tudták elítélni, az adóhivatal egyik főnöke azzal az ötlettel állt elő, hogy mivel Al Capone több éven át nem nyújtott be adóbevallást, a Legfelsőbb Bíróság 1927-es határozata alapján ítéljék el, amely fenntartotta a jogot a kormány számára, hogy adót szedjen az illegális bevételek után is.
Végül 22 rendbeli adócsalás vádja miatt ítélték el, mondván, 1924 és 1929 között nem fizetett adót, miközben életmódjából ítélve jelentős jövedelemre tett szert. A hatóságok először majdnem belementek a vádalkuba, ugyanis ügyvédjei felajánlották, hogy védencük enyhe büntetés fejében elismeri bűnösségét.
Bár joggal tartottak attól, hogy a tanúkat megvesztegetik, megfélemlítik, elfogadták az ajánlatot, csakhogy a hatalmas közfelháborodás miatt az egyezség mégsem lépett érvénybe.
Summa summarum: 11 évi szabadságvesztésre, valamint 80 ezer dollár pénzbüntetésre ítélték. Két évet ült Atlantában, ahonnan az újonnan felépült Alcatraz börtönbe vitték át. Egészségi állapotára tekintettel a bíróság 1939-ben szabadlábra helyezte, hogy hátralévő éveit floridai birtokán töltse családjával. Hosszú betegeskedés után, 1947. január 25-én halt meg.
(Borítókép: San Francisco Chronicle / Hearst Newspapers)