A hét elején Irán váratlanul aktivizálta, sőt erőteljesen láthatóvá tette katonai tevékenységét. Először hétfőn éjszaka az észak-iraki kurd régió székhelyén, Erbílben lévő izraeli „kémközpontokat″ lőtte rakétákkal, amelyek az amerikai konzulátus közelében csapódtak be. Majd utána az Iszlám Állam állásairól beszélt, amikor Szíriában Aleppó városa közelében támadott célpontokat. Mindezt nem egészen egy napon belül.
Ami viszont a legmeglepőbb volt, hogy néhány órával később érkezett a hír, Irán drón- és rakétacsapásokat mért a szomszédos Pakisztánban a Dzsais al-Adl (Az igazság hadserege) dzsihadista szervezet két fontos bázisára – jelentette a keményvonalas állami Tasnim iráni hírügynökség a Telegramon.
Az Irán és az Egyesült Államok által is terrorszervezetnek tekintett, szunnita militánsokból álló Dzsais al-Adl korábban több délkelet-iráni merénylet elkövetőjeként is jelentkezett. A szélsőséges csoport az iráni Szisztán-Beludzsisztán tartomány függetlenségéért küzd. Azon a területen az emberek többsége az iszlám szunnita ágát követi, miközben Irán a síita iszlám központja.
A pakisztáni külügyi tárca közleményt tett közzé, amelyben megerősítette a támadás tényét. Az iszlámábádi vezetés a pakisztáni légtér indokolatlan megsértésének nevezte a támadást, amelynek két gyermek esett áldozatul, és három ember megsebesült.
Pakisztán szuverenitásának megsértése teljességgel elfogadhatatlan, és súlyos következményekhez vezethet
– írták a közleményben, majd hozzátették, a dolog azért sem érthető, mert létezik és működik több kommunikációs vonal, kapcsolat az iráni és a pakisztáni vezetés között. Mindenesetre visszarendelték Pakisztán iráni nagykövetét, míg az éppen Teheránban tartózkodó iráni nagykövet egyelőre nem tér vissza állomáshelyére, Pakisztánba.
Csütörtök hajnalban aztán a pakisztáni légierő iráni területen működő ellenséges lázadócsoport bázisát támadta. A pakisztáni külügyminisztérium közleménye szerint akciójuk „rendkívül összehangolt és célzott, precíziós katonai csapások sorozata volt”. A közleményben hangsúlyozták, hogy a támadást egy tervezett nagyszabású terrorista akcióról szerzett értesülést követően hajtották végre „Pakisztán biztonságának megvédése érdekében”.
Azt azért érdemes tisztázni, hogy az irániak olyan beludzs fegyveres szervezetet, a Dzsais al-Adlt (Az igazság hadserege) támadták, amely Pakisztánon felül jelent – Teherán szerint – fenyegetést Iránra, és azon belül Szisztán-Beludzsisztán tartományára. A pakisztániak viszont egy másik beludzs csoport bázisát vették célba, amely Pakisztán Beludzsisztán tartományának az elszakadásáért küzd már hosszú évek óta. Ők a BLF, vagyis a Beludzs Felszabadítási Front.
Meglepő egyébként a kétoldalú kapcsolatok szempontjából, amit az irániak elsőként tettek. Még a rakétatámadás előtt órákkal a davosi Világgazdasági Fórumon egyeztetett a pakisztáni ügyvezető kormányfő az iráni külügyminiszterrel. A hét elején pedig a pakisztáni külügyminiszter találkozott Irán afganisztáni ügyekért felelős különleges megbízottjával, hogy a régiós biztonságról egyeztessenek.
Ahogy a térképen is látszik, Beludzsisztán Pakisztán nyugati részén terül el, határos Iránnal, Afganisztánnal, és központja Kvetta. A Magyarországnál másfélszer nagyobb régióban 12 millió ember él, 52 százalékuk szunnita beludzs. Azonban mint általában egy-egy kisebbség esetében, itt sem jelentik a határok, hogy azokon túl nem élnének beludzsok. Jelentős számban vannak Afganisztán déli és Irán keleti részén, tartományuk neve: Szisztán-Beludzsisztán.
A beludzsok tehát az iszlám szunnita ágához tartoznak, viszont egy jelentős részük a síita fellegvárnak számító Iránban él. A Khomeini ajatollah által vezett 1979-es iráni forradalom győzelme óta küzdenek a teokratikus állam vezetésével, amely szinte minden jogot megvont tőlük. Például Beludzsisztánban nincs egyetlen egy beludzs származású magasabb rangú hivatalnok, az erőszakszervezet tagjai közé nem kerülhetnek be, és még az oktatás terén is korlátozzák mozgásterüket.
A pakisztáni oldalon szerveződött meg egyik radikális csoportjuk, a Dzsais al-Adl (Az igazság hadserege), amely folyamatosan borsot tör a pakisztáni és az iráni vezetés orra alá, és egyértelművé teszi önállósodási törekvéseit Iránban. A beludzsok másik, Pakisztánban élő része már régóta követeli az elszakadást Pakisztántól, amiről az iszlámábádi vezetés hallani sem akar, elsősorban a Beludzsisztán területén található, nyersanyagban gazdag területek miatt.
A Dzsais al-Adl fegyveresei időről időre átcsapnak Pakisztánból iráni területre. Tevékenységüket elég nehéz ellenőrizni a közös, mintegy 900 kilométeres határszakaszon – írja a CNN.
Ezek után a teheráni vezetés felszólította Pakisztánt, hogy most már tényleg próbáljon meg valamit kezdeni a Dzsais al-Adl embereivel, akik iráni területen egyértelműen lázítják az ott élő beludzsokat a teheráni központi vezetés ellen, különösen az iráni tartományi székhelyen, Zahedánban.
A Tabadlab nevű pakisztáni politikai elemzőműhely egyik kutatója, Mosarraf Zaidi azt nyilatkozta az al-Dzsazírának, hogy a legrosszabbkor érkeztek az iráni rakéták, éppen akkor, amikor pengeélen táncol annak lehetősége, hogy Izrael gázai hadművelete nyomán kiszélesedik a konfliktus a régióban. Pakisztán egyelőre a helyén kezelte a támadásra adható választ.
A nagyobb veszélyt az jelentheti, ha Pakisztán komolyan veszi, és tényleg beleáll a konfliktusba, amelynek Iszlámábád nem az első számú résztvevője
– tette hozzá az elemző.
A washingtoni székhelyű New Lines Institute for Strategy and Policy szakértője megjegyezte, hogy ha Pakisztán saját katonai erejével keményen visszavág, akkor azzal azt kockáztatja, hogy egy elhúzódó konfliktusba csöppen. Ugyanakkor ne felejtsük el, hogy már most is komolyan leköti Pakisztán erejét a keleti határon India, a nyugati végeken pedig Afganisztán, tehát egyáltalán nem biztos, hogy Iszlámábád most készen áll, hogy egy harmadik frontot nyisson, jelesül Iránnal.
Egy másik vélemény pedig azt feszegeti, hogy Irán ezzel a támadással felbátoríthatja Pakisztánt, és további hasonló katonai lépésekre ösztönözheti határain kívüli. Másfelől pedig éppen ez az iráni taktika vezethet oda, hogy végül Pakisztán átgondolja a lehetőségeit, és úgy dönt, még szorosabbra fűzi viszonyát Irán térségbeli ellenfeleivel, így az USA-val, Szaúd-Arábiával és Törökországgal.
(Borítókép: Katonai parádé Pakisztánban. Fotó: Amjad Khan/Anadolu Agency/Getty Images)