Az elmúlt ötven év legnagyobb sztrájkját tartották az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban, miután az állami szférban dolgozók megunták, hogy az infláció és a megélhetési válság ellenére már két éve nem emelték meg a fizetésüket. Ennek oka, hogy az országnak nemhogy kormánya, de még működő parlamentje sincs.
Csütörtökön több mint százezer állami szektorban foglalkoztatott dolgozó szüntette be a munkát Észak-Írországban, hogy így tüntessenek az ellen, hogy fizetésüket már két éve nem emelték, az infláció miatt pedig lényegében még csökkent is a bérük.
Az Egyesült Királysághoz tartozó ország fővárosán, Belfaston kívül a második legnépesebb északír városban, (London)derryben is megmozdulásokat tartottak a délben kezdődő sztrájk idején, de a szintén népes Omaghban, Magherafeltben és Enniskillen is beszüntették a munkát a 16 szakszervezet által szervezett eseményen.
Így országszerte tanárok, orvosok, ápolók és szociális munkások lepték el az utcákat, de ugyanúgy leállt az állam által finanszírozott tömegközlekedés és az útkotrás is.
A demonstrálók legfőbb követelése a fizetésemelés kiharcolása, ugyanis a béreket már két éve nem emelték meg, miközben a koronavírus-járvány következtében felborult ellátási láncok, illetve az ukrajnai háború miatt a szigetországban nőtt az infláció.
Ráadásul az Egyesült Királyság többi részéhez hasonlóan Észak-Írországban is megnőttek a lakhatási költségek a jegybanki alapkamat megemelésével összefüggésben.
Ugyanakkor a sztrájknak politikai éle is volt, mivel mindezekért a brit kormány és a már 2022 februárja óta nem működő északír politika a felelős.
A Rishi Sunak vezette kormány ugyan bejelentette az orvosok és az ápolók kapcsán, hogy a kormány megemeli a fizetésüket, amint Észak-Írországban feláll a törvényhozás, azonban erre a 2022. május 5-i választás óta nem került sor.
Mint korábban bemutattuk, a majdnem két évvel ezelőtti választáson a második helyezést elérő jobboldali-unionista Demokratikus Unionista Párt (DUP) nem hajlandó kormányra lépni a baloldali ír nacionalista Sinn Féinnel.
Holott az 1998-as nagypénteki egyezmény szerint a két északír tradíció, a magukat írnek valló, katolikus ír nacionalisták és a magukat britnek valló, protestáns unionisták két legtöbb mandátumot szerző pártjának közösen kell kormányozniuk.
A DUP a távolmaradását azzal magyarázza, hogy az unionista északírek életét megnehezíti a kedvezőtlen brexit-megállapodás, és amíg annak egyik sarokpontját, a Nagy-Britannia (ez Anglia, Skócia és Wales közös neve) és Észak-Írország közötti gazdasági határt, az ún. északír protokollt el nem törlik, addig ezen nem fog változtatni.
Ugyanakkor a DUP a tüntetőleges obstrukciójával nemcsak a kormány, hanem a törvényhozás megalakulását is ellehetetleníti.
A 2022. májusi választás óta ugyanis nemhogy kormánya, még törvényhozása sincs Észak-Írországnak. Az északír parlament, a Stormont ugyanis csak abban az esetben kezdhetne neki a munkának, ha első napirendi pontként megszavaznák a házelnököt, majd annak helyetteseit – de a DUP erre sem hajlandó.
A nagypénteki egyezmény ugyanis kimondja, hogy a Stormontban csak abban az esetben fogadnak el egy törvényt, ha nemcsak a parlament egészében, hanem a két tradícióban is egyaránt többségben van. Azonban
mivel az unionista pártok által szerzett 35 mandátumból 25-öt a DUP birtokol, így a DUP egymaga képes foglyul ejteni az északír politikát, és gátolni annak működését.
Annak ellenére, hogy az unionisták nyomására Rishi Sunak brit miniszterelnök az Európai Bizottsággal újratárgyalta az unionisták által kifogásolt EU–UK kereskedelmi megállapodást, a DUP továbbra sem hajlandó felhagyni az obstrukcióval.
A mostani tiltakozás előtt a brit kormány azzal próbálta visszacsábítani az északír kormányba a DUP-t, hogy Észak-Írország pluszpénzeket kapna fizetésemelésre a központi költségvetésből, azonban a pártelnök Jeffrey Donaldson azt továbbra is elutasítja.
Ennek oka pedig az, hogy a DUP mindenképp új választásokat szeretne kiharcolni.
Ugyan a demográfiai trendek miatt valószínűtlen, hogy le tudnák győzni a Sinn Féint – a 2022 májusi választás volt az első Észak-Írország történetében, hogy a legtöbb szavazatot egy katolikus párt szerezte.
Ugyanakkor ha Donaldsonék visszalépnének a kormányba, akkor nagyon sok szavazójuk egyszerűen átpártolna a hozzájuk képest jóval radikálisabb unionista párthoz, a Jim Allister vezette Tradicionális Unionista Hanghoz (TUV), ami nemcsak az északír protokollt utasítja el, hanem az országra a 20. század vérzivataros idején békét hozó 1998-as nagypénteki egyezményt is.
Legfőképp pedig a két nagy tradíció között előírt kötelező koalíciót.
Ezt pedig egyértelműen szeretné elkerülni a DUP, főleg, hogy a demográfiai trendek szerint a jövőben már nem csak egyszerű, hanem abszolút többségben lesznek a katolikusok, azaz a párt szavazótábora szűkülni fog.
Észak-Írország jelenlegi kilátástalan politikai helyzetéről korábban ebben a cikkünkben írtunk bővebben.