A nyelv és a hagyományok nemzeti identitásban betöltött jelentőségét vizsgálta 21 országban a Pew Research Center legújabb kutatása, amely a születési ország, valamint a vallás szerepét is érintette. Előbbi két komponenst kritikusan fontosnak ítélték meg a válaszadók, míg a továbbiakat már vegyesebben.
A Pew Research Center tanulmánya szerint a politikai beállítottságnak is nagy szerepe van az identitásképző elemek megítélésében. Bár a nyelvtudás kérdésében még nagyjából konszenzus van, azonban a tradíciókat már vegyesebben ítélik meg az egyes országokban.
A szerzők a négy szempont alapján egy indexet is összeállítottak, amely azt mutatja, hogy mennyire szigorúak a feltételek az egyes országokban ahhoz, hogy valakit teljes értékű honfitársként kezeljenek. Ez alapján Indonéziában a legnehezebb az integráció, míg Svédországban várják el a legkevesebbet.
A 21 ország válaszadói körében a középérték 91 százalékban volt igenleges arra vonatkozóan, hogy fontosnak ítélik-e meg az országban domináns nyelv ismeretét. Ehhez képest is fölfelé lóg ki Indonézia, Hollandia, valamint Magyarország (egyaránt 96 százalék), lefelé pedig Japán, Izrael (80-80 százalék) és az Egyesült Államok (78 százalék).
A tradíciók és szokások tekintetében már csak 81 százalék volt a medián, és a válaszadók is sokkal megosztottabbak voltak. Itt is Indonézia áll az első helyen (95 százalék), míg
a vizsgált európai országok között Magyarországon és Lengyelországban találták kritikusan fontosnak ezt az aspektust (egyaránt 91 százalék).
A másik véglet Németország (63 százalék) és Svédország (61 százalék), valamint Izrael (58 százalék), emellett pedig az Egyesült Államokban is csak kevéssel haladta meg ez az érték a 70 százalékot. Bár a kutatás szoros összefüggést csak a születési hely megítélése és a bevándorlás között fedezett föl, ugyanakkor hasonló párhuzam a tradíciók tekintetében is föllelhető a nyugat-európai, valamint a bevándorló-hátterű történelemmel rendelkező amerikai és izraeli eredményeket látva.
A jobboldali és baloldali beállítottságúakat is jobban megosztja ez a kérdéskör. Míg a nyelvtudás tekintetében jellemzően 15 százalékpont alatti volt a differencia, addig a tradícióknál már ezt jóval meghaladó, 50 százalékpontos különbséggel Izrael a leginkább megosztott ebben a kérdésben, ezzel ellentétben viszont Lengyelországban nagyjából konszenzus van: itt a jobboldaliak 96, a baloldaliak 86 százaléka gondolja fontosnak ezt az aspektust.
Arra kérdésre, hogy a születési hely mennyire fontos a nemzeti identitás szempontjából, a medián mindössze 58 százalék volt az igenleges válaszok tekintetében. Érdekesség, hogy
az első két aspektusban megengedőbb dél-amerikai és afrikai válaszadók ebben már sokkal szigorúbbak voltak, mint akár a nyelvtudást előtérbe helyező európaiak.
A vizsgált európai országokban Lengyelország lóg ki fölfelé a sorból 84 százalékkal, utána következik hazánk 66 százalékkal. A másik véglet ebben a tekintetben is Németország (30 százalék), valamint Svédország (19 százalék).
Érdekesség azonban, hogy a születési ország a legutóbbi teljes körű, 2016-os kutatáshoz képest már sokkal kevésbé játszik jelentős szerepet. Egyedül Lengyelországban gondolják többen úgy, hogy ez az aspektus fontos, azonban ehhez képest
Magyarországon volt az egyik legnagyobb, 15 százalékpontos visszaesés azon válaszokban, amelyek szerint az identitás szempontjából fontos, hogy valaki hazánkban született.
Bár a jelenség globális, mégis érdemes lehet a kérdésben tovább vizsgálódni, főleg annak fényében, hogy a magyar kormányzat bevándorlásellenes politikát folytat. Lehetséges összetevője lehet ennek a határon túli magyarok esete, de akár az is, hogy sportsikereinket egyre nagyobb mértékben érik el honosított sportolók, ezek a teljesítmények pedig nagy médiafigyelmet kapnak.
A vallást a többség viszont már nem kezeli a nemzeti identitás alapfeltételeként. Elsősorban az afrikai országokban fontos aspektus ez, valamint Indonéziában (86 százalék), illetve Izraelben (71 százalék). Érdekesség, hogy
Izraelben a vallás sokkal nagyobb szerepet játszik mindebben, mint például a tradíciók.
Európában a görögöknél bír kiemelt fontossággal a vallás (61 százalék), valamint a lengyeleknél (57 százalék). Őket követik a kontinensen az olaszok (43 százalék), valamint a magyarok (41 százalék). Érdekesség, hogy bár a tradíciók vagy a nyelvtudás sokkal fontosabb volt a franciáknak, mint a németeknek, addig a vallásnál a németek az európai középmezőnyben vannak (27 százalék), a franciák (17 százalék) pedig csak a svédeket (10 százalék) előzik meg.
A vallás fontossága az a témakör, ami a legjobban megosztotta az embereket. A vallásosok és nem vallásosok közötti különbség Görögországban volt a legnagyobb (58 százalékpont), míg hazánkban nagyjából konszenzus van a témában, a különbség ugyanis 26 százalékpont, ami a hatodik legalacsonyabb érték.
Ez egyébként nagyon hasonló Izraelhez, a különbség azonban abban rejlik, hogy az izraeli vallásosok 76 százaléka szerint fontos a vallás a nemzeti identitásban, és a nem vallásosok 51 százaléka is ugyanígy gondolja. Magyarországon ehhez képest előbbi érték 46 százalék, utóbbi 20 százalék, ami viszont azt is jelenti, hogy
a nem hívők között a magyarok mondják azt legnagyobb arányban Európában, hogy a vallás fontos része a nemzeti identitásnak.
A kutatás egy indexet is összeállított ezek alapján, ami azt mutatja, hogy mennyire szigorúak a nemzeti identitás határai, amiből az integrálódás nehézségére is lehet következtetni. A skála egytől négyig terjed. A legmagasabb érték Indonéziához köthető (3,72), amelyet az afrikai és latin-amerikai országok követnek.
Európában Lengyelország kapta a legtöbb pontot (3,22), majd ezt követi a kontinensen holtversenyben Görögország és Magyarország (egyaránt 3,11). A lista másik végén Svédország található 2,37 ponttal, őket követi Ausztrália (2,54), Kanada (2,6), Németország (2,61) és az Egyesült Királyság (2,64).