Izrael elsöprő erővel válaszolt a Hamász 2023. október 7-i szörnyű támadására. A véres terrorista támadás után Yoav Gallant izraeli védelmi miniszter megfogadta, hogy „eltörli a Hamászt a föld színéről”. Az izraeli hadsereg több mint 350 ezer tartalékost hívott be, és támadásokat indított a Gázai övezet ellen azzal a céllal, hogy felszámolja a Hamász politikai és katonai szárnyát. Azóta az izraeli erők palesztinok ezreit ölték meg, köztük sok nőt és gyermeket.

Az, hogy Izrael erőszakkal válaszolt a Hamász erőszakjára, távolról sem meglepő, tekintve az izraeli hadsereg összehasonlíthatatlan hagyományos katonai fölényét a Hamásszal szemben. Izrael már régóta komoly erővel válaszol a palesztin terrorizmusra. Az izraeli hadsereg erősebb, nagyobb és jobban felszerelt, mint a Hamász és más palesztin terrorista csoportok, és az izraeli tervezők tudják, hogy ellenségeik nem tudnak szemtől-szembe menni az Izraeli Védelmi Erőkkel (IDF).

Izrael katonai előnyei azonban egyre zsugorodnak. A Hamászt nehéznek, ha nem lehetetlennek bizonyult katonai erővel legyőzni. A technológia csökkentette az államok és a terroristák közötti szakadékot, lehetővé téve a nem állami csoportok számára, hogy olyan módon viselkedjenek, amely utánozza az országok műveleteit; a Hamász ugyanúgy képes kifinomult támadásokat indítani és propagandát terjeszteni, mint Izrael. A régi taktikák is, mint például a Gáza alatti alagutak hálójának kiépítése, segítettek a Hamásznak egy erősebb ellenféllel szemben.

A Hamász pedig mintegy 240 túsz elfogásával jutott előnyhöz. Az államok mindig is küzdöttek a terrorista csoportok legyőzéséért, de az Izrael és a Hamász közötti háború megmutatja, hogy miért lett ez még nehezebb – írja a Foreign Affairs hasábjain Audrey Kurth Cronin, a Carnegie Mellon Stratégiai és Technológiai Intézet igazgatója.

Izrael számára ennek az aszimmetriának talán az a legkellemetlenebb következménye, hogy fegyveres erői egyenesen a Hamász kezére játszottak azzal, hogy óriási erővel csapást mértek Gázára. A Hamász azzal a céllal alakult, hogy eltörölje Izraelt a föld színéről, de a csoport erre nem képes, ezért a terrorizmust használja, hogy figyelmet és szövetségeseket szerezzen. Az október 7-i vérontás célja az volt, hogy az izraeli hadsereget túlzott reakcióra késztesse, ami aláássa az Izrael iránti nemzetközi szimpátiát, felkelést szítana Ciszjordániában és Jeruzsálemben, és támogatást szerezne a Hamásznak, különösen Irán és a libanoni Hezbollah militáns csoport körében.

A Hamász mind az izraeliek, mind a palesztin civilek halálát felhasználta politikai programjának előmozdítására. Sok tekintetben a csoport sikerrel járt. Ezért Izrael számára a legjobb módja a Hamász legyőzésének az, ha visszaszerzi az erkölcsi fölényt azáltal, hogy mérsékli az erő alkalmazását, és nagyobb védelmet nyújt a palesztin civileknek – írja a szerző. Az izraeli vezetőknek nehéz lesz visszafogottságot tanúsítaniuk, mert választóik dühösek. De Izrael csak így tudja elvágni a Hamász azon képességét, hogy támogatást szerezzen és további erőszakra uszítson.

Kreatív pusztítás

Az államok már nem rendelkeznek monopóliummal a hatalom kivetítéséhez és a narratívák népszerűsítéséhez szükséges erőforrásokhoz. A technológia fejlődése aránytalanul nagy hasznára vált a terrorista csoportoknak. Valójában a modern terrorizmus a dinamit 1867-es feltalálásához köthető. A korábbi puskaporos lövedékek – például a XVII. századi gránátok vagy az Orsini-bombák, az anarchisták által a XIX. században használt tüskés robbanóanyagok – kényesek és nehezek voltak. A dinamit azonban könnyen elrejthető a ruházat alatt, és gyorsan meggyújtható, majd a célpontra dobható. Ennek eredménye a kisebb csoportok és egyének által végrehajtott terrorizmus lett, mint például Sándor orosz cár 1881-es meggyilkolása. 

A Kalasnyikov, más néven AK–47-es géppisztoly volt a következő nagy technológiai „áldás” a terroristák számára. A lőfegyverek már évszázadok óta léteztek, de drágák, nehezen karbantarthatók, és képzett szakemberek kezében hatékonyabbak voltak. A korai gépfegyvereket, köztük a Gatling- és Maxim-ágyúkat az európai gyarmatosító hatalmak használták, például amikor a brit katonák több száz zulu harcost öltek meg 1879-ben az Ulundi csatában a mai Dél-Afrika területén. Ugyanezeket a fegyvereket használták a magán biztonsági erők, szövetségi és állami csapatok, valamint a rendőrség a munkabeszüntetések leverésére; 1892-ben a Pennsylvania Nemzeti Gárda Gatling pisztolyokat használt a Carnegie Steel Company sztrájkjának letörésére.

Az 1947-ben a Szovjetunióban megalkotott AK–47-es a nem állami szereplők javára változtatta meg az egyenletet. Könnyű volt szállítani és használni, súlya körülbelül tíz kiló volt. Ma úgy tartják, hogy ez a történelem legszélesebb körben használt lőfegyvere, és világszerte a terroristák szimbólumává vált. Az al-Kaida vezetője, Oszama bin Laden gyakran egy későbbi Kalasnyikov-modellt tartott maga mögé támasztva videóbeszédeiben. A Hezbollah zászlaján az AK–47-eshez hasonló fegyver látható. A statisztikák sokatmondóak: 1775 és 1945 között a felkelők az állami hadseregek ellen az esetek körülbelül 25 százalékában győztek. Ez az arány 1945 óta 40 százalék körülire ugrott. A változás nagy része az AK–47-es bevezetésének és globális elterjedésének tulajdonítható.

Október 7-én a Hamász fegyveresei a jelek szerint régi kínai és szovjet AK–47-esekkel rohamozták meg az izraeli katonai támaszpontokat, civileket öltek meg és túszokat ejtettek. De használtak néhány viszonylag új taktikát és technológiát is. A csoport több ezer rakéta kilövésével kezdte a támadást, hogy túlterheljék Izrael Vaskupola rakétavédelmi rendszerét. A Hamász és a palesztin Iszlám Dzsihád, egy másik gázai székhelyű terrorista csoport, rakétákat csempészett be Iránból, és néhány robbanóanyagot és rakétát maga is képes kereskedelmi alkatrészekből előállítani. A Hamász által 2005 körül épített korábbi Kasszám rakéták hatótávolsága körülbelül 15 kilométer volt. Az október 7-én használt rakéták 150 mérföldet képesek megtenni. Az ukránokhoz hasonlóan, akik sikeresen használtak kereskedelmi drónokat tankok és csapatok támadására, a Hamász is innovatív volt a saját fegyverrendszereik megépítésében.

Az izraeli légvédelem kiiktatása érdekében a Hamász több tucat Zouari öngyilkos drónt indított, olyan rögzített szárnyú fegyvereket, amelyeket a Hamász a Gázában rendelkezésre álló anyagokból készített. A Hamász kis, kereskedelmi forgalomban kapható drónokat is használt, hogy gránátokat dobjon le izraeli megfigyelőtornyokra és távirányítású gépfegyverekre. Az ilyen drónokat az interneten lehet megvásárolni, és lassan és a talajhoz közel repülve el tudják kerülni az izraeli radarrendszereket. A Hamász támadása azért volt sikeres, mert olcsó, hozzáférhető fegyverekkel árasztotta el az izraeli védelmet.

Információs technológia

Az információs technológia forradalma a terroristáknak is kedvez, lehetővé téve számukra, hogy felnagyítsák erőszakos cselekedeteik hatását. A műholdas televízió elterjedése elősegítette a globális terrorizmus fellendülését az 1970-es években: a Globális Terrorizmus Adatbázis szerint az elmúlt 50 évben a legtöbb terrortámadást Észak-Amerika és Nyugat-Európa régióiban 1979-ben jegyezték fel. A műholdas televízió lehetővé tette a terroristák számára, hogy népszerűsítsék ügyüket, támogatást szerezve ezen a módon.

A Fekete Szeptember, a Palesztin Felszabadítási Szervezethez kapcsolódó terrorista csoport a műholdas televíziózás előnyeit használta ki, amikor az 1972-es müncheni nyári olimpián elrabolt és meggyilkolt 11 izraeli sportolót 800 millió tévénéző szeme előtt, ami nagyjából minden ötödik embert elért a Földön. A mészárlás növelte a palesztin nacionalizmus ismertségét, és hasonló támadásokat váltott ki, noha Izrael a müncheni gyilkosságok után megsemmisítette a Fekete Szeptembert.

A közösségi média hasonló hatást gyakorolt a terrorizmusra. A Hamász most már Izraelhez hasonlóan képes arra, hogy saját narratíváját sugározza a háborúról. A Hamász a Telegram üzenetküldő alkalmazást használja új tagok toborzására és dezinformáció terjesztésére. A Hamász még azután is képes volt dezinformációt terjeszteni az üzenetküldő alkalmazásokon és a közösségi médián keresztül szimpatizánsaik globális seregére támaszkodva, hogy Izrael kikapcsolta az áramot és leállította az internetet Gázában.

Az ilyen áramszünetek leginkább Izraelnek árthattak, mivel megnehezítették a megbízható médiaszervezetek számára a tények helyszíni ellenőrzését. Az Izrael és a Hamász közötti háborúról szóló online információk nagy részét komoly kihívás összegyűjteni és ellenőrizni. Sok megfigyelő akaratlanul is terjeszt valótlanságokat, beleértve a jó szándékú nem kormányzati szervezeteket, a médiát és a nyílt forráskódú hírszerző csoportokat, amelyek mindent megtesznek azért, hogy a háborúról készült videókat és fényképeket műholdképek, térképek, földrajzi helymeghatározó eszközök és fordított képkeresések segítségével összevessék. 

Október végén például a The New York Times elismerte, hogy a néhány nappal korábbi, egy gázai kórházban történt robbanásról szóló kezdeti tudósítása „túlságosan is támaszkodott a Hamász kormánytisztviselőinek állításaira”, miszerint „a pusztítást izraeli légicsapás okozta”. Az amerikai, a kanadai és a francia kormány később azt mondta, hogy a bizonyítékok arra utalnak, hogy a robbanást egy Gázából kilőtt, tévedésből célt tévesztett rakéta okozta.

(Borítókép: Izraeli katonák egy, a Hamász által október 7-én használt alagútnál a Gázai övezetben 2024. január 7-én. Fotó: Noam Galai / Getty Images Hungary)