A centrista-antiestabilishment Új Társadalmi Szerződés (NSC) váratlanul bejelentette, nem tárgyalnak tovább a szélsőjobboldali Szabadságpárttal (PVV) és vezetőjével, Geert Wildersszel a közös kormányzásról, amivel veszélybe sodorta a szélsőjobboldali párt kormányzati álmait: az NSC nélkül ugyanis nem lenne meg a parlamenti többsége az eddig tárgyaló pártoknak. Mi jöhet Hollandiában az első sikertelen tárgyalássorozat után?
Kedd délután közleményben jelentette be a centrista-antiestabilishment Új Társadalmi Szerződés (NSC), hogy hónapok óta tartó tárgyalássorozat után,
a Pieter Omtzigt vezette párt feláll a tárgyalóasztaltól, így az eddig is lassan haladó holland koalíciós tárgyalások megrekedtek.
A párt oldalára feltöltött közlemény szerint az NSC aggódik a holland állam költségvetése miatt, és mivel úgy látják, az elkövetkezendő években az nem javul, ezért nem akarnak hamis ígéreteket tenni a választóknak. Emiatt bejelentették, hogy ők befejezettnek tekintik a koalíciós tárgyalások első körét a választásokat megnyerő szélsőjobboldali, Geert Wilders vezette Szabadságpárttal (PVV), a neoliberális, egykoron Mark Rutte vezette Szabad Demokrata Néppárt (VVD) és az agrárius-populista Farmerek és Polgárok Mozgalma (BBB) között.
A közleményben hozzátették, mivel tudják, hogy a holland választók mit várnak el a választások után, ezért a párt továbbra is hajlandó lenne kívülről támogatni egykori tárgyalópartnereit, vagy egy más, ennél több pártot is magában foglaló kormányt.
Ennél több magyarázatot jelenleg nem adott a Pieter Omtzigt által vezetett párt, ráadásul mivel előzetesen nem is jelezte a másik három párt számára ezen tervét, ezért azok is magyarázatot követelnek. A közlemény nyilvánosságra hozatala után a tárgyalásokat vezető Ronald Plasterk szerda estére ismét tárgyalni hívta a pártokat – a PVV, a VVD és a BBB elfogadta a felkérést, de az NSC kijelentette, ők azon nem vesznek részt.
Annak ellenére, hogy az NSC bejelentése váratlanul érte a többi pártot, és hogy a tárgyalásokat a felek eddig konstruktívnak, illetve reménytelinek írták le,
már korábban is voltak jelei, hogy a párt inkább távol maradna egy Geert Wilders vezette kormánytól.
Az első, még puhatolózó tárgyalás után a pártelnök Omtzigt eleve úgy állt a riporterek elé, hogy a szemfülesek a jegyzeteiből lefotózhassák, hogy számára a PVV-vel és a BBB-vel való közös kormányzás csak abban az esetben elfogadható, ha annak az egykoron Rutte vezette VVD is a tagja, de máskor is nyilvánosan szólalkoztak egymásnak a tárgyalófelek – és nem csak Omtzigt és Wilders.
Az NSC ezenkívül már az elején kijelentette, hogy a párt a választások után legszívesebben egy kisebbségi, szakértői kormányt szeretne látni, vagy pedig egy nagyon széles, baltól a centrumon át egészen a szélsőjobbig átívelő koalíciót – ugyan ezt nem mondta ki, de vélhetően azért, hogy minél többen viseljék annak a terhét, hogy az eddig politikai karanténban lévő Wilderst teljesen kiszabadítanák.
Végül ezen ötletek helyett első körben a már fentebb is jelzett koalícióról kezdtek el tárgyalni a felek, azonban Omtzigtéknek nem tetszett, hogy juniorpartnerként kellene támogatniuk a szélsőjobboldali, a tavaly novemberi választásokat megelőzően kizárólag muszlimellenes kormányprogrammal kampányoló PVV-t, amivel ráadásul
a tárgyalások során több kérdésben, de leginkább a migrációval és a jogállamisággal kapcsolatban ellenkező állásponton voltak a felek.
A hír Wilderst váratlanul érte, mert szerinte jó és konstruktív tárgyalásokon vannak túl, emellett azzal kritizálta a centrista Omtzigtet, hogy ezzel utat nyitna a baloldal és az európai politikát a novemberi választásokért otthagyó Frans Timmermansnak, miközben a pártelnök szerint a választók egyértelműen kifejezték, hogy egy jobboldali kormányt szeretnének.
Ráadásul a szélsőjobboldali pártelnök úgy látja, az államháztartás helyzete csak egy kifogás az NSC számára, és „meglehetősen tiszteletlenül” közölte tárgyalópartnereivel az asztaltól való felállást – emiatt egyébként magyarázatot vár tőle.
Ugyanígy nem érti Omtzigt döntését a neoliberális VVD-elnök, Dilan Yesilgöz. Elmondta, Omtzigt csak azután értesítette őket, hogy a sajtónak már elküldték a közleményüket, a lépés pedig már csak azért sem világos, mert szerinte a pénzügyi kérdésekről épp egy elég konstruktív tárgyalássorozat közepén vannak – ugyanakkor sajtóhírek szerint jelenleg még elég távol álltak egymástól a felek.
Az, hogy Hollandiában sok időt vesz igénybe a kormányalakítás, nem újdonság. Egy parlamenti választás után átlagosan 94 napba telt, hogy az új kormányról megegyeztek a koalíciós partnerek, de a legutóbbi választás után összesen kilenc hónapra volt szükség, hogy Mark Rutte vezetésével felálljon egy új kormány.
Ugyanakkor jelenleg a mainstreampártok nem igazán tudnak mit kezdeni azzal, hogy a választásokat az eddig politikai karanténban lévő Wilders nyerte.
Ráadásul a tárgyalásokat nemcsak Wilders korábbi alkotmányellenes álláspontjai nehezítik, hanem a PVV struktúrája is: a pártnak Wilders személyében mindössze egy hivatalos tagja van, alsóbb szinteken sincs túl sok kormányzati tapasztalatuk, ráadásul elég jelöltjük sincs ahhoz, hogy a novemberben elnyert 37 mandátum mellett még minisztereket és államtitkárokat adjanak, ezért elég nagy kihívás előtt állnak a holland pártok.
Így amennyiben a szerda esti találkozón – amire az NSC előre kijelentette, nem megy el – nem sikerül valahogy megmenteni a mostani tárgyalásokat, akkor az egyeztetést vezető Plasterk elkészíti a jelentését, amit továbbít a 150 fős törvényhozásnak, ahol vitát tartanak arról, hogyan legyen tovább.
Ha pedig a parlament úgy dönt, akkor lezárthatnak mondhatják ki a jelenlegi tárgyalási kört, és kiválaszthatnak egy új személyt, aki akár más pártokkal kezdhetné meg a koalíciós egyeztetéseket.
Ez a személy, az ún. verkenner, egy pártokon felülálló személy, akinek a feladata, hogy felmérje, mely pártok szeretnének kormányra lépni, és számukra kik az elfogadható koalíciós partnerek. Egy új személy a PVV helyett valószínűleg már elsősorban a választáson második helyet megszerző, Frans Timmermans vezette szociáldemokrata Munkáspárt és ökobaloldali Zöldek közös listájának (GroenLinks–PvdA) koalíciós potenciálját mérné fel, így elképzelhető, hogy Wilders választási győzelme ellenére sem kerülhetne kormányra.
Ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy valószínűleg még Timmermansnak se jönne össze egy parlamenti többség.
Az egykori uniós biztos nem lenne hajlandó közösen kormányozni a PVV-vel, míg a neoliberális VVD korábban kijelentette, egy baloldali kormánynak nem szeretnének a tagja lenni. Ha végül Timmermansék is elkezdenék a tárgyalásokat, és azok is sikertelenek lennének, akkor harmadik körben vélhetően ismét a PVV próbálkozhatna meg a kormányalakítással, ha pedig az is sikertelen, akár újabb választás is jöhet.
Ugyanakkor ezzel valószínűleg nem járna jól a tárgyalóasztaltól most felálló NSC, és az abban még résztvevő VVD. A hosszú koalíciós tárgyalási folyamatok lassú haladása miatt Wilders pártjának a támogatottsága nőtt – leginkább a VVD rovására –, mivel a választók úgy látták, a többi párt nem akar vele közösködni.
Egy friss kutatás szerint egy új választáson a PVV a novemberi 24 százalékos eredménye helyett már 32 százalékot érne el, ami 35 helyett 50 mandátumot jelentene a 150 fős holland parlamentben.
(Borítókép: Geert Wilders 2023. október 9-én. Fotó: Patrick van Katwijk / Getty Images Hungary)