Lassan csordogálnak az eredmények másfél nappal az urnazárást követően. Az utca embere éppen ezért azt mondja, hogy ez nem volt egy tiszta voksolás, így az eredményt sem lehet jó szívvel elfogadni.
Pakisztánban ahogy véget értek a választások, a korábban háromszor is miniszterelnökké választott Navaz Sarif pártja, a Pakisztáni Muzulmán Liga-Navaz (PML-N) máris bejelentette győzelmét, a csaknem két éve leváltott Imran Hán volt kormányfő támogatói pedig választási csalást emlegetnek. A dolgot némileg árnyalja, hogy a szavazóhelyiségek helyi idő szerint délután öt órakor zártak be, a választási bizottság azonban ezután is engedélyezte a még sorban állók számára a voksolást.
A 240 milliós országban 128 millió a szavazásra jogosultak száma. Az előzetes közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy a legesélyesebb a korábbi volt kormányfő, Navaz Sarif pártja.
A belügyminiszter közölte, hogy több mint 135 ezer katonát vezényeltek ki a biztonság szavatolására. Ez a lépés nem volt alaptalan, mert már a voksolás előestéjén több robbantásos merénylet is történt kampányirodák ellen Pakisztán délnyugati részén, és ezekben több tucat ember vesztette életét. Az elmúlt hónapokban egyébként is megnőtt az iszlamista fegyveresek által elkövetett erőszakos cselekmények száma.
Éppen ezt hozták fel a hatóságok indokként, amikor kiderült, hogy a választás napján korlátozták az internetet, és felfüggesztették a mobilszolgáltatást. Ez persze óriási felháborodást váltott ki, hiszen sokan így nem tudtak taxit sem rendelni, ami elvitte volna őket a szavazóhelyiségekhez, és nem jutottak hozzá a legfrissebb információkhoz sem, az ellenzék pedig ellenük irányuló lépésnek tartotta a döntést. Ezzel együtt egyébként átmenetileg lezárták az iráni és az afganisztáni határt is.
A két visszatérő név Navaz Sarif és Imran Hán. Sarif és az általa irányított Pakisztáni Muzulmán Liga-Navaz (MPL-N) nem új játékos. 2018 előtt ugyanis ő volt a miniszterelnök, azonban 2017-ben korrupciós ügyek miatt indult ellene vizsgálat. Ennek eredményeként 2018-ban – a választás évében – leváltották, majd börtönt kapott a lányával, Marjam Navazzal együtt. A vád szerint ugyanis némi kenőpénz segítségével vásárolt luxusingatlanokat Londonban a maga és családtagjai számára.
Navaz végig tagadta a vádat, és folyamatosan a hadsereget emlegette, amely a háttérből irányítja a hatalmas ország belpolitikáját. 10 hónapot volt börtönben, közben fellebbezett, majd egészségügyi okokból és óvadék ellenére szabadlábra került, és Londonba utazott gyógykezelésre. 2023 októberében tért vissza Pakisztánba, ahol fellebezéseinek eredményeként a rá kirótt büntetéseket semmisnek nyilvánították.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy Sarif 2018-as bebörtönzése éppen ellenlábasának, Imrán Hánnak játszott a kezére, és nagyban segítette győzelmét. Pártja, a Pakisztáni Mozgalom az Igazságosságért (PTI) akkor kormánypárt lett, mára viszont a Sariffal szembeni ellenzéki erő legbiztosabb pontja. Hán népszerűségéhez sokat adott, hogy hosszú ideig az egyik legünnepeltebb krikettjátékos volt, a krikett ugyanis az ország legnépszerűbb sportja, olyan, mint nálunk a foci.
Imran Hánnak sem ment simán a miniszterelnöki terminusa. Volt koronavírus-járvány, majd az azt követő időszakban elmaradt a gazdasági fellendülés, ami azt eredményezte, hogy 2022 tavaszán iszonyatosan megdrágultak az üzemanyagok és az élelmiszerek, utóbbiaknál az infláció 15 százalékos volt. Hán szemére vetették azt is, hogy nem teljesítette kampányígéretét, amely szerint megszabadítja az országot a korrupciótól. A parlamenti bizalmi szavazáson alulmaradt, így távoznia kellett a kormányfői székből.
Akkoriban az Egyesült Államokat és a hadsereget vádolta, hogy összeesküvést szőttek vele és kormányával szemben. Az országot utána ügyvezető kormányfő irányította, viszont a gazdasági problémák egyre csak szaporodtak. Ez volt az az időszak, amikor 2022 nyarán az Ukrajna elleni orosz invázió hatásaként a világon elszabadultak az élelmiszerárak, Pakisztán elkezdett nagyon gyorsan a súlyos válságot átélő Srí Lanka és Peru útjára lépni.
2022 szeptemberében a száz éve nem látott esőzések nyomán olyan pusztító áradások öntötték el az országot, hogy a termőterületek nagyon jelentős része került víz alá, és maradt is úgy heteken át, elpusztítva ezáltal a termést. A gazdasági csődöt végül úgy tudta elkerülni az ország, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz fordult segítségért, és kapott 3 milliárd dollárt.
Hánt időközben több vád miatt is bíróság elé állították, 3 évet kapott korrupció miatt, azonban a mostani választások előtt néhány nappal – biztos, ami biztos – még rávertek 10 évet államtitkok megsértése miatt. Így biztosan nem indulhatott a 2024-es voksoláson. Mivel pártja továbbra is népszerű, és korábban jelük a krikettütő volt, most a bíróság hozott egy döntést, amelynek értelmében a PTI nem használhatja ezt a jelet a szavazócédulákon. Ennek azért van jelentősége, mert bár az ország a világ öt legnépesebb állama között ott van, azonban a mai napig 40 százalék körül van az írástudatlanok száma. Ők azok, akik nem a pártok nevét olvasgatják a szavazólapokon, hanem a párt jele mellé tesznek egy ikszet.
Összegezve: míg 2018-ban Sarif bebörtönzése a voksolás előtt gyakorlatilag hatalomra segítette Hánt, addig úgy néz ki, hogy most fordult a kocka, és az iszlamista krikettbajnok nézte végig a választást a rácsok mögül. Ugyanakkor marad a nyitott kérdés: miért mindig a hadsereg lép közbe?
Annak érdekében, hogy világosabban lássunk, az Index megkereste Szabó Istvánt, aki korábban Magyarország nagykövete volt Pakisztánban, és arra kértük, magyarázza el ennek a háttérhatalomnak a működését. A nagykövet rögtön egy sztorival kezdte.
Magánbeszélgetéseken pakisztáni ismerősökkel gyakran hallani a következőt:
Egy normális országnak hadserege van, de Pakisztánban fordított a helyzet, mert itt a hadseregnek van országa.
A kijelentés megértéséhez persze egy kis történelmi áttekintés szükséges:
A Pakisztán 1947-es függetlenné válása óta eltelt csaknem 77 évből 35 évet tett ki a közvetlen katonai kormányzás, a különböző tábornok elnökök regnálása. A legismertebb katonai diktátorok: Ajub Hán, Ziaul Hakk, Pervez Musarraf, akik sorrendben a következő években: 1958, 1977, 1999, erőszakos módon ragadták magukhoz a hatalmat. A hadsereg hagyományosan meghatározó szerepe az ország politikai életében mindvégig jelen volt az ország történelmében, annak megszületése óta.
India és Pakisztán függetlenségének kikiáltását követően a muzulmán és hindu lakosság közötti véres etnikai pogromokban és a kikényszerített népvándorlások alatt 1-2 millióra becsülik az áldozatok számát. Még 1947-ben tört ki az első háború a két frissen függetlenné vált állam között a kasmíri tartomány birtoklása miatt. Ezt követően 1965-ben, 1971-ben és 1999-ben zajlott le katonai konfliktus, melyekben a pakisztáni hadsereg rendre alulmaradt.
A diplomata szerint sokan kérdezték már, hogy mi tartja egyben ezt az etnikailag rendkívül sokrétű, többnyelvű, eltérő kultúrával és szokásokkal, földrajzi adottságokkal tarkított országot, melynek tartományaiban is számos különböző törzs él. A legkézenfekvőbbnek tűnő válaszként az iszlám vallást lehetne megjelölni mint összetartó erőt. Kétségtelen, hogy ebben van igazság, de ez nem elegendő. Gondoljunk csak 1971-re, amikor Kelet-Pakisztán, mely a gyarmatosító brit térképrajzolóknak köszönhetően a nyugati államrésztől szárazföldi összeköttetés nélkül, elkülönülten létezett, kikiáltotta függetlenségét, és Bangladesként létezett tovább. Itt a vallás nem bizonyult elég összetartó erőnek.
Sokkal erősebb összetartó erő a régi ellenségtől, az India jelentette fenyegetéstől való félelem,
ami megköveteli a rendkívül fejlett, jelentős létszámú hadsereg fenntartását, kerüljön bármibe. 2023-as adat szerint a pakisztáni hadsereg a világ hetedik legnagyobb fegyveres ereje (654 ezer fő), de nemcsak méreténél, hanem felszereltségénél, kiképzésénél fogva is a legfejlettebbek között található. A hadsereg által lefektetett biztonságpolitikai doktrína szerint az ország ellenséges környezetben létezik, és a legnagyobb fenyegetést a szomszédos, 1974 óta nukleáris hatalom, India jelenti. (Pakisztán 1998-tól rendelkezik nukleáris fegyverzettel).
A fegyveres erők által élvezett előnyöket egy nagyon komoly, hatékony üzleti-gazdasági háttér biztosítja. Az állami vagyon jelentős része, főként a földterületek, nagyon sok ingatlan a fegyveres erők birtokában van. Hivatalosan 2-3 százalék a GDP-arányos védelmi költségvetés, de vannak olyan pénzügyi források, alapok, melyek nem szerepelnek a statisztikákban.
Kijelenthető, hogy a hadsereg állam az államban, méghozzá meghatározó befolyással a politikára
– emelte ki a nagykövet. Fordított civil kontrol működik. A politikusokkal hagyományosan bizalmatlan katonák mindig elérték, hogy számukra megfelelő jelölt kerüljön a kormányfői székbe. Nem riadtak vissza a közvetlen vagy közvetett beavatkozásoktól, hogy befolyásukat érvényesítsék. A nekik nem tetsző politikusokat elmozdították, de politikai gyilkosságokra is volt példa. Lásd Zulfikar Ali Bhutto miniszterelnök kivégeztetése 1979-ben vagy a Benazir Bhutto elleni merénylet 2007-ben. 2008 óta a pakisztáni fegyveres erők nem kívánnak közvetlenül részt venni a kormányzásban, de gondosan ügyelnek rá, hogy a főbb külpolitikai és biztonságot érintő kérdésekben érvényesítsék akaratukat. Kifejezetten elleneznek, és ha szükséges, meg is hiúsítanak mindenfajta közeledést Indiához, amire a korábbi polgári kormányok tettek néhány sikertelen kísérletet.
Ha valami csoda folytán kitörne a béke a két dél-ázsiai atomhatalom között, az katasztrófát jelentene a pakisztáni hadsereg számára – fejezte be összegzését Szabó István.
(Borítókép: Választók Pakisztánban 2024. február 8-án. Fotó: Yousuf Khan / Anadolu / Getty Images)