Kínának minden bizonnyal kedvezőbb lenne, ha Donald Trump nyerne a novemberi amerikai elnökválasztáson. Peking hosszú távú érdekeit sokkal jobban szolgálná a volt elnök politikája, és az általa előidézett megosztottság.
Ha felidézzük, hogyan nézett ki a világ, mielőtt Donald Trump 2017 januárjában amerikai elnökké vált, megdöbbentő képet kapunk. Abban az időben az a gondolat, hogy Peking fenyegetést jelent a globális biztonságra, nem volt mainstream gondolat Washingtonban. Az európai importra vonatkozó vámok kivetése elképzelhetetlennek tűnt. A technológiai export ellenőrzése pedig – amely a hidegháború vége óta fokozatosan háttérbe szorult – a politikacsinálók egy aprócska kisebbségének birodalma volt.
Tekintettel Trump Pekinggel kapcsolatos uszító retorikájára – beleértve az amerikai–kínai kereskedelmi háború eszkalálására tett ígéretét –, könnyű elhinni, hogy a kínai vezetők inkább Joe Biden hivatalban lévő amerikai elnököt választanák Trump helyett, aki valószínűleg a Republikánus Párt jelöltje lesz – írja a Foreign Policy.
Ez a nézet azonban valószínűleg rövidlátó, és háttérbe szorítja a tágabb képet.
Minden valószínűség szerint Kína Trumpnak drukkol.
Peking tudja, hogy nincs remény a Washingtonhoz fűződő kapcsolatainak javulására, sem Trump, sem Biden, sem bármely más amerikai elnök alatt. Peking Nyugattal szembeni hosszú távú játszmája szempontjából Trump visszatérése a Fehér Házba Kína javára válhat, legalábbis gazdasági téren. Íme öt ok, amiért ez így van.
2023 decemberében a Financial Times arról számolt be, hogy a kínai titkosszolgálatok évek óta Frank Creyelman volt belga szenátort használják eszközként. Kínai összekötője szépen összefoglalta a kapcsolat célját:
A célunk az amerikai–európai kapcsolatok megosztása.
Peking érvelése egyszerű: az Egyesült Államok és Európa közötti bizalmatlanság megszilárdítása a legjobb módja annak, hogy megakadályozzák a kínai érdekeket sértő transzatlanti politika – például a közös exportellenőrzés – kialakulását. Ebből a szempontból egy második Trump-elnökség Kína kezére játszana.
Szerintem az Európai Unió-ellenesség amiatt van, amit velünk tesznek a kereskedelemben
– mondta Trump 2018-ban, és semmi jel nem utal arra, hogy megváltoztatta volna a véleményét.
Megválasztása esetén Trump valószínűleg képtelen lenne ellenállni a késztetésnek, hogy újrakezdje a kereskedelmi háborút Európával – például azzal, hogy beváltja ígéretét, miszerint 10 százalékos általános vámot vet ki. A kereskedelmi harc viszont valószínűleg leállítaná az USA és az EU együttműködését olyan intézkedésekben, amelyek sérthetik a kínai érdekeket. Természetesen Trump nemrég tett ígérete, hogy minimum 60 százalékos vámot vet ki a kínai importra, szintén fájdalmas lenne Peking számára. De a nagy képet nézve Peking talán úgy véli, hogy ennek az árnak a megfizetése megéri, ha a nyeremény az Egyesült Államok és az EU közötti szakadás.
Trump külpolitikájának minden kiszámíthatatlansága ellenére egy dolog eddig állandó volt, mégpedig az, hogy egyértelműen hajlamos Vlagyimir Putyin orosz elnökhöz simulni. Ez leginkább a 2018-as finnországi amerikai–orosz csúcstalálkozón volt nyilvánvaló, amikor Trump azt sugallta, hogy jobban bízik Putyinban, mint a saját hírszerző szolgálataiban. Ha Putyin iránti csodálata megmarad, Trump akár úgy is dönthet, hogy hivatalba lépése után azonnal feloldja az Oroszországgal szembeni szankciókat – az európai országok legnagyobb rémületére.
Egy ilyen helyzet nemcsak Moszkva örömére szolgálna, hanem Peking javára is válna. Az Oroszország és Kína közötti korlátlan barátságról szóló nyilatkozatok ellenére a valóság az, hogy a kínai cégek óvatosak voltak az Oroszországgal való kapcsolataikban. Bár az Oroszországba irányuló kínai export 2022 óta megugrott, ez alacsony bázisról indult, és egyelőre kevés bizonyíték van arra, hogy a kínai cégek sietnének az oroszországi befektetésekkel.
Ennek oka az az aggodalom, hogy Washington másodlagos szankciókat vezethet be Moszkvával szemben, ami világszerte arra kényszeríti a vállalatokat, hogy válasszanak amerikai és orosz ügyfeleik között. A legtöbb kínai cég számára az amerikai piachoz való ragaszkodás egy ilyen forgatókönyv esetén nem jelentene problémát. Ennek eredményeképpen a kínai vállalatoknak nem sok érdeke fűződik ahhoz, hogy olyan kapcsolatokat alakítsanak ki orosz vállalatokkal, amelyekről hamarosan le kellene mondaniuk. Ha Trump feloldja a Moszkvával szembeni szankciókat, ez a probléma megoldódna a kínai cégek számára.
Kína már régóta igyekszik bebiztosítani magát az amerikai szankciók ellen, legyen szó a dollármentesítésről, a nyugati irányítású SWIFT globális bankrendszer alternatíváinak megteremtéséről, vagy a határokon átnyúló fizetések elszámolására szolgáló digitális jüanról szóló tervekről. Kína azonban ezt a stratégiát nem tudja egyedül megvalósítani. Ahhoz, hogy pénzügyi struktúrái kiszorítsák a bevett nyugati struktúrákat, Peking kereskedelmi partnereinek is a nem nyugati alternatívát kell választaniuk. Az odáig vezető út meredek lesz; a legtöbb cég és bank nem látja szükségét annak, hogy a tökéletesen működő SWIFT-ről lemondva egy sokkal szűkösebb kínai alternatívát próbáljon ki.
Egy második Trump-elnökség megváltoztathatja ezt az érvelést. Az orosz alumíniumgyártó Rusal 2018-as esete jól szemlélteti, hogy miért. Miután minden figyelmeztetés nélkül szankciókat vezetett be a vállalat ellen, a Trump-kormányzatnak vissza kellett vonulnia, és sietve fel kellett oldania a szankciókat, miután rájött, hogy az intézkedés hatalmas globális hullámokat vet.
A történet tanulsága egyértelmű volt: Trump alatt bármi megtörténhet, és bárki figyelmeztetés nélkül szankciók alá kerülhet. Ennek eredményeképpen sok ország igyekezne megelőző jelleggel megóvni magát az ilyen intézkedésektől, ha Trump ismét a Fehér Házba kerülne. Ebben a szakaszban a legjobb módja ennek az, ha átállnak a pekingi alternatív pénzügyi mechanizmusokra. Ez egy újabb győzelem lenne Kína számára.
A globális befolyási harcban a nyugati gazdaságok szemben állnak Kínával a zöldenergiára való áttérés szempontjából kulcsfontosságú nyersanyagokhoz – például kobalt, réz, grafit, lítium és nikkel – való hozzáférés biztosításáért. Ez a csata eddig főként a nyersanyagokban gazdag feltörekvő gazdaságokban zajlik, például Bolíviában, Brazíliában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Guineában és Indonéziában. Ebben a versenyben messze Kína a vezető, például a globális lítiumkészlet finomításának mintegy 50-70 százalékát ellenőrzi.
Egy második Trump-elnökség nem segítene meggyőzni a fejlődő gazdaságokat – amelyeket Trump egyszer kollektíven „fostalicska-országokként” becsmérelt –, hogy a kritikus nyersanyagellátás terén Washington partnerei legyenek. Sok, ásványkincsekben gazdag állam attól tartana, hogy Trump ígéretei kevés értéket képviselnek, amint azt 2018-ban az iráni atomalkutól való hirtelen visszalépése is megmutatta.
Emellett Trump megvetése a fejlődő gazdaságok iránt, a bevándorlás valószínűsíthető korlátozása, és az iszlámról szóló gyújtó hangú retorikája nem fogja megtörni a jeget az afrikai, délkelet-ázsiai vagy dél-amerikai vezetőkkel. Kína örülne, és továbbra is előmozdítaná érdekeit a feltörekvő gazdaságokban azzal, hogy megbízható partnerként jelenik meg, aki nem keveri az üzletet és a politikát.
Az exportkorlátozások Washington számára kulcsfontosságú eszközt jelentenek a Kínára összpontosító gazdasági kockázatcsökkentési stratégiája megvalósításához. Ezek az intézkedések olyan kettős felhasználású technológiákat céloznak, mint például a félvezetők, a mesterséges intelligencia és a kvantumtechnológia. Eddig a tiszta technológiákat megkímélték az amerikai exportellenőrzésektől, de Trump elnöksége valószínűleg változtatna ezen. A republikánusok világossá tették, hogy Kínával szemben keményebb álláspontot képviselnének, és a Biden-kormányzatnál szélesebb körű exportellenőrzésre törekednének, beleértve valószínűleg a tiszta technológiát, például a megújuló energiát és az akkumulátortechnológiát is.
Kínából nézve a zöldáruk amerikai exportellenőrzése kiváló hír lenne. Rövid- és középtávon az ilyen intézkedéseknek kevés hatása lenne a kínai cégekre, mivel már most is világelsők az olyan ágazatokban, mint a napelemek, a szélturbinák és az elektromos járművek.
Hosszú távon a kínai vállalkozások még hasznot is húzhatnának az ilyen ellenőrzésekből. A világ legnagyobb piacaitól megfosztva az amerikai cégeknek kevesebb bevételük lenne, és kénytelenek lennének csökkenteni a kutatási és fejlesztési költségvetést. A bőkezű állami támogatások segítségével a kínai vállalkozások megduplázhatnák a kutatásra fordított összeget, és a tiszta technológiák következő generációjának kifejlesztésével megelőzhetnék az amerikai cégeket. Ezen túlmenően az amerikai tiszta technológiák visszaszorulásának forgatókönyve segítene Kínának befolyásolni a jövőbeli tiszta technológiai termékek globális szabványait, ami Peking számára minden szempontból nyereséget jelentene.
(Borítókép: Donald Trump National Rifle Association (NRA) Great American Outdoor Show elnöki fórumán, Harrisburgben, Pennsylvaniában, 2024. február 9-én. Fotó: Joe Lamberti / Bloomberg / Getty Images Hungary)