Jevgenyij Prigozsin halála felgyorsította Oroszország beavatkozását az afrikai kontinensen. Afrikában a regionális szövetségek rohamosan változnak, a geopolitikai partnerek cserélődnek, Moszkva pedig nem akar lemaradni.
Január 24-én az orosz Afrika Hadtest Telegram-csatornáján közzétette az első képeket a Burkina Fasó-i bevetésről.
Egy 100 fős orosz kontingens fogja biztosítani az ország vezetőjének, Ibrahim Traorénak és a burkinai népnek a biztonságát a terrortámadásoktól. A közeljövőben az egységeket további 200 orosz katonával fogják feltölteni
– állt a képek mellé feltöltött közleményben.
A Burkina Fasóba való csapattelepítés heves találgatásokat indított az orosz Wagner-csoport katonai magáncég afrikai tevékenységének átszervezéséről, amióta az alapítók, Jevgenyij Prigozsin és Dmitrij Utkin 2023 augusztusában „repülőgép-szerencsétlenségben” meghaltak. A zűrzavar nagy része nem a titkolózásból fakad, hanem abból, hogy a végső célok még mindig vita tárgyát képezik. Ennek ellenére a lap a projektben dolgozó bennfentesekkel folytatott beszélgetései és interjúi alapján több kialakulóban lévő tendenciát is azonosított – írja elemzésében a Foreign Policy.
Az Africa Corps az orosz védelmi minisztérium és bizonyos mértékig Prigozsin által létrehozott félkatonai struktúra félhivatalos elnevezése. Bár az Afrika Hadtest Burkina Fasóba való telepítéséről csak most vált ismertté a hír, már hónapok óta folyamatban van a Wagner-műveletek átvétele Maliban, Líbiában, és kisebb mértékben a Közép-afrikai Köztársaságban.
Az átszervezés jellege azt mutatja, hogy az afrikai orosz műveletek súlypontja a Közép-afrikai Köztársaságból a Száhel-övezetbe helyeződik át. A Wagnerről az Africa Corpsra való átállás egyben új szakaszt is jelez Oroszország afrikai biztonságexportjában. Az Africa Corps elsősorban abban különbözik a Wagnertől, hogy
hivatalos kormányzati státusza van.
Prigozsin társaságának informális és magánjellegű aspektusait zömében eltávolították, így megmaradt egy expedíciós erő magja. Ezzel a váltással Oroszország beavatkozásai a kontinensen a magánkezdeményezések árnyékából a hivatalos állami projekt rivaldafényébe kerülnek.
Finoman szólva is megosztó és ellentmondásos figura volt Prigozsin Oroszországban. Bár a műveleteiről szóló értékelések széles skálán mozognak, a legtöbben egyetértenek abban, hogy csak az ő folyamatos lobbizásának köszönhetően vált a Wagner-csoport afrikai ága 2017 és 2022 között a szudáni katonai kiképzők kis csoportjából komoly katonai erővé az egész kontinensen.
Prigozsin és csapata afrikai sikere azonban lehetetlen lett volna az orosz költségvetésből és adminisztratív forrásokból származó finanszírozás nélkül. Más szóval, bár Prigozsin szerepe fontos volt a különböző afrikai orosz beavatkozások mögötti lendülethez, a Wagner-csoport soha nem dolgozott egyedül. Prigozsin struktúráinak szerepe és relatív befolyása országonként változott, és függött attól, hogy az egyes színterek mennyire fontosak Oroszország más biztonsági intézményei számára. Az illetékes bennfentesek például megjegyzik, hogy a Wagner mali beavatkozása során a Védelmi Minisztérium több munkatársat és személyzetet vetett be, mint a Wagner beavatkozása során a Közép-afrikai Köztársaságban.
A mali és általában a Száhel-övezetbeli helyzet azonban alapvetően különbözött a Közép-afrikai Köztársaságétól, mind a konfliktus nagyságrendjét, mind a konfliktusban részt vevő kormányellenes fegyveres csoportok jellemzőit tekintve. Mindazonáltal Prigozsin Wagner-csoportja bebizonyította a modell életképességét az orosz állam számára, így csak idő kérdése volt, hogy mikor lesz a magánkezdeményezésből kormányzati hatáskörbe tartozó projekt.
Prigozsin halála felgyorsította a folyamatot. Az elmúlt hónapokban a Wagner-csoport afrikai részlege – katonai egységek, szakértők, politikai stratégák és mások – megkezdte az átmenetet az Afrika Hadtestbe, az orosz védelmi miniszterhelyettes, Junus-bek Jevkurov vezérezredes vezetésével. Ám akárcsak a Wagner-csoport, az Afrika Hadtest jellege és küldetése továbbra is a helyi kontextustól függ.
Az elmúlt évtizedekben jelentős társadalmi felfordulás és politikai változások voltak tapasztalhatók azokban az országokban, amelyeknek Moszkva „udvarolt”, vagy amelyekkel partnerként lépett kapcsolatba. Az afrikai vezetők mind a politikai narratívák, mint például a szuverenitáspárti mozgalom vagy a franciaellenes érzelmek foglyai a Száhel-övezetben és Közép-Afrikában. Ugyanakkor Afrika egyre nagyobb érdeklődést vált ki a nagy- és középhatalmak részéről egyaránt, ugyanis Kína és Oroszország mellett Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, Irán és mások is befektetnek itt.
Az egyes országok között rengeteg konfliktus van, de kereskedelmi érdekeik hajlamosak a geopolitikai érdekek fölé kerekedni. A török Bayraktar drónokat, amelyek 2020-ban távol tartották a Wagnert Tripoliból, most például a mali hadsereg és annak orosz támogatói mellett vetik be.
Afrikában – amelyet sok diplomata sokáig álmos hátsó udvarnak tartott – a regionális szövetségek rohamosan változnak, a geopolitikai partnerek cserélődnek.
Január 24-én Déby például Moszkvába látogatott, és találkozott Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A csádi delegáció Jevkurovval és egy másik védelmi miniszterhelyettessel, Alekszandr Fominnal is megbeszélést folytatott, Déby meglátogatta az orosz katonai akadémiákon tanuló csádi kadétokat.
Csádot régóta a francia befolyás bástyájának tekintik Afrikában, de a régióban növekvő franciaellenes érzelmek és az Egyesült Arab Emírségek lobbizása változtathat ezen. Déby moszkvai látogatása után kijelentette, hogy „sok minden meg fog változni”.
Ezekre a tendenciákra válaszul az Egyesült Államok megújította Afrika-koncepcióját, Antony Blinken külügyminiszter pedig a múlt héten már a negyedik komoly látogatását tette a kontinensen. Az amerikai tisztviselők igyekeztek hangsúlyozni, hogy a megújult érdeklődés nem a Kína vagy Oroszország elleni erőfeszítések eredménye, bár gyakran nyilatkoznak vagy kénytelenek nyilatkozni ezekről a geopolitikai riválisokról. Akár igazságos, akár nem, van egy olyan érzés, hogy a Nyugat sokáig csak retorikát és exkluzív partnerségeket használt, de keveset tett.
A beszéd még olcsóbb, mivel az afrikai kormányoknak alternatív biztonsági és befektetési partnereik vannak. Moszkvának ebben a környezetben nincs nagy stratégiája. És természetesen az Afrika Hadtest, mint hivatalosabb struktúra, komoly bürokráciát és jóváhagyási mechanizmusokat igényel, amelyek a Wagner-csoportból hiányoztak.
De – amint azt a Burkina Fasóba való gyors bevetése mutatja –, az Afrika Hadtest és a hozzá kapcsolódó struktúrák Prigozsin tankönyvéből merítenek: A cselekvés, még ha ez hibát is jelent, jobb, mintha egyáltalán nem tennének semmit.
(Borítókép: Mali ideiglenes elnökének támogatói orosz zászlókat lengetnek a Junta-párti és Oroszország-barát tüntetésen Bamakóban 2022. május 13-án. Fotó: Ousmane Makaveli / AFP)