Február 17-én lépett életbe a Digital Service Act (DSA). A szabályozás egy ideje már érett, mert bár a közösségi média jó ideje velünk van, azonban az elmúlt 15 év fejlődését – különösen a nagy platformok esetében – a jogi szabályozás nem követte le. Ennek hiánya az utóbbi néhány évben kifejezetten érezhető volt.
Ugyanakkor sem az általános elektronikus kereskedelmi szabályok nem adtak választ az egyre nagyobbra növekvő platformok generálta speciális kérdésekre, és nem adtak választ az általános médiaszabályok sem, mert ezek olyan különleges, sajátos szolgáltatások, amelyek szabályozását nem lehet sem az elektronikus kereskedelmi szolgáltatások, sem pedig a médiaszolgáltatások körébe sorolni.
A platformoknak viszont egyre nagyobb szerepük lett a jogellenes tartalmak terjedése terén, ezért egyre erősebb érvek szóltak amellett, hogy világos eljárási szabályok közé kell őket szorítani annak érdekében, hogy felelőssé lehessen őket tenni ezen tartalmak terjesztésének a korlátozásában.
Idővel egyre nagyobb társadalmi hatásuk lett ezeknek a platformoknak, különösen kiemelendő ezek közül a társadalmi párbeszédre, a választásokra, a kampányokra gyakorolt hatás és a dezinformáció kérdése.
A DSA mostantól új szabályokkal igyekszik védeni az egyéni felhasználók jogait, különösen alkotmányos jogait. Innentől kezdve nem lehet szó nélkül kizárni a fiókját, a szolgáltatóknak kötelessége lesz indokolni a lépést. Ha a felhasználó ezt nem fogadja el, akkor beindíthatja az eddig nem létezett panaszkezelési mechanizmust is a szolgáltatóval szemben.
Az uniós rendelet további felhasználóvédő lépéseiről részletesen a MediaFuture írt.