Vajon mi lehet a közös a NATO szociáldemokrata főtitkárában, Jens Stoltenbergben, a francia szélsőjobboldali politikusnőben, Marine Le Penben és az Európai Tanács liberális elnökében, Charles Michelben? Az, hogy mindhármuk szülei befolyásos politikusok, akik erősen közrejátszottak karrierjük egyengetésében is. Tehát ők az európai politikai mező nepo babyjei.
A nemzetközi és a magyar közbeszédben is egyre elterjedtebb a pejoratív „nepo baby” kifejezés. Ez a jelző egy szórakoztatóiparból – elsősorban a hollywoodi filmipar családi összefonódásait firtató újságokból – ismert fogalom. Jelentése, hogy adott személy szülei, nagyszülei már ismertek és sikeresek abban az iparágban, ahol a nepo baby is tevékenykedik. Valamint arra is utal, hogy
a nepo baby csak és kizárólag a rokonoknak köszönheti sikerét, önerőből nem vagy nagyon nehezen érvényesült volna adott karrierúton.
A fogalom első fele ugyanis a nepotizmusra utal. A nepotizmus pedig az, amikor a hatalmi helyzetben lévők a rokonaikat és a barátaikat részesítik előnyben a tisztségek, hivatalok, pénz és lehetőségek kiosztásában, és nem a szakmailag rátermett embereket.
Egy jól működő európai demokráciában rengeteg különböző út vezethet a sikeres politikai karrierhez, azonban vitathatatlanul egyszerűbb megragadni a választók (és politikusok) figyelmét egy ismerősen csengő családnévvel. A politikus felmenők előnyét egy új belga kutatás is alátámasztja. A Brüsszeli Szabadegyetem két politikakutatója által jegyzett publikációból kiderül, hogy a belga parlament minden tizedik képviselőjének van olyan felmenője, aki korábban valamilyen tisztséget töltött be az állam vezetésében.
Habár a nepo babyk aránya kimagasló, nem Belgium az egyetlen olyan ország Európában, ahol híres politikai dinasztiák vannak.
A kontinens egyik legbefolyásosabb nepo babyje, az Európai Tanács elnöke Charles Michel. A 48 éves politikusnak, az Európai Unió állam- és kormányfőit tömörítő, fontos európai intézmény vezetőjeként jelentős beleszólása van a kontinens politikájának alakulásába.
Michel ezenkívül még onnan lehet ismerős, hogy az év elején elég komoly fejfájást okozott az általa vezetett Európai Tanácsnak.
Történt ugyanis, hogy a korábbi belga kormányfő, Michel szeretett volna elindulni az idén nyáron esedékes európai parlamenti választásokon képviselőjelöltként. A sokak által karrieristaként jellemzett lépés miatt azonban élesen kritizálták (volt aki azt mondta, politikai öngyilkosságot követett el), majd végül visszakozott. Egyébként a lemondása miatt egy ideig az is felvetődött, hogy Orbán Viktor miniszterelnök lehet az Európai Tanács elnöke. Ugyanis, a testület öröklési rendje szerint, ha az Európai Tanács első embere nem tölti ki a mandátumát, akkor az új vezető megválasztásáig a soros elnökségért felelős ország – ami júliustól Magyarország – kormányfője veszi át a testület vezetését.
A kellemetlen helyzetbe került belga politikus apja Louis Michel. A liberális politikus egy igazi veterán a nyugat-európai ország közéletében, ugyanis több mint 46 éve politizál.
E közel fél évszázados karrier alatt az idősebb Michel volt már: parlamenti képviselő, külügyminiszter és miniszterelnök-helyettes is.
A 76 éves politikus legutóbb az Európai Parlamentben szerzett mandátumot, úgyhogy 2019-óta a brüsszeli törvényhozás egyik képviselője. Azelőtt folyamatosan a hazai parlamentben politizált, a belga törvényhozás elengedhetetlen bútordarabja volt.
Fontos kiemelni, hogy a Michel család nem a belga üzleti elitből épített politikai dinasztiát. Louis Michel a – híres sörgyáráról ismert – Hoegaarden nevű apró faluban született, és egészen harmincéves koráig egy középiskolában tanított, Brüsszel egyik elővárosában. Innen lépkedett évtizedeken keresztül feljebb és feljebb a politikai szamárlétrán.
Fia, Charles sokáig küzdött azért, hogy kilépjen befolyásos apja árnyékából. A saját út megtalálásában részben sikerrel is járt, Michel lett Belgium történetének legfiatalabb miniszterelnöke.
Azonban sok idős belga ennek ellenére is a korábbi külügyminiszter fiaként hivatkozik Charles Michelre, akire minden bizonnyal kevesebb reflektorfény hárult volna, ha az apja nem bejáratott politikus.
Egyébként Belgium jelenlegi miniszterelnöke, Alexander De Croo is nepo baby. A flamand liberális politikus, a belga történelem leghosszabb ideig szolgáló parlamenti képviselőjének, Herman De Croonak a fia.
Az atlanti katonai együttműködést lassan 10 éve vezető Jens Stoltenberg távolról sem elsőgenerációs politikus. A NATO főtitkárának szülei komoly karriert futottak be a maguk idejében.
Édesapja egy prominens norvég diplomata,
Thorvald Stoltenberg, aki hosszú politikai pályafutása alatt a skandináv ország védelmi minisztereként, majd később külügyminisztereként is szolgált a baloldali Munkáspárt színeiben.
Magyar szempontból nem elhanyagolható megemlíteni azt sem, hogy Thorvald az egyetemi éveiben aktívan segítette az 1956-os forradalom magyar menekültjeit. Thordvald Stoltenberg sok magyar forradalmárnak segített nyugatra menekülni az országot megszálló szovjet hadsereg elől. Az idősebb Stoltenberg később Norvégia ENSZ-küldöttje lett, és a politikai menekültek iránt érzett érzékenységét sohasem feledte. Rövid ideig az ENSZ menekültügyi főbiztosa is volt, továbbá 10 évig vezette a Norvég Vöröskeresztet.
Thorvald a szintén baloldali beállítottságú gyerekkori szerelmét, Karin Heiberget vette feleségül.
Jens Stoltenberg édesanyja a norvég külgazdasági minisztérium egyik államtitkári pozíciójáig emelkedett.
Ennél is érdekesebb, hogy Heiberg testvére (Jens Stoltenberg nagynénje), Marianne Heiberg annak a Johan Jorgen Holst külügyminiszternek a volt felesége, aki a Palesztin Felszabadítási Szervezet és Izrael állam között létrejött 1993-as béke – azaz az oslói megállapodások – egyik fő mozgatórugója volt, írja a Politico.
Stoltenberg az apjához, anyjához és nagybátyjához hasonlóan szintén a norvég Munkáspárt színeiben kezdett el politizálni.
Köztiszteletnek örvendő családtagjai erősen közrejátszottak abban, hogy – NATO-főtitkársága előtt – Norvégia pénzügyminiszteri, majd miniszterelnöki tisztségét is viselhette.
Marine Le Pen a kortárs francia radikális jobboldali politika legismertebb alakja, többször is esélyes elnökjelölt volt, jelenleg pedig a Nemzeti Tömörülés parlamenti frakciójának elnöke.
A politikai karrierje egybeforrt az apjáéval, mégis közelebb került a sikerhez, miután leszámolt vele.
Ugyanis Le Pen pártját, a Nemzeti Tömörülést (korábban Nemzeti Frontot) még az édesapja, Jean-Marie Le Pen alapította. Az idén 96. életévét töltő korábbi pártvezér az egyik legmegosztóbb figura az európai politikában. Le Pen apja egy elsőgenerációs politikus, aki árvaként, a semmiből építette fel a megosztó Nemzeti Frontot (ma már Nemzeti Tömörülést), és nem elvitatható tőle, hogy rendkívül tehetséges szónok. Viszont a szélsőjobboldali figura közel hetvenéves politikai karrierje alatt botrányt botrányra halmozott. Csak pár példát kiemelve:
Jean-Marie élesen ellenezte Franciaország bevándorláspolitikáját, és muszlimellenes nyilatkozatokat tett. többször nyilvánosan tagadta vagy vitatta a holokauszt tényét. egy ízben pedig fizikálisan bántalmazott egy baloldali képviselőnőt, ami miatt felfüggesztették az EP-mandátumát.
Egy idő után már annyira kontraproduktív volt a jobboldali botrányhős apa, hogy 2015-ben a saját lánya, Marie Le Pen kitette őt az általa alapított pártból. Ezzel szimbolikusan is jelezve, hogy az apja szélsőjobboldali pártjának felvállalhatóvá tételének érdekében a legvégsőkig is képes elmenni. Miután az apját – a korábban említett antiszemita megjegyzésekre hivatkozva – kizáratta a pártból, a családi viszályt a francia nyilvánosságban folytatták tovább. A családtól nem állnak messze az ilyen publikus drámák, Marine Le Pen szüleinek válása is óriási médiaüzengetésekbe torkollott. A francia politikusnő újabban pedig unokahúgával folytat csatározásokat a médiában.
Az 56 éves Marine-t az apjánál jóval kevésbé radikális figuraként szokás jellemezni, aki, úgy néz ki, a sorozatos választási kudarcok után a radikális jobboldali pártot, a Nemzeti Tömörülést elkezdte egyre inkább középre kormányozni.
Az egyik leginkább nepotizmusként kategorizálható esethez érdemes vetni egy pillantást a demokrácia hazájára, Görögországra. A jelenlegi kormányfőt adó Micotákisz klán Görögország egyik leghatalmasabb politikai dinasztiája. 2019 óta Kiriákosz van kormányon, de előtte a család már két kormányfőt adott a balkáni országnak. Kiriákosz apja, Konsztandínosz és dédapjának testvére is miniszterelnök volt.
Utóbbi egyébként a görög függetlenség egyik vezéralakja, Elefthériosz Venizélosz volt.
A modern görög politikában nem ez az egyetlen komoly politikai dinasztia. A Papandréu család három generációja három miniszterelnököt adott a balkáni országnak (nagyapa, apa, fia). Legutóbb Jorgósz Papandréu kapott esélyt a kormányzásra 2009-ben, azonban a 2010–2012-es görög adóssági válságba belebukott, és kénytelen volt lemondani a kormányfői posztról. Jorgósz fiát nemrég beválasztották a görög parlamentbe, így ki tudja, lehet, hogy a negyedik generáció is miniszterelnök lesz egyszer.
Az Athéni Egyetem egyik jogászprofesszora a Politicónak rávilágított arra, hogy a görög politikában miért van egyből két olyan család is, akik több mint két miniszterelnököt adtak. Arisztidész Hatzisz kiemelte, hogy egyrészt a Görögországot 1974-ig uraló katonai junta negatív hatásait még mindig érezni a társadalmon. Továbbá
a politikai dinasztiák fennmaradása természetesen összefügg a görög politikai pártok elavult szervezetével és struktúrájával. Még mindig oligarchikusak, hagyományosak, nem demokratikusak és zártak
– nyilatkozta Arisztidész Hatzisz görög jogászprofesszor.
Mateusz Morawiecki volt lengyel miniszterelnöknek, a nacionalista Jog és Igazságosság párt képviselőjének egy híres aktivista az apja. Orbán Viktor korábbi szövetségesének apja, Kornel Morawiecki volt a „Harcoló Szolidaritás” egyik alapítója és vezetője, ami a kommunizmus ellen küzdő Szolidaritás mozgalom radikális szárnya volt. Később édesapját beválasztották a lengyel parlament alsóházába.
Mateusz Morawiecki egy kicsit kilóg a többi, politikus felmenővel rendelkező vezető közlül, mégpedig azzal, hogy a jobboldali politikus nem kifejezetten politikai pályára készült.
Annak ellenére, hogy a kommunista rendszerben már tizenévesen segített az apjának szamizdat kiadványokat terjeszteni, a demokratikus Lengyelországban az üzleti életben helyezkedett el, és 2015-ig egy bank elnökeként dolgozott. Később aztán Andrzej Duda elnök felkérésére pénzügyminiszter, sportminiszter és miniszterelnök-helyettes is volt. A miniszterelnöki tisztséget 2017-ben vette át, és egészen tavalyig vezette Lengyelországot, miután a választáson alulmaradt Donald Tuskkal szemben. Népszerűségében jelentős szerepe volt apja politikai aktivista tevékenységének a kommunista időszakban.
Monika Hohlmeier egy német EP-képviselő. A 61 éves politikus a korábbi német védelmi miniszter Franz Josef Strauss lánya. Strauss arról ismert, hogy majdnem leszámolt a nyugatnémet sajtószabadsággal sértettségében.
A der Spiegel nevű német újság 1961-ben lehozott egy oknyomozó anyagot arról, hogy Strausst lefizethette egy FIBAG nevű építési vállalat, annak érdekében, hogy a védelmi minisztérium ezt a céget bízza meg katonai létesítmények kivitelezésével. Majd egy évvel később a Spiegel lehozott egy másik írást, ezúttal egy NATO-hadgyakorlatról, amiben részt vett az NSZK is. A védelmi miniszter arra hivatkozva, hogy a hadgyakorlat részletei államtitoknak minősültek, rábírta a parlament nemzetbiztonsági bizottságát, hogy a cikket jegyző újságírót és a főszerkesztő-tulajdonos Rudolf Augsteint is letartóztathassák árulás vádjával. Strauss jogkörének példátlan túllépésének hatására az országban tömegtüntetések kezdődtek, majd egy hónappal később már a fél kormány lemondott azért, hogy nyomást helyezzenek Straussra. A védelmi miniszter nagy nehezen beismerte a hibáját, és lemondott.
A Spiegel-affér néven elhíresült belpolitikai botrány ellenére Strauss 1980-ban még szövetségi Kancellárnak is indulhatott.
Lánya, Hohlmeier 2005-ig Bajorország oktatási és kulturális minisztere volt, 2009-ben pedig európai parlamenti mandátumot szerzett.
(Borítókép: Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Összefogás párt parlamenti frakciójának elnöke részt vesz az újévi sajtótájékoztatón Jordan Bardella 2024. január 15-én Párizsban, Franciaországban. Fotó: Chesnot / Getty Images)