Sokáig némi misztikum lengte körül a könyvtárat, melynek nevéből csak nemrégiben került ki a „titkos” megnevezés, és ezzel együtt lehetővé vált olyan, vitatott pápák életének kutatása is, mint a Vatikánt a II. világháború idején irányító XII. Piusz.
Sergio Pagano érsek, aki 45 éven át vezette a Vatikáni Apostoli Könyvtárat, és az év második felében nyugdíjba megy, először szólalt meg az intézménnyel kapcsolatban.
Most jelent meg Secretum cím alatt az a majdnem könyv hosszúságú interjú, amely a vele egy éven át készült beszélgetéseket tartalmazza. Egy olasz újságíróval folytatott beszélgetéssorozat alkalmával villantott fel eddig nem ismert háttértörténeteket a könyvtárról és a pápaság intézményéről.
A pápaság legféltettebb dokumentumait a VIII. század óta őrző könyvtárat a kutatók előtt először 1881-ben nyitotta meg XIII. Leo pápa. A ma már két emelet mélységben elhelyezkedő, tűzbiztos, megerősített betonbukerben 85 kilométer hosszúságú polcrendszeren őrzik az iratokat.
Pagano feladata volt, hogy – haladva a korral – a szobájában felállított hatalmas tévé képernyőjének segítségével zárt láncú videórendszeren figyelje a kutatókat, hogy ne tűnjön el semmiféle dokumentum. Az egyik ilyen népszerű kutatási terület XII. Piusz időszakának kutatása. Ezt Ferenc pápa 2020-ban – idő előtt – engedélyezte.
XII. Piuszt 1939-ben választották meg, és 1958-ban hunyt el. A II. világháború idején folytatott politikáját a Vatikán sokáig védte, és azzal magyarázták, hogy a pápa csendes diplomáciát folytatott. Éppen azért, hogy minél több életet mentsen meg, nyilvánosan nem bírálta a nácik rémtetteit, mert attól tartott, hogy ezzel felbőszíti a németeket, és akár fizikai támadási alapot kínál a Vatikán ellen.
Pagano érsek azonban nem osztja ezt az érvelést, mert mint mondta az interjúban:
azt értem, hogy a háború alatt a pápa nem tudott és nem akart beszélni. De a háború után azért elvártam volna, hogy a gázkamrákban elpusztult milliókért megszólaljon.”
Szerinte XII. Piusz hallgatását a háború után az is befolyásolta, hogy aggasztotta a tervezett zsidó állam létrejötte. A Vatikán hagyományosan mindig is támogatta a Palesztinában élőket, és aggasztotta a Szentföldön található keresztény vallási helyek sorsa azután, ha mindez a megalakuló Izrael ellenőrzése alá kerül.
Pagano érsek szerint bármilyen, a holokauszttal kapcsolatos megszólalás a háború után úgy lett volna értelmezhető, hogy a pápa politikailag támogatja az új állam létrejöttét.
Az interjúban a nyugdíjba készülő főpap beszélt a XI. Piuszt megválasztó 1922-es konklávé körülményeiről. A maratoni pápaválasztás 14 fordulóban zajlott, míg a patthelyzetet egy esélytelen, de konszenzusos jelölt támogatásával oldották meg.
Ahhoz, hogy meg lehessen tartani a választást, a Vatikán sürgető táviratokat küldött szét, hogy pénzhez jusson. Végül az amerikai katolikus egyház vagyonából küldött 200 ezer dollár tette csak lehetővé a konklávé összehívását, mert az előző pápa – XV. Benedek – gyakorlatilag üres kincstárat hagyott maga mögött
A könyvtár vezetője megmutatta azt az 1530-ban írott dokumentumot, amelyben a brit nemesek arra kérik VII. Kelemen pápát, hogy bontsa fel VIII. Henrik házasságát, aki így elvehetné szerelmét, Boleyn Annát. A pápa a kérést megtagadta, Henrik pedig elszakadt a katolikus egyháztól, és megalapította az anglikán egyházat. Amikor Napóleon 1810-ben elfoglalta a Vatikáni Könyvtárat, és a dokumentumok nagy részét Párizsba szállíttatta, az akkori könyvtárvezető összetekerte a majdnem 300 éves dokumentumot, és elrejtette a könyvtár egyik fiókos székében, ahol a franciák végül nem találták meg.
(Borítókép: A Vatikáni Apostoli Könyvtár – Fotó: Sura Ark / Getty Images)