A lengyelek több mint fele örülne annak, ha egy NATO-program keretein belül atomfegyvereket állomásoztatnának Lengyelországban. Úgy tűnik, hogy a lengyel politikai elit is nyitott az elképzelésre, miközben a francia elnök felajánlotta, hogy az európai érdekek mentén bővítené stratégiai képességeit. A magyar kormány eddig a „három nem” politikáját követte, amit az orosz–ukrán háború árnyékában sem akar feladni.
Az ukrajnai háború jelentős biztonságpolitikai kihívásokkal jár együtt, amit az európai országok különböző stratégiák mentén próbálnak meg kezelni. Lengyelország tavaly ősszel tette egyértelművé, hogy nagyobb szerepet akar vállalni a NATO nukleáris megosztási missziójában. Kérdés, hogy Magyarország részt kíván-e venni ebben a programban az orosz fenyegetés árnyékában. Az International Institute for Strategic Studies (IISS) brit elemzőközpont elemzése szerint a lengyelek többféleképpen vehetnek részt a programban:
A volt lengyel miniszterelnök Mateusz Morawiecki tavaly nyáron arról beszélt, hogy Lengyelország érdekeit szolgálja, ha a NATO nukleáris megosztási politikájának részeként fegyvereket fogadjon, válaszul arra, hogy Oroszország Belaruszba és a kalinyingrádi régióba is nukleáris fegyvereket telepített.
Nem sokkal később a lengyel Nemzetbiztonsági Hivatal vezetője, Jacek Siewiera kijelentette: Lengyelország abban érdekelt, hogy a 2024–25-ben hadrendbe állítandó F–35A Lightning II típusú repülőgépeit B61-es atombombák célba juttatására is alkalmasnak minősítsék, ezzel előkészítve őket a NATO kettős képességű repülőgépek arzenáljába történő felvételre.
A lengyel álláspont mentén joggal merül fel a kérdés, mi a magyar kormány álláspontja a kérdésben. Ki akarunk maradni a nukleáris megosztási programból, vagy Magyarországon is lesznek atomtöltetek? Milyen kockázatokkal járna egy ilyen lépés? Kérdéseinkkel az illetékes Honvédelmi Minisztériumhoz fordultunk.
Magyarország következetesen a »három NEM« politikáját követi, miszerint nem rendelkezett ilyen eszközökkel, nem tart rendszerben és nem tervez ilyen irányú fejlesztéseket
– közölte az Indexszel a tárca, hozzátéve, hogy Magyarország biztonsága szempontjából kiemelten fontos a NATO hiteles elrettentés- és védelmi politikája is, amelynek a konvencionális haderőn túl központi eleme a szövetség nukleáris elrettentő képessége. A magyar kormány álláspontja szerint a NATO nukleáris képességének alapvető célja a béke megőrzése, a kényszerítő akciók megelőzése és az agresszió elrettentése.
A Honvédelmi Minisztérium válaszából egyértelmű, hogy a kormány nem szeretne Magyarország területén atomfegyvereket állomásoztatni, de fontosnak tartja a NATO nukleáris képességeinek elrettentő erejét.
Az IISS elemzése szerint az orosz nukleáris fegyverek közelsége arra sarkallja Lengyelországot, hogy aktívabb szerepet vállaljon a NATO nukleáris megosztási mechanizmusában. A volt lengyel védelmi miniszter bár később tagadta, már a 2014-es ukrajnai események alkalmával arról beszélt, hogy Lengyelországnak nukleáris fegyverek befogadó országává kellene válnia.
Morawiecki választások előtti bejelentése erőteljes belpolitikai visszhangot váltott ki. Varsó a NATO elrettentő erejének megerősítése mellett érvelt, ellenezte az Oroszországgal történő párbeszéd fenntartását.
Egy 2022 októberében készült felmérés szerint a lengyel lakosság több mint fele támogatná, hogy B61-es atombombát telepítsenek az országba.
Ezzel szemben 2016-ban csupán a megkérdezettek negyede támogatta volna a kezdeményezést.
A NATO nukleáris megosztása azzal kezdődött, hogy az Egyesült Államok 1955-ben nukleáris fegyvereket telepített Nyugat-Németországba és az Egyesült Királyságba. 1957-ben Washington a készletek felhalmozása után megkezdte a katonai szövetség tagjainak kiképzését a nukleáris arzenál használatára.
A katonai szövetségben a Nukleáris Tervezési Csoport felel a nukleáris döntéshozatalért, a testület vezetője a NATO-főtitkár. Ahhoz, hogy Lengyelországban atomfegyvereket állomásoztathassanak, a szövetség magas szintű konszenzusára és egy ajánló jelentésre lenne szükség. A Nukleáris Tervezési Csoport csak akkor fogadhatná el a jelentést, ha a NATO-ban nincs ellenvetés. Az IISS elemzése szerint kétséges, hogy mekkora hadászati haszonnal járna, ha a NATO nukleáris fegyvereket telepítene Lengyelországba.
Mindeközben az Euronews arról ír, hogy az európai kormányokban riadalmat váltott ki Donald Trump közelmúltban tett kijelentése, amely szerint elnökként nem védené meg azokat a NATO-tagállamokat, amelyek GDP-jük legalább 2 százalékát nem fordítják védelmi kiadásokra. Az európai vezetők az elnökségért ismét induló Trump kijelentését figyelmeztetésként értelmezték: a NATO jelenlegi, nagyrészt amerikai nukleáris pajzsát többé nem lehet természetesnek venni, ha a volt elnök visszatér a Fehér Házba.
Christian Lindner német pénzügyminiszter, a Szabaddemokrata Párt (FDP) vezetője azt javasolta a német és európai politikusoknak, hogy fontoljanak meg egy olyan kontinentális alternatív modellt, amely magában foglalhatja a brit és francia atomfegyvereket.
Franciaország és Nagy-Britannia stratégiai nukleáris erői már most is hozzájárulnak szövetségünk biztonságához. Emmanuel Macron francia elnök már számos ilyen együttműködési ajánlatot tett. A kérdés az, milyen politikai és pénzügyi feltételek mellett lenne kész Párizs és London arra, hogy fenntartsa vagy bővítse saját stratégiai képességeit a kollektív biztonság érdekében?
– fogalmazott Lindner a Frankfurter Allgemeine Zeitungban írt cikkében. A NATO jelenlegi katonai hátterét 70-75 százalékban az Egyesült Államok biztosítja, beleértve a stratégiai ballisztikai rakétákat (ICBM), a 100 darab Európában tárolt taktikai nukleáris bombát (Németország, Hollandia, Olaszország, Belgium, Törökország), valamit az 5. generációs lopakodó vadászbombázókat (F–22, F35). Emellett amerikai hardverek biztosítják a kontinens légvédelmének zömét, főként a Patriot rakétaütegek révén. Ezek pótlása vagy helyettesítése nem egy-, hanem többfokozatú, és elképesztő növekedést követelne meg az európai országoktól. Miközben azt sem szabad elfelejteni, hogy az európai hadiipar jelenleg képtelen lenne legyártani az ehhez szükséges eszközöket, amelyeket továbbra is csak az Egyesült Államoktól tudna beszerezni.
A brit kormány elviekben nyitott a függetlenebb európai védelmi rendszer kialakítására, hiszen a Sunak-kormány Oroszországot első számú stratégiai veszélynek tartja. Franciaországról tudni érdemes, hogy a NATO-parancsnoki struktúráján kívül tartja nukleáris elrettentő erejét, Macron elnök pedig felajánlotta, hogy együttműködik Európával a nukleáris védelem terén. Már 2020-ban stratégiai párbeszédre szólított fel „Franciaország nukleáris elrettentő erejének felhasználásáról Európa kollektív biztonsága javára, de Németország egyelőre nem fogadta el az ajánlatot.
Úgy tűnik, hogy a britek nem a francia álláspontot képviselik a kérdésben, ugyanis Nagy-Britannia közölte, hogy nukleáris fegyverei továbbra is a NATO legfelsőbb európai parancsnokságának alárendelve működnek.
A jelenlegi helyzetben a brit nukleáris kapacitásokat csakis „szélsőséges önvédelmi körülmények között” használhatják fel, beleértve a NATO védelmét is. Ezzel párhuzamosan a brit Munkáspárt azt állítja, hogy választási győzelme esetén intenzívebb védelmi együttműködést folytatna Európával.
(Borítókép: A dél-koreai védelmi minisztérium által biztosított képen Dél-Korea Hyunmoo II ballisztikus rakétáját lövik ki egy gyakorlat során egy meg nem nevezett helyszínen, Dél-Koreában 2017. szeptember 4-én. Fotó: Getty Images)