Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány szakmai igazgatója az Economxnak elmondta, hogy a háború elején egyik fél sem számolt azzal, hogy az ennyire elhúzódhat. Az oroszok előtt a Krím gyors elfoglalása lebegett, az ukránok pedig abban bíztak, hogy a nyugati segítség miatt Oroszország el fog állni a tervétől.

2023-ban történt egy szemléletváltás, mindkét ország lakosságát arra készítették fel, hogy ez a háború tartós lesz. Elkezdték kiépíteni a szükséges védelmi kapacitásokat. Az unió mostani támogatása már négy évre szól, ami Brüsszel irányából is jelzi, hogy hosszú hadakozásra számítanak.

A szankciók hatására az orosz gazdaság nem roppant össze, mert a globális nemzetközi rendszer meghatározó szereplői ebben nem voltak partnerek. Leválasztották az orosz internetet a világhálóról, függetlenítették a pénzügyi rendszerüket, és hatalmas mennyiségű pénzügyi tartalékokat képeztek több mint 600 milliárd dollár értékben. Mindez lehetővé tette, hogy kivédjék a szankciókat

– mutatott rá a biztonságpolitikai szakértő.

Így még egy recesszióban lévő gazdaság mellett is éveken át lehet úgy működni, hogy például csökkenteni kellene az orosz béreket, amire nyilván érzékenyen reagálna a társadalom. Most már a költségvetés 40 százalékát fordítják a hadseregfejlesztésre, aminek más alapszektorok látják kárát.

Oroszország nem egy nyugati típusú demokrácia, ezért nehéz megjósolni, hogy mi törheti át az ingerküszöbüket, de ez Bendarzsevszkij Anton szerint ettől még bármelyik pillanatban bekövetkezhet.

Érdekes volt azt látni, hogy az orosz propagandagépezet folyamatosan a Zelenszkij elleni puccsot vizionálta, ehelyett kaptak egy saját puccsot Prigozsin vezérletével. Még békéről szóló plakátokkal sem lehet az utcára vonulni, és ez a márciusi választások után sem lesz másként, hiszen Putyin győzelme borítékolható, ami újabb hat évre teljhatalmat ad neki

− fogalmazott. 

Minden mindennel összefügg

Tarjányi Péter biztonságpolitikai szakértő az Economxnak adott nyilatkozatában rámutatott: ez a két ország a bolygó működése szempontjából abszolút észrevehető, és számítanak. Energetikai szempontból Oroszország megkerülhetetlen, Ukrajna pedig az élelmezési láncban tölt be kulcsszerepet. A kétéves évforduló kapcsán annyit jegyzett meg, Oroszország katonai szempontból nagyhatalom, de gazdasági szempontból nem számít annak.

Ez a háború rávilágít arra, hogy minden mindennel összefügg a bolygón. Senki nem gondolta volna, hogy a gabonakereskedelemben ez mekkora problémát jelentett például Afrikában. Mindkét ország áttért a hadigazdálkodásra. A globális Nyugat döntött arról, hogy Ukrajna mögé áll, amiben Japán, Dél-Korea és Ausztrália is jelen van. Az oroszok partnerre találtak Indiában és Kínában a szankciók kijátszásában, míg a lőszerutánpótlást Észak-Korea révén biztosítják. Irán a nukleáris technológiák terén is együttműködik Moszkvával, és fontos a szerepe Belorussziának is

– jegyezte meg Tarjányi Péter, aki szerint ennek a háborúnak gazdasági szempontból a két nyertese az Egyesült Államok és Kína. Peking teljes mértékben kilépett a korábbi „kis testvér” pozíciójából, és a mostani segítségnyújtásnak keményen megkéri az árát:

Európa tekintetében az Egyesült Államoknak való kiszolgáltatottság még inkább egyértelművé vált az orosz invázió kezdete óta. Az öreg kontinensnek ezzel a helyzettel valamit kezdenie kell: a nyugati rendszerben Washington megerősödött Brüsszel és Moszkva rovására is.

Ezért is nevezhető furcsának Tarjányi Péter szerint a mostani háború, amelynek ideje alatt olyan új gazdasági játszmák indultak el, amelyekre nem lett volna alkalom békeidőben.

Az orosz–ukrán háború fejleményeit vasárnap is percről percre követjük ebben a cikkünkben.